What... (KIRIBAKU)

-17-

*Kirishima Eijirou*

Kínosan telt a kajálás. Hogy miért is? Mert egyikünk se szólt egy kukkot se de Bakugou annyira zavarban volt, még ha leplezte is. A füle baromi vörös volt és egyszer az arcán is láttam, hogy zavart.  Nem tudom mégis hova tovább ebben az egészben. Egyre többször bánok vele gyengéden, még engedtem is neki és ez az ami gyanússá teheti neki az egészet. Nem, hogy neki, de még nekem is az! Most segítsenek meg az agymanók mert dilemmába vagyok. Talán csak elé kéne állnom és beszélnem vele? Az lenne a férfias lépés de...Nem akarom, hogy aztán... elundorodjon tőlem, úgy, hogy még én magam se tudom miért érzek reményt. 

A napok ismét úgy szaladnak el, mintha nem is lennének a hetek napokra osztva, csak egyetlen egyre. Ami nagyon sokáig tart, de mégis hamar eltelik. A fél évi vizsgák közelednek, bukásra állok matekból és angolból, nem megy, egyszerűen még most se értem mi értelme a 12 igeidőnek és a matematikába miért vannak betűk?!  Nem tudom ezekre meg sose a választ, csak ugyan de nem csak ezek azok amik számomra megmagyarázhatatlanok. Üresnek érzem magam, mintha hiányozna valami, vagy valaki. Inkább....Valakik.  Bakugou felé irányított érzelmeim tisztázatlanok de ezt már eddig is tudtam, viszont Kaminari... Úgy látom el van nélkülem is. Három hete volt a vitánk, azóta nem nagyon beszéltünk és még kerül is. Csak nem fájt az igazság, Pikachu? Viszont örülök, hogy boldog Shinsou mellett, még ha Jirouval nem is nagyon kedvelik már egymást. Sajnálom azért szegény lányt. Mondjuk lehet ezeken nem akkor kéne agyalnom mikor Todorokitól mindjárt bekapok egy szép kis ütést. Ez meg is történ és szépen bele is vágódtam a terem falába. Az arcom azon része meg is fagyott kissé. Próbálom összeszedni magam és megkeményíteni a bőröm de nem megy a koncentráció. Mintha csak egy rádió adásba bele piszkáltak volna vagy nem is tudom. A bőröm ugyanolyan sima maradt, csak a halántékomon lett megkeményedve és ezt kihasználva, jégbörtönbe lettem zárva. Csak a fejem van kint belőle.  

-Kirishima.....Nem szoktál ennyire figyelmetlen lenni....-sétál oda hozzám a felemáns hajú osztálytársam. Közösen edzünk mert  azt mondta, egy közel harci elemű képesség ellen is szeretné az erejét fejleszteni. Miért nem Midoriyát kérte meg erre? Vele jóba van, nem mintha velem rosszba lenne, csak csodálkoztam. Persze rámondtam az áment mert miért ne. Nekem se árt egy kis edzés de jelenleg... Nem is ezen a földön vagyok. - Te meg Bakugou nagyon furcsák vagytok már egy ideje....-áh, szóval ki akar faggatni? Ő most jó zsaru vagy rossz zsaru? Nem tudom eldönteni mert nem rossz szándékú de a kisugárzása olyan, hogy össze fosom magam. 

-Miből gondolod ezt?-csak rá vigyorgok a cápa mosolyommal ahogy szoktam. Hunyorogva néz rám viszont arra nem számítottam, hogy ilyen hamar elenged. Megolvasztja a jeget, én meg seggre esek de hamar fel is állok. 

-A foltok a nyakán...és olyan áhítattal nézel rá. -motyogja a szokásos türelmes hangján.-Nem mintha zavarna ez. 

Nem mondok semmit mivel nem tudom kimagyarázni magam de nem is akarom. Inkább csak sóhajtok egyet. Egy harmadik ember aki tudja a titkunkat. Vagyis szerintem már sejti, hogy én meg a pitypang fejű, nem csak szimpla haverok vagyunk. Todoroki okos és szerintem nem sok idő kell neki mire leesik neki a tantusz. 

-Csak....csodálom őt mert, erős srác. Néha már túlságosan is beleéli magát a dolgokba de Bakugou már csak ilyen. Az esze is vág, ami miatt féltékeny vagyok kicsit mert nekem a matematikán való gondolkodás felér egy küzdelemmel. -nevetek halkan. Nem kimagyarázom magam, az igazat mondom. -A foltok a nyakán....meg....Szerintem már rájöttél.-vakarom a tarkóm egy kínos mosollyal és pirospozsgás arccal. 

-Lefeküdtök egymással?-na jó, ezt is jól a képembe vágta egy teljesen nyugodt arckifejezéssel. Erre mégis mi a válasz ha amúgy is tudja?! Most mondtam ki burkoltan! Vagy...tőlem akarja hallani.

-Szerinted?-kérdezek vissza, próbálok nyugodtságot erőltetni magamra de érzem, hogy izzad a tenyerem.

-A mimikád mindent elárul. 

-Miért kérdezed ezeket tőlem, Todoroki?-rajtam a sor, hogy kíváncsiskodjak. 

-Nincs konkrét okom rá. -adja a választ. Sose hazudik szóval biztos vagyok benne, hogy most is igazat mondd. - Meg igazából közöm sincs hozzá. Egy próbát megér alapon kérdeztem meg.  Ne haragudj. 

-Én nem haragszom!-vigyorodom el. Tényleg nem haragszom. Nem Bakugou vagyok, hogy ilyenen felkapjam a vizet. A kíváncsiság mindenkiben ott van.-De ne mondd el senkinek. Így is te vagy a harmadik aki megtudta ezt. 

-Tényleg?-még döbbent hangja is nyugodt.

-Igen. Nem kéne, hogy többen megtudják. Bakugou így is ki van akadva a másik két ember miatt. -annyira kínosan érzem magam, hogy már szavakba önteni se tudom. -Tudod mit! Menjünk enni valahova! Kifárasztott az edzés.-Bár inkább Todoroki lehet fáradtabb. Három órája, hogy elkezdtük de én alíg bírtam bevinni ütéseket. Nem azért mert nem tudok a képességével mit kezdeni, hanem mert el voltam kalandozva mindig és nem a harcra koncentráltam.... ami  hiba.

-Nem vagyok éhes, de azért kösz.-Na jó, sehogy se lehet ennek az embernek a kedvében járni? Csak Yaoyorozu tudja, mi is lehet az amivel le lehet venni a lábáról Todorokit. Mindegy is.

-Szerintem én megyek is. Nem kéne megbukni félévkor.-vigyorgok majd el is indulok ki a teremből, zsebrevágott kézzel, a kollégium fele.

Todoroki még maradt egy darabig. Nem kéne, hogy több személy tudomást vegyen erről és ha Bakugou ezt megtudja, akkor szerintem elbúcsúzhatok a kukackámtól egy jó hosszú időre. A gondolatra fel is sóhajtok és letörtté válok mivel Bakugou nem hülye, és hamar rá fog jönni. Elhiszem Todorokinak, hogy csak a kíváncsiság hajtotta mivel nem hazudós srác. Valamiért viszont feszültnek érzem magam hogy ezt tudja. Alaptalan szerintem, de mégse nyugtat meg ez. A gondolataimból ki is rángat egy srác akivel hetek óta nem beszéltem. Itt áll előttem, kezét a pulcsija zsebében pihenteti és arca komolyságot sugároz ami tőle szokatlan. 2 méterre áll előttem és csak mered rám. Ugyanígy teszek én is, végül, ő adja fel a perceken át tartó csendet. 

-Fel kéne tölteni azt a szakadékot amit keletkezett. -Sóhajt. A pillantásába megbánást látok, viszont keveredve van egy kis dühvel is. 

-Ez már csak rajtad múlik tesó.-vállat rándítok de egy mosoly ott bujkál az arcomon. 

-Fájt amiket a fejemhez vágtál. Mert olyan érzés volt mintha nem örülnél a boldogságomnak. -Kezdi el mondani a véleményét, én meg csak állok és hallgatom az ezer évnyinek tűnő idő alatt nem hallott hangját. - Viszont lehet igazad is volt egybe. Elhanyagoltalak, amit nagyon sajnálok. -Ahogy beszél, a mosolyom egyre szélesebbé válik és megindulok el. Mire elé érek, már cápa vigyorommal nézek rá és átkarolva őt, nyomok egy barackot fejére. 

-Meg van bocsáltva tesó. Nem haragszom rád, csak akkor kirobbantam, bár tény, tényleg úgy gondoltam amiket mondtam neked. Viszont hiányoztál....Pikachu.-jó érzés végre neki mondani ezt a becenevet és nem csak a gondolataim közt. -Örülök én a boldogságodnak. Szó se erről tesó, áldásom rátok. -Elengedem és látom, hogy valami mi még mindig zavarja. -Mondjad. Mi az ami még böki csőröd?-továbbra is vigyorgok de ő csak sóhajt eget majd rám emeli tekintetét. Pár másodpercig csak az arcom fürkészi mialatt, a vigyorom kezd lekonyulni.-Na, mondjad már. Kezdek aggódni. 

-Szerelmes vagy Bakugouba?-nagy nehezen kinyögi.

-Tessék? Pardon? -pislogok mint hal a szatyorban és a kérdést próbálják az agymanók feldolgozni. Mikor ez megtörtén, csak állok egy helyben mint egy cölöp és arcom egyre vörösebbé válik. Tenyerem a szám elé kapom és elfordulva begörnyedek miközben másik kezem a hasamra rakom. Szerelmes?! Én, szerelmes Bakugouba? Ez lenne az a reménykedő érzés mikor vele vagyok?
-Ez egy....nagyon jó kérdés...

....

Meg is hoztam a következő részt. Remélem tetszett. A békülés is megvolt, már csak Kirishimának kéne kezdenie valamit magával. XD

Luv ya Lángoskáim