What... (KIRIBAKU)

Gyermekeim

Az a batár nagy helyzet, hogy totálisan kétségbe vagyok esve. Májusba kezdödött volna a felvételim az egyetemre. Elárulom, ötödéves diák vagyok ami annyit tesz, érettségim az van, OKJ-s képzésen vagyok. Grafikát tanulok és az OKJ-s vizsgám is május végén lett volna de nem esett egybe a felvételimmel. Azaz az alkamassági vizsgámmal. Tervezőgrafika alapszakra jelentkeztem. Igen, ez szép és jó, de én jelenleg kollégista vagyok és mindenem bent van a koliban. A felvételimhez fontos rajzok is ott vannak. Ha a felvételi digitálisan lesz megtartva és május végéig ez az egész járvány nem fog lezajlani, akkor az egyetemi éveimnek kapásból annyi. Itthon is gyárthatok rajzokat, de az nem olyan mikor bent ülök szakmai rajzórán és a tanár segít. Félek és abba reménykedem, hogy nem lesz digitális megoldás hanem maradnak hagyományosak. A Képzőművészeti Egyetemen már elektronikus úton fog történni azt tudom. De ahova én jelentkezek, ott még semmit se tudni. Ezért rettegek de mint az állat. Az írásra nem tudok koncentrálni. Minden a nyakamba zúdult hirtelen. Az OKJ-s vizsgamunkám, a felvételire való készülődésem, tétel tanulás. 20 tétel de hozzá teszem, egy tétel 29 oldal is lehet. Szóval fasza minden. Az idegösszeroppanás szélén állok, ez a fos szaradék koronavírus rombadöntötte az egész évem. Az idegösszeroppanás már itt kukucskál ki az ágyam alól és próbál berántani a sötétség bugyraiba.

Türelmeteket kérem. Amint megoldottam mindent és megtudtam mindent, hozom a részt. Jelenleg csak a kommentekre tudok majd válaszolni. Arra még van éppen kapacitásom.

Imádkozzatok, hogy kapjak engedélyt az igazgatótól, hogy bemehessek a kollégiumba a rajzaimért. Ha azok megvannak, akkor megnyugszom lelkileg is és a mentális egészségem se fog romokban heverni.

Szóval türelmi időt kérek. Kis ideig nem fogom folytatni a sztoryt amig meg nem oldódik az egész.

Pusza Lángoskáim. ❤️