What... (KIRIBAKU)

-12-

*Kirishima Eijirou*

Ott maradtam Kaminari szobájába, de persze hugyozni elmentem mert azt hittem már magam alá csinálok.  
Kaminari olyanokat kérdezett, hogy csak néztem. Alig aludtam ezen a hajnalon amúgy. A Bakugouval kapcsolatos érzéseimet nem adom ki mert még én magam se vagyok tisztába azzal, hogy mi a helyzet. Sejtem, hogy Kaminari mire készül, azért kérdezősködött annyit. Akárhogy is dönt, én itt vagyok, nem fogok elhátrálni tőle.
Olyan vagyok mit valami vizihulla. Ma aludni fogok szerintem pár órácskát mert két haverom is kifárasztott csak más-más értelemben. Most is ahogy meglátom az ágyam, szinte csak belehullok és hirtelen ragad el az álom.  Pedig éppen csak lehunytam a szemem. Délután 5-ig fel fel se keltem. Valahogy olyan jót szundítottam. Az álmamim is isteniek voltak. Nem, nem Bakugouval álmodtam. Azt álmodtam, hogy a suli után, szárnysegéddé válhatok és sok ember életét megmentettem. Az érzé, hogy segíthetek másokon, a legjobb érzés. Örülök ,hogy anno ide adtam be a jelentkezésem és nem hagytam magam a technikusira rábeszélni.

Ebből a szép kis álomból Midoriya keltett fel. Morgok is egy sort, hogy nem akarok felkelni, de mikor majdnem kiesik a tokjából az ajtóm, mivel egy forrongó Bakugou kicsapja, akkor igen csak megugrottam de úgy, hogy még egy macska is megirigyelné.  Mostmár értem miért van Midoriya így megréműlve.

-Deku! Ne menelkülj te rohadt nyuszi! - ordibal Bakugou. Midoriya mögém bújik, Bakugou meg elém mészik és itt fogocskázna körülöttem. Én még csak vagyok mint a szar a fűben.

-Kacchan, ne haragudj! - bömböl itt a brokkoli haju haverom.

-Nyanvadt! - ordít a szőke.

-Nyugalom hé! - próbálnám a helyzetet rendbehozni de gyenge próbálkozás. Megfogom Bakugou vállát de rám förmed és próbálja Midoriyat elérni. - Hé! - ezuttala az arcát ragadom meg és ajkaimat az övéire tapasztom. El akar lökni magától, a tenyere is sistereg de aztán érzem, hogy lassan lenyugszik. Midoriya döbbent pillatása szinte kiégeti a hatám. Midoriya megbízható, beszélek majd vele, de máshogy most Bakugout nem tudtam volna lenyugtatni. Nem fogok odavágnu egyet mert nem akartam a vitájukba beszálni. Puhán járatom az ajkaim az övéin. Hátam mögött mutogatok Midoriyanak, hogy menjen. Nehezen csak elindult, fél szemmel ránéztem.

-Hegyhajú! Deku előtt!? - förmed rám ismét. Tenyerei szikráznak és már a fejemre is robbant de  gyorsan reagálok és megkeményítem az arcomon a bört. Már megtanultam gyorsan lereagálni ezt az évek alatt.

-Csak hagyd abba a forrongást. Nem tudom mivel húzott fel... Megint... De azért vald be, tetszett a lenyugtatási módszerem? - huzogatom a szemöldököm egy cápa vigyorral.

-Fogd be. - ezt már csak motyogja és törökülésbe lehuppan elém. Hajába túr és idegesen cicceg egyet. - Ha Deku elmondja bárkinek is...

-Igazából... - kezdek bele egy kínos fejvakarással... Tekintetét lassan vezeti rám, szinte érzem a gyilkolási vágyait amit egyenesen közvetít felém. - Kaminari, tud rólunk. - nem nézek rá, a tenyerem izzad és háromszor lefő a kávé még reagál valamit.

-Pont az az idióta!? A saját szerelmi életét nem tudja kezelni, nemhogy még ezt! - akad ki. Megint. Mint álltalába.

-De nem mondja el senkinek. Ígérem. - tartom neki a kisujjam. Méreget gyanusan de aztán csak egybe fonja kisujjajnkat. Cápavigyorom szélesebbé válik.

-Amúgy... - közbe elveszem a kezem. - Miért nem engedted, hogy megállítsuk Shinsout? - gondolkoztam ezen egy kicsit mert fura volt, hogy nem engedett.

-Mert egyértelmű, mi a lilahajú baromnak a célja. - mondja ezt úgy, mintha teljesen nyílvánvalónak kéne lennie mindenkinek. - Ne nézz így. Egyértelmű, hogy az ag idióta kell neki. Magának akarja, megfarkalni, stb. - mondja unottan. - Nem kell közbeavatkozni. Majd ők tudják... Talán. Bár amilyen busmanok, nem csodálom ha nem jönne össze.

...

Ez most ilyen rovidebb resz. Remelem azert tetszett.

Just me every fuckin' day