What... (KIRIBAKU)

-23-

*Kirishima Eijirou*

Kerültem őt 2 hétig, eddig bírtam magam tartani. Nem tudja tagadni, hogy sírt, fel voltak dagadva a szemhéjai, nem evett rendesen és látszott rajta az álmosság. Ezeket csak az veszi észre rajta, aki olyan jól ismeri mint én.  Viszont a saját szabályomat felrúgva jöttem ide, a kulcsot meg becsóráltam tőle mikor Todorokival vitázott. Hála Istennek nem vette észre. Mivel már nem bírtam nézni a szenvedését, és én se bírtam már magammal, fogtam magam és idejöttem, Midoriyát megkérdeztem, hogy tényleg segít-e neki Bakugou délután, és azt felelte, nem, csak este majd. Sejtettem, hogy ellenem akarja használni azt amit én kezdtem. Nem vagyok egy lángelme, csak ismerem Bakugout, ennyi az egész.  Továbbra is elutasítottam, viszont mikor láttam rajta, hogy aggódik, megdobbant a szívem és nem bírtam tovább. Kimondtam ami oly' régóta nyomja a szívem és amit hallani akart ő is. Ő nem tudja kimondani....még. De idővel majd eljön annak is az ideje. Elég ha csak én mondhatom neki és ő meg az apró kis cselekedeteivel mutatja ezt ki. Most is ahelyett, hogy kimondaná, karjait a nyakam köré kulcsolja és egy mélyebb csókkal ajándékoz meg amibe bele is vigyorgok. 

-Boldog vagy?-teszem fel neki a kérdést mikor elválunk egymástól. Nem gúnyos a kérdés, pont ellenkezőleg. Szinte szárnyalok. 

-Talán...-morogja az orra alatt egy vörös pofival. Hát meg lehet zabálni de nem mondom neki mert leszedi keresztbe a fejem háromszor és rituálisan elégeti. 

-Akkor mi most járunk?-továbbra is vigyorgok.

-Mert minek tűnik?! Hegyomlás.-eltolja a fejem de én csak puszit nyomok tenyerébe. -De engedj el mert ez a barom Deku mindjárt jön, esteledik.-eltolja most már az egész testem magától viszont én visszahajolok, hogy egy puszit lophassak tőle. 

-Holnap este átjövök kicsit, tanulni....-ennyit még odasúgok neki, tudja, hogy ez mit is jelent. 3 hete....3 hete nem kaphattam meg a testét és már vágyakozok utána. 

A kulcsot az ágyára dobom miután kinyitottam, majd elköszönök tőle és megyek is Kaminari szobája fele. Fütyörészek és kiütközik rajtam a boldogság amit érzek. Ez az érzés még annál is jobb mintha nyernék Pachinkon.  Úgy vágom ki szegény srác ajtaját mint egy ólajtót és úgy is baszom be.  Pont készülték megcsókolni egymást Shinsouval. Közéjük furakszok, mint egy sajtkukac és el kezdem őket ölelgetni. Furcsálló tekinteteket kapok, főleg a lila hajútól.  

-Mi ez a nagy öröm mámor? -kérdezi nevetve Kaminari. 

-Szerintem vágod. -nagy kiskutya szemekkel nézek rá, társítva a cápa vigyorommal. 

-Oh...oh.....OOOOH!-velem együtt kezd újongani és lepacsizik velem. Shinsou szerintem nem vágja mi a helyzet de ő is csak mosolyogva nézi mit le nem vágunk Pikachuval. Viszont Kaminarit olyan ellágyultan bámulja, hogy mindjárt elolvadok én is. -Kimondtad?!

-Ki! És most dúl a puszcsi lávcsi!-csücsörítek viccesen mire telibe a pofámba röhög. Dabelek is egyet végül és le is nyugszom. Vigyorom egy szerelmes mosolyba megy át. -Végre tisztázódtak az érzéseim felé... és...Boldog vagyok.  

-Viszonozva is van?-kíváncsiskodik. 

-Hogyne. -adom a logikus választ. 

-Akkor most ti....jártok? Együtt vagytok meg minden?-gesztikulál kezeivel, közbe vigyorog. 

-Igen!-ismét vigyorgásba török ki.-De hagylak is titeket azt csinálni amit egy szerelmes pár szokott egymással a testükkel. -nevetek és jól hátba veregetem mind a kettőjüket. Megint úgy bevágtam magam után az ajtót, hogy csoda, hogy nem esett ki a tokjából. 

Bezárkózom a szobámba és az ágyamra leülve vigyorgok mint egy nem normális. Végre, mintha a lelkem megkönnyebbült volna, most, hogy kezd helyrerázódni minden. Viszont életem legszebb napja lesz az, amikor ő is kimondja nekem, hogy szeret. Mert szeret engem és ez a gondolat izgatottá és határtalanul boldoggá tesz. Az agymanók tombolnak, buliznak, hogy végre nem csak a szomorúságot látják hanem az örömet is 
Az elmúlt hetekben nem voltam túl férfias, ezért léptem, meg.... tudtam, hogy nem bírom sokáig nélküle. Abba a két hétbe is olyan űr volt a szívembe a morcos arca hiányától, hogy azt hittem megpusztulok. Na meg a kezem nem elég, nekem ő kell, a formás hátsója, izmos felsőteste, hibátlan hófehér bőre és a mámorban úszó hangja ami csak még édesebb mikor elél...Nem! Nem izgatom fel magam feleslegesen mert sose fogok akkor aludni...Le is nézek az ölemre és... FENE ENNÉ MEG! Felállították a sátram, megint. A kukacka nem bír magával és ezen a kezem nem fog segíteni hosszú távon. Olyan vagyok, mint egy kanos kutya. Csóválom a farkam ha végre szexelhetek. Bár ez a farok nem éppen csóválásra való. Inkább egy morcos egyén kielégítésére... Hehe...Állj már le Kirishima!  Elterülök az ágyamon....asszem ideje egy esti tréninget tartani...

...

Kicsit összecsapottabb lett mint ahogy akartam de hát senki se lenne toppon ha fél hatkor arra kelne, hogy a szomszéd vágja a füvet. Remélem ezért tetszett. 

luv ya Lángoskáim