What... (KIRIBAKU)

-33-

*Kirishima Eijirou*

A kórházban tértem magamhoz. Száraznak éreztem a torkom, az ajkaim és mozdulni alig bírtam. A karomon is volt valami súly, amire később rájöttem, hogy Bakugou mert itt szunyókál mellettem, a kezemet fogva. Nagyon nehéz minden mozdulat és a szagot megérezve jöttem rá, hogy a kórházban vagyunk. Vajon Akira-sensei jól van most már? Azt a rohadékot lecsukták már? Fat jól van? 
Viszont ami még aggasztani kezdett, hogy....Katsuki utánam jött és pont ezt nem akartam. miattam került ilyen állapotba. Az ujjaimat próbálom megmozdítani, hogy Katsuki tudomására adtam, hogy felébredtem és neki se ártana felkelni mert így elfekszi a hátát, ebben a görbe pózban. Nehezemre esik ez a kis mozdulat is de csak sikerült már. Apró kis morgást hallatt és összébb húzza magát. 

-Katsu....ki-olyan száraz a torkom, hogy szinte már homokot krehálok fel. Tényleg köhögök is. olyan hirtelen tér magához mintha csak erre lennének az érzékei kiélesítve, hogy azt sasolják mikor adok élet jelet. Tág szemekkel néz rám, én meg még azt se tudom hányadikán van elseje. Még fókuszálnom kell egy kicsit az arcára de mikor ez megtörténik, remegő karokkal nyúlok arcához. Nehezek most még a mozdulatok de szerintem egy nap, egy kis kaja meg víz és jobban leszek. - Köszönöm....-gyenge hangom van de őszinte ez az egy szavam is.  Szabad tenyerét a kézfejemre csúsztatja és szinte belebújik az érintésembe. Érzem ahogy nedvesség kúszik a bőre és tenyerem közé. Megszakad a szívem. Aggódott értem... -Fat...jól van? 

-Igen...egy másik szobában helyezték el. -remeg az amúgy mindig határozott hangja. 

-Akira....-sensei? -kérdezősködöm tovább. Lassan már majdnem magamhoz térek.

-Vizsgálják és a rendőrök őt faggatják. Egyik lába eltört és a bordái és roncsolódtak. De a legnagyobb kárt ott....alul tette benne az a féreg. Pszichológushoz fogják járatni mert lelkileg elég nagy sérülést okozott ez neki és... Fatgum modta, hogy valószínűleg mivel a sensei méhe és egyéb részei ott lent....Sérűltek....nem lehet gyereke. Az a rohadék elvette egy nőtől azt ami a legnagyobb csoda számukra!   -kicsit megszorítja a kézfejem. Dühös. Ennyi együtt érzés még belé is szorult. Egy nőnek a gyermekáldás az egyik legszebb ajándék az életükbe és egy szenvedés ha ezt elveszik tőlük. 

-Ssssh. Semmi baj. -próbálom ajkaimat felfele ívelni ami csak összejött. -Életben van és Fat is megnyugodhat, hogy a...szerelme biztonságban.....van. Én...is megnyugodtam, hogy...nem esett nagyobb bajod. Sajnálom a senseit. Pedig most van....abba az időszakában amikor....A legszebb anyuka válhatott....volna belőle.... Fat... szereti a gyerekeket. -a végére már köhögtem egy nem túl szépet. Katsuki már áll is fel és hoz nekem egy pohár vizet amit lerak a polcra az ágy mellé. Próbálok felülni ami sikerül de az oldalamba benyilal a fájdalom. Odaadja nekem a poharat és óvatosan szürcsölök is belőle. 

-Óvatosan mozogj....hegyomlás. 

-Napokig nem hallottam ezt tőled....hiányzott már. -máris jobb, hogy ihattam egy kis vizet. Nem elpirult a pitypang kapitány? 

Kopogás szakítja meg az idilli pillanatot. Először egy bőrdzsekit pillantok meg, kócos, szőke hajat majd egy pár vörös színű szárnyat. Hawsk az. Belép egy laza mosollyal. Ez a csávó nem túl idegeskedő fajta, úgy tűnt fel. Az ágyam alól kihúz egy másik széket és a másik oldalamra ül. 

-Hogy vagytok? Minden oké?-szólal meg a kettes számú hős. 

-Most keltem fel nem rég....Katsuki már szerintem régebb óta fel kelt, mint én. -adom a választ Hawskra nézve

-Tegnap.-mormogja a szőkeségem. Kuncogok halkan. Valami sose változik. 

-Remek. Örülök, hogy jól vagytok. Fat is jól van és érdeklődött felőletek. Ő még ágyhoz van kötve de hamarosan felkelhet már. Azért is jöttem be, abba reménykedve, hogy már felkeltetek, mert elmondom nektek mi is stájsz. -befosok de komolyan. A beszéde is olyan laza. Olyan laza, mindjárt szét esik. Mind a ketten nagy szemekkel figyeljük mit is akar nekünk mondani Hawks. -Hát az a helyzet, hogy Bakugou...Ugyan úgy járhatsz iskolába, nem vagy kirúgva de az ideiglenes hős engedélyed bevonták, nem mehetsz gyakorlatozni se és ahhoz, hogy év végén meglegyen a vizsgád, előtte meg kell majd csinálnod az ideglenes hős engedély vizsgát. Ezt tudtam csak elintézni neked. Egy hónappal a vizsga előtt meg kell csinálnod a tesztet. Előbb nem fogják engedélyezni. A másik opció ha kirúgnak. De szerintem neked ez így utolsó évre nem hiányzik, hogy kicsapjanak. Valamint majd ha már jobban lesztek, a rendőrök jönnek majd kihallgatásra. A másik két kölyök megúszta azzal, hogy csak egy hónapra vonják be a hős engedélyüket. -mire befejezi a mondókáját, Bakugou csak mormog egyet de egy köszit kihallottam ám. Szóval Hawks volt érte felelős? De várjunk csak, milyen másik két kölyök? Kérdő pillantást küldök a szárnyas fele. 

-Ki volt a másik kettő? -teszem fel végül a kérdésem. 

-Valami zöld hajú kölök, a karja teli volt sebekkel, szeplős az arca és úgy néz ki mint egy brokkoli vagy egy fejes káposzta. A másik srác meg sárgás hajú volt és volt egy villám a hajában... Biztos az osztálytársaitok. Ők nekem segítettek a többi túsz kiszabadításában. 

-Midoriya meg Pikachu. -elmosolyodom. Tudhattam volna, hogy ők se maradnak meg a seggükön. -Köszönöm...Hawks. -mosolygok a férfire. 

-Ugyan, én alig csináltam valamit. Fat meg Bakugou az igazi hőseid.-legyint egyet és tarkóját vakarja.-Megyek is. Hagyom turbékolni a szerelmes párt. -Fel is áll zsebrevágott kézzel.-Jobbulást!

-Viszlát!-mosolygok szélesen. 

-Csá...-már megszokhattuk ezt a Katsukitól. 

Ismét megfogja a kezem és így hajolva közel hozzám, végre...végre ad egy csókot amit késségesen viszonozok, kissé remegő ajkakkal amik olyan cserepesek, hogy szerintem Tomura megirigyelné őket. Nem nagyon zavarja ez, úgy veszem észre. Tenyeremet a hajába vezetem, azok közé a selymes szálak közé. 
Eme tevékenység megszakítását egy apró nyálcsík jelzi ami szépem el is szakadt. Homlokát az enyémnek támasztja. Azok a vérvörös íriszek megtelnek érzelmekkel amik engem teljesen rabul is ejtenek. Mintha csak...Az érzelmei tengerének hullámait lovagolnám meg és próbálnám azt az egy hullámot megkeresni ami a legerősebb, legnagyobb horderejű. 

-Kirishima....Ez...az egész döbbentett rá arra, hogy....Mennyire nem bírom nélküled. És ne szokj hozzá, hogy ilyeneket mondok neked. Oszd be úgy életed végéig. -Nem is vártam mást tőle. Halkan nevetek egyet a végén lévő kijelentésén. 

-Tudom Katsuki. Én is szeretlek téged.-Egy puszit azért kap a rejtett szerelmi vallomásért. 

...

Oya oya Lángoskáim. Nos a helyzet az, hogy a MiriTama prológusát este felraktam. Ha valakit érdekel akkor még mindig az a cím, hogy Save me Mirio.
Remélem tetszett a rész.

Luv ya Lángoskáim.