What... (KIRIBAKU)

-16-

*Kirishima Eijirou*

Nem hazudtam, úgy lett ahogy én az megmondtam. Hajnalig élveztük a fergeteges meneteket és esküszöm el is fáradtam. Imádtam hallani hangját, hogy végre kiereszthette és teljessé vált az egész aktus. 
Másnap még nem indulunk meg , vagyis most, vissza a koliba, hanem még elmegyünk egyet hambizni amit most ő áll, Maradt egy kis pénze ami egy olcsóbb hamburgerre elég is lesz. Oda megyünk, ahova múltkor Kaminarival meg Jirouval. Ha lehet, még ocsmányabb ahogy kinézett de amíg nincs egy patkány a kajámba, addig nem mondok semmit. Sajtos hamburgert kértem, kis adag sültkrumplival és Bakugou szintén ugyan ezt kérte.  Könyökén támaszkodik és tenyerébe fektetve arcát, néz kifele az ablakon. Nyakán a nyomaim virítanak amiket nem tudom, hogy fog kimagyarázni, hisz' velem volt végig és biztos vagyok benne, hogy volt olyan aki látta, hogy ketten mentünk el a kollégiumból. Jelenleg ez nem nagyon izgat, el vagyok veszve az elém táruló látványban, Bakugou látványában. 

-Kirishima.-szólal meg hirtelen amire még én is megugrom de csak nevetek halkan magamon. Nem néz rám, ami csak kíváncsibbá tesz, mit is akarhat tőlem. 

-Mi az?-nézek rá nagy szemekkel kíváncsian. 

-Mit érzel amikor szexelünk?-még mindig nem néz rám és olyan nyugodtan megkérdezte ezt tőlem, mintha csak azt kérdezné, hogy mi a házi. Ugyanakkor én köpni-nyelni nem tudtam és szerintem még a saját nyálam is félrenyeltem mert úgy el kezdtem krehálni mint egy láncdohányos. 

Csak vakarom a tarkóm, testem zárkózottabb tartást vesz fel. Erre mégis milyen választ tudnék mondani? Vörös íriszeit egy pillanatra rám emeli, majd ismét az utcát kémleli. Sóhaj szakad fel a torkomból de ez mintha csak egy jelzés lett volna, kész a kajánk és ki is hozta a bunkó csaj. Jól elénk vágta a tálcát majd vissza ment a pult mögé. Már hozzászoktunk, nem szólunk ennyiért. Bár el tudom képzelni, hogy hobbiból bele köp másik kajájába. Amiről nem tudok az nem fáj. 

-Hogy mit is érzek?-kérdezek vissza miközben a sültkrumpliból eszegetek. Ő meg el kezdte a hambit falatozni. -Talán csak annyit tudok mondani, hogy élvezem. De ez eddig is egyértelmű volt. -vigyorodom el a mondat végén. -De ez honnan jött most? 

-Nem tök mindegy az neked?-szokásos. Meg se lepődök a modorán. Majd elmondja ha akarja. 

Nem fogom neki odavágni, hogy el kezdtem olyan fajta érzelmeket táplálni iránta, amiket még én se tudok felfogni, nemhogy még másoknak beszéljek róla.
Egy pillanatra én is kinézek, bár Bakugou miota eszik, nem néz kifele, és nolám, kiket kell meglátnom a távolból? Pikachu meg Shinsou egy padon ülnek és Pikachu úgy látom mondogatja a baromságait. A lila hajú meg csak haloványan mosolyog? Szerelmes lenne? Vagy csak a haverom testét akarja magának? El is fordítom a tekintetem és csak azt látom, hogy Bakugou merőn bámul engem, szégyentelenül és feltűnően. Szinte lyukat éget a homlokomba. Meg is ugrok, már megint. Miért csinálja ezt velem? Azt akarja, hogy szívrohamot kapjak? 

-Fura vagy mostanában.-állapítja meg.  -Összeveszel azzal a félkegyelművel- fejével Pikachuék fele bök - Gyengéd vagy és sokszor merülsz el a gondolataidba, amik csoda, hogy vannak. -A végére persze kellett az a beszólás.-Nem vigyorogsz annyit és még értelmes dolgok is hagyják el a szádat. 

-Talán csak kezdek felnőni?-kínosan mosolygok és tenyereimet a mellkasom elé helyezem. 

-Ez még viccnek is szar volt.-bekap egy szál krumplit. Az én krumplim már kezd elfogyni. -Erős vagy, elismerem, de a faszságaidból sose fogsz kinőni. Valami nem okés veled és ez irritál.

Szóval aggódik értem, röviden? Belül már örömtáncot járok és az agymanók ismét partyt csapnak az agyamba. A lelkem meg őrjöng boldogságában, hogy burkoltan megmondta Bakugou, hogy aggódik értem. Ismerem mint a rossz pénzt, tudom, hogy ilyenkor van szíve, csak káromkodással és mogorvaságával leplezi, hogy mit is érez igazából. Talán ilyenkor érzek, reményt? Vagy csak egy ahhoz hasonló érzést amit nem tudok hova is rakni. Viszont boldogsággal önt el.  Egy halovány mosollyal eszem a hambit, ugyanis a krumpli elfogyott. Asztal alatt valami mocorgást észlelek, egy lábfej pihen az enyémen. Nem tapos, csak ott van rajta. A haveromra is pillantok aki lehatott fejjel eszik, de látom, hogy a füle vége vörös. ez túl aranyos más a lelkemnek, pedig Bakugou és a cukiskodás két külön műfaj. Nem is várom el, hogy beszéljen, nekem ezek a kis...talán jelzések,...elegek ahhoz, hogy a szívem el kezdjen dübörögni, mintha kötelező lenne kiszakadnia a mellkasomból. 

....

Nah helló Lángoskáim. Pár napig nem volt Wifi elérhetőségem, a mobilnetem meg nem fogom írásra használni mert kevés van. Szóval most, hogy ismét van Wifi, kezdek is bele az írásba. A vizsgamunkám kész, véglegesen. Szóval innenstől lazítás van és van időm írni. 

Ez kicsit rövidebb rész lett meg cukibb de remélem attól még tetszett. 

Luv ya Lángoskáim