What... (KIRIBAKU)

-22-

*Bakugou Katsuki*

Miért kérdezgeti mindenki azt, hogy miért vagyok ilyen furcsa?! Nem tartozik rátok! Tch... 
Napok óta már, hogy Kirishima kerül engem. Ha ő így, akkor én is Így. A hősgyakorlatomon se hagyja a góré, hogy részt vegyek mert azt látja rajtam, hogy rosszul vagyok.  Ez feldühít de inkább csak besétálok a suliba. Ma rendes óráink vannak szóval levágódom az asztalomhoz, felcsapom az asztalra a lábam és egy zsebkönyvet kezdek el olvasni amíg nem kezdődik az óra. 

-Ka...Kacchan?-hallok meg az általam oly' utált hangot. Felnézek a könyvből de nem éppen barátságosan. 

-Mi van?-morgom. 

-Tudnál segíteni majd az algebrában?-annyi férfiasság szorult Dekuba, mint ebbe az asztalba amire felcsaptam a lábam. 

-Este gyere a szobámba. -morgom oda neki, ellentmondást nem tűrően. 

Vigyorogva ül le a helyére...ebbe meg mi ütött. Mindegy is leszarom. Ha segítek neki az algebrában abba nem halok bele, bár nem szívesen teszem ezt.  Olvasnék tovább de egy nevetés csapja meg a hallójárataim, tekintetem meg a nevetés irányába fordítom. Az az idióta cápa vigyor...El is fordítom a fejem és a kis könyvre koncentrálok helyette. 
Hamarosan el is kezdődött az óra de én nem figyelek egyáltalán. Nem tudok figyelni mikor egy tekintet égeti ki a hátam. Mögülem érzem ezt és kezemet lelógatom viszont tartom a tenyerem, hogy vegye az adást. Írja le mi a fasz baja van. Hallom a heves ceruza sercegést majd egy darab papírt a kezembe is nyom. Kihajtogatom de legszívesebben szét is tépném. 
"Haragszol még rám?" Igen bazdmeg! Öklöm el kezd remegni ahogy vállam is. Jeleztem a tanárnak, hogy kimegyek mosdóba mert egyszerűen nem tudok egy légtérbe lenni Kirishimaval most. A férfi mosdóba érve, bezárkózom az egyik fülkébe és a fedelet lehajtva ülök le. Tenyereimet a hajamba vezetem, meg is markolom a tincseimet. Idióta hegyomlás! Már a jelenlétében se tudok nyugton maradni. Mi az, hogy haragszom rá?! Hogy ne haragudnék mikor egy nagy adag visszautasítást kaptam tőle, holott tudom, hogy miket is érez.  Szét akarok verni valamit, felrobbantani a világot vagy csak leordítani valakinek a fejét, hogy kiadhassam az összes dühöm amit most érzek. El vagyok veszve, csak kóborlok a semmibe mint egy kemotoxos légy. Bementem az ablakon, de kijönni nem tudok, holott ott van mellettem a nyitott ablak.  
Nem tudom mennyit ülhettem a budi tetején, de már csak azt veszem észre, hogy kibőgött szemekkel és még dühösebben mint eddig, sétálok vissza a terembe, lehajtott fejjel. Kapnám is az első beszólást, hogy tán fostam vagy mi a szösz, de Serora nézek villámokat szóró tekintettel és egyből benne ragad a szó. Egyetlen megszólalás és a szart is kiverem belőle.  Levágódom a az asztalomra és ismét előveszem a könyvet amit elkezdtem óra előtt. 

-Baku.....Katsuki.-fülem mellől hallom meg a megszólítást és akaratom ellenére is dobban a szívem akkorát, hogy szerintem a szomszéd teremben is hallották. -Suli után beszélhetnénk kicsit....?

-Nem érek rá.-morgom ennek a hegyhajúnak.-Dekunak segítek mert egy hülyegyerek.  

-Akkor este átmegyek a szobádba.-csak próbálkozik. 

-Ne gyere. És most tűnés az aurámból!-Tenyerem a képébe nyomom és eltolom a fülem mellől. 

Fülem vége vörös de az arcom is kissé. Csak ugyan azt játszom amit ő.  Nem engedem a közelembe, had érezze milyen fájdalmas is ez, annak akivel játszák. Nem hagyom, hogy megtörjön egy érzés amit ő meg eltiport és eldobta mint egy használt óvszert. Belevernék egyet a hülye fejébe egyet, hogy még utána hozzám se szóljon. Csak ámított, aztán elutasít. Kösz, nem kérek belőle többet.
Suli után persze még nem foglalkozom Dekuval, ez csak egy ürügy volt, hogy nem jöjjön a közelembe Kirishima. Persze benne is megvan a makacsság és persze természetesen neki kell berontania a szobámba és még kulcsra is zárja. Hékás, honnan szerezte azt a kulcsot!? Fel is pattanok az ágyamról , úgy elé trappolok, hogy csoda, hogy nem szakadt be a padló. Tenyerem szikrázni kezd és füstölni. Fortyog az agyvizem, tekintetemből kiolvashatja az őszinte dühöt amit felé irányítok jelenleg.  Állja a pillantásom viszont az ő tekintetében is látom az elszántságot amit most nem hagy veszni ha én most el is kezdek vele verekedni.  

-Mi a francot akarsz tőlem?-hangom mély és ellentmondást nem tűrő. 

-Hogy meghallgass. Tudom, hogy Midoriya csak este jön át. 

-Már meghallgattalak. -egyre hevesebben veszem a levegőt.

-Sírtál ma.-vágja a képembe. Ellépek egyet hátra, vicsorítok mint egy rossz kutya és kezemet emelve robbantok az arcába de kivédte a karjával amin a bőrt megkeményítette. Lépked felém de én csak hátrálok, egészen a falig ahol aztán oda is szegez. Egyik tenyerét a derekamra csúsztatja, még a másikkal meg alkarral támaszkodik a fejem felett. -Miattam?

-Nem sírtam! Nem vagyok egy kislány akit pátyolgatni kell! amúgy is mi a faszomat csinálsz ha már 2 hete csak kerülsz?!-tenyerem a mellkasára helyezem és ellököm magamtól.Nem kell tudnia, hogy tényleg bömböltem. Kishíján picsára esik de nem izgat. -Válaszolj! 

-Azt akarom elmondani, de ha nem lennél ilyen drámakirálynő sokkal jobban megkönnyítenéd a dolgomat!-micsoda? Sose pofázott vissza, még kinyílt a csipája. Döbbenten pislogok pár másodpercig, mint hal a szatyorban. Feláll és ismét elém lép de már...Csak az államat fogja meg mutató és hüvelykujjával. -Azért kerüllek Katsuki....Mert nem akarom, hogy érezz irántam, ha már én képtelen vagyok téged elengedni, legalább te engedj el. Nem akarom, hogy a barátságunk kárára menjen az, hogy....Többnek tekintelek egyszerű havernál akivel néha-néha szexelek. 

-Idióta fasz vagy, ugye tudod?-elfordítom tőle a fejem, ami kissé most vörös de az övé se különb.-Miért menne rá a barátságra? Az megy rá, hogy kerülsz engem.  Ne csináld ezt mert picsán rúglak. -rá pillantok de a fejem még mindig nem fordítom felé. Pár pillanatnyi csend uralkodik amit az ő halk nevetése tör meg.  Most meg mi olyan vicces? 

-Olyan aranyos vagy mikor aggódsz értem. -tenyereit az arcomra fekteti. 

-Tudod kit nevezz aranyosnak ,hegyomlás!-morgom oda neki de mikor az az őszintén ragyogó mosoly tárul elém, mintha minden felé irányított dühöm eltűnt volna, elpárolgott, elszublimált a francba. 

-Egy valamit Ígérj meg nekem akkor-hüvelyujjával cirógatja az arcom. szinte bele akarok bújni mint egy macska. 

-Mit? 

-Barátok maradunk mindig, még akkor is ha nem fog működni ami kettőnk közt van....Megígéred?-Pillantása reménykedő amibe belesajdul a pinduri kis szívem. Igen, van olyanom nekem is. -Férfiasan ígérd meg!

-Ezt ígérni se kell, barom. hmpf....-fújom fel arcom és karomat a mellkasom előtt keresztbe fonom. -Viszont kötve hiszem, hogy nem működne....

Elmosolyodik azzal az imádott cápa mosolyával majd közel hajol és lop tőlem egy csókot. Mennyire hiányzott ez nekem. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyogja bele a csókunkba. Nem heves, nem nyelves, csak az ajkak tánca ez, mégis mintha a mennyekbe repítene már ennyivel. Csak pár centire válik el tőlem és homlokát az enyémnek dönti. Tenyerei még mindig arcomon pihennek. Egyik kézfejét meg is fogom és össze kulcsolom ujjainkat. Nyálasan boldognak érzem magam, ahhoz képest, hogy 10 perce még forrongtam a dühtől.  A szívem dübörög de mibtha az övét is hallanám. 

-Katsuki....-sose mondta ki ilyen áhítattal a nevem. Egyenesen az íriszeit az enyémekbe fúrja és úgy mondja ki a szót amire mintha ezer éve vártam volna....
-Szeretlek....

......

A várva várt vallomás, Lángoskáim. DE! Itt még nyílván nem ér véget a történet. Nem tudom meddig tudom még húzni. De azt garantálom, hogy van még ötletem a folytatáshoz. 

Lehet többször lesz ilyen, egy nap több részt teszek fel akcióm mivel, ne értsétek félre, imádom írni ezt is mivel Kiribaku a kedvenc shippjeim listáján előkelő helyet foglal el, de van egy új Haikyuu könyvem amit még nem publikáltam, mivel ha egyszerre 4 könyvet írnék akkor az már sok lenne. Ezért ezt be szeretném fejezni, hogy azt ki publikálhassam. 

Remélem tetszett a rész.

Luv ya Lángoskáim.