What... (KIRIBAKU)

-06-

*Kirishima Eijirou*

Ma egész nap tök boldog voltam. Kikaptuk a matek dogákat a második órába és el se hiszitek hányas lett. Van még remény ebben a világban. KETTES LETT! Nem fogok megbukni! Akkor a levegőbe is boxoltam örömömbe. A hős órákon meg kipróbálhattam az új technikám egymás elleni küzdelemben.  Én voltam a gonosztevő és Sero a hős. Én nyertem. A technikám elég ütősre fejlesztettem de még csiszolgatásra szorul, hogy tovább fent tudjam tartani. Kicsit megsérült a karom de az szinte semmi. Nem is kell ide Recovery girl mert ez holnapra már fel se fog tűnni. Viszont a jó kedvem elszállt mikor leültünk Bakugou szobájába  angolozni. Esküszöm nem értem. Hova kell azt a rohadt If-et vagy will-t rakni.A szavak nekem tiszta kínaiak mert hiába tanulgatom, nem megy a fejembe és másnapra elszáll minden. Mintha nem is tanultam volna semmit az égegyadta világon.  

-Hát baszki jó hülye vagy! Hogy nem lehet ezt megérteni! Néz a kibaszott példát! -Ujját szinte odaveri arra a bizonyos példára.  A tenyere már füstöl. Kezd dühös lenni a drága haverom. 

-De mit csináljak ha a példát se értem? -Nézek rá könnyes szemeimmel. Esküszöm mindjárt sírok, ami kicsit se férfias ám! A könnyfátyol mögül tekintek vörös szemeibe. - Nem megy...

- Hah...Jó! Told ide mellém a picsád!-Morogja mire felcsillan a szemem és oda is pattanok. -Újra elmagyarázom... -Sóhajt egyet. Odahúzza elénk a könyvet. - Ugye van az amikor nem tudjuk ki végzi a cselekvést.  Akkor a cselekvést kell kifejezni. Nincs olyan, hogy 'Somebody' vagy 'they' mivel nem tudjuk ki végzi azt a bizonyos cselekvést. Világos? -Néz rám. Akkor én is felé fordítom a fejem és meglepően közel van az arca. -A tárgy lesz olyankor az alany. 

-Világos...-mondom ezt úgy, hogy az ajkait bámulom de csak megrázom a fejem. -Mondd tovább kérlek. 

Magyarázza is tovább a többi dolgot ami a szenvedő szerkezetbe szerepelhet. Eléggé érthetetlen ez számomra de valahogy, nagy nehezen megértettem. Viszont bevallom, a vége fele már teljesen elbambultam és csak tökéletes ívű ajkait bámultam. Vagy arcának kisebb rezdüléseit, szemöldökével való mimikációját, ahogy mutogatja ujjaival a példákat, beszéd közben mozgó ádámcsutkáját. A nyakán lévő foltok látványában is elvesztem teljesen. Beharaptam alsóajkam, nyelnem is kellett nem egyszer, mivel tényleg tanulni kéne már, hiába akarom most menten rávetni magam. Mondandója végén rám néz azzal a morcos arcával. 

-Csináld meg ezt a feladatot. - bök a kettes számmal ellátott feladatra. 

Sóhajtva magamhoz veszem a ceruzát és gondolkozóba is estem de olyan fél óra alatt meg tudtam csinálni és mikor megmutattam neki, kis döbbenet volt az arcán, hogy a szerkezet jó és csak helyesírási hibák voltak benne. Még én is meglepődök saját magamon. 

-Nem értem mit baszakodsz ha most meg majdnem tökéletes! Hegyomlás képű...-morogja. A pofájába vigyorgok mire tenyerét a képembe nyomja és eltolja a fejem. 

-Kapok valami jutalmat? -nagy, bociszemekkel nézek rá. 

-Mégis mit akarsz?! háh?! -hajol most ő a pofámba mire kapok egy gyors puszit. Egyből vigyor kerül a képemre. Szerintem az aurámba doromboló kiscicák vannak, rózsaszín virágocskákkal. -Oszt be 20 évre mert nem kapsz többet. 

-Beosztom!-vigyorom lekaparhatatlan. Szívem is kalapálni kezd, főleg mikor meglátom Bakugou vörös arcát. Olyan ilyenkor mint egy tsundere. Szerintem az is, ez a teóriám róla egy ideje. Persze bőszen tagadja.  Nem újdonság, hogy nekem sose lehet igazam, pedig tudjuk, hogy nekem van igazam. Heh. 

Rám pillant vörös íriszeivel és én is az övébe mélyesztem a sajátjaimat. ebbe hasonlítunk, ugyan olyan a szemszínünk. Nem tudtam megállni. tenyeremet az arcára fektettem és szememet lehunyva csókoltam meg lassan, puhán. Nem szoktam ilyet tenni de most valami mégis erre késztetett. Azonnal viszonozza, azt hittem el fog lökni magától, hogy ne puhánykodjak már. Kezemet hátravezetem a hajába, beletúrok a szőke tincsek közé. Arcom kezd kipirulni. Ölembe mászik amitől ebbe a puha csókba belemosolyogok. Ajkai olyan puhák, mindig is annak tartottam. Szabad kezem a trikója alá vezetem a derekára. Talán a tegnapi menetet is úgy tudnám leírni, mintha szeretkezés lett volna. Ez is kezd azzá alakulni. Puha érintések és lágy csók, levegőbe mondott szavak amiknek mintha rejtett üzenetei lennének.  Fellököm a csípőm, ugyanis a kukacka kezd alakulni a gatyámba.  Elválik ajkaimtól és egy nyögés szalad ki ajkai közül. 

-Mit művelsz a testemmel hülyegyerek....?-Leheli a szavakat. 

-Mert mit művelek? -teszek úgy mintha nem érteném mire céloz. Nyakához hajolok és csókokkal lepem el, egyszer végig is nyalok rajta. Érzem tenyerem alatt ahogy libabőrözik. Tetszik, hogy ilyet váltok ki belőle. 

-Ne kelljen kimondanom....vagy... megöllek. - alig tud beszélni, és még be se raktam a pusztítót. Belemosolygok bőrébe. 

-De én hallani akarom, Bakugou. - suttogom a fülébe és végig is nyalok a fülkagylója szélén. 

-Ne...ne is álmodj róla. -megremeg a hangja és előre löki a csípőjét. Kicsalt egy nyögést belőlem ez a mozdulata. Tagja hozzáért az enyémhez, ha még anyagon keresztül is. 

Eldöntöm a padlón  de előtte levettem a trikóját és végignézek teljes felsőtestén. Megnyalom ajkaim a látványra. Én feltérdelek és le is kapom a pólóm magamról. Derekánál megfogom és így kissé meg is emeltem őt ahogy neki lököm csípőm, mintha már nem is lenne rajtunk semmi. Liheg, mellkasa emelkedik fel és le, elég gyorsan, ajkai résnyire nyitva vannak. Szeretem ezt a látványt, felér egy panorámával a hegyekbe, az erdő mélyéről. Nyakához hajolva kezdem el puszikkal elhalmozni, egyre lentebb haladok a vállára, ahol ki szívtam, majd haladok egyre lentebb. Imádom a kulcs csontját, gyengéden meg is harapom. Szeretem hallani ahogy sóhajokat csalok ki belőle. Hajamba is markol ami engem csak jobban felizgat. 

...

Itt is a következő rész. Remélem tetszett. Megint köcsög voltam Xd