KÉSTÉL - Nagy Márk szemszögéből |✓

3. rész

A hét ismét az interjúval kezdődött. Pontosabban az elsővel. A további napokra pedig még le volt szervezve néhány. Ilyenkor általában arról kérdeznek, hogy mit gondolok a múlt heti előadásomról, hogy mit várok a szombati műsortól stb. Az elmúlt nyolc hét alatt sikerült rutint szereznem benne, és csuklóból válaszoltam minden kérdésre. Néha hazudtam, néha kimondtam az igazságot. Pontosabban azt ritkábban, de az részletkérdés. Kit érdekel az igazi Márk, ha a mostani tökéletes?

 – Milyen volt az első találkozás? – kaptuk az első kérdést. A riporter mindkettőnket egyszerre bámult, ráadásul folyamatosan. Kicsit ijesztően nézett ki.

Egy kanapén ültünk egymás mellett, és abban az a negatívum, hogy éreztem Beki parfümjét. Ez egy nehéz kör lesz!

Hiába látszott már rögtön, hogy ő utál engem, mégis minden kérdésre úgy tudtunk válaszolni, mint egy álompár: kiegészítettük egymást, mégis teljesen különbözünk. Ezzel hozzuk a műsornak az ,,ellentétek vonzzák egymást" szarságot. Ami fontos, hogy legyen nézettség. Manapság, ha tehetséges is vagy, egyedül a tehetségeddel nem viszed semmire. Kell valami, amire felfigyelnek az emberek.
Beki mindenre olyan lassan és megfontoltan válaszolt, hogy azt hittem, kinyírom magam. Én mindig tudok azonnal válaszolni, nem érünk rá egész nap!

 – Nagyszerű volt, egy álmom vált valóra azzal, hogy Bexivel együtt dolgozhatok – feleltem. És ez igaz is volt. – Nagy rajongója vagyok – tettem hozzá. Minden számát fejből tudom.

 – Bexi, te nyomon követted eddig a műsort? – kérdezték most őt.

 – Az esetek többségében az élő műsor alatt fellépéseim annak, azonban be kell vallanom, hogy minden részt visszanéztem. Leginkább Márk miatt – hazudott csuklóból. Kedves! Én (eddig) igazat mondtam, ő meg rögtön hazudik.

 – Tehát mondhatni, hogy egymás rajongói vagytok? – kérdezte a riporter.

 – Abszolút – vágtuk rá egyszerre.

 – Érdekes... – gondolkozott a riporter. – Márk, te vagy a közönségkedvenc a nézők körében. Nyílt titok, hogy a női nézők szavaznak rád. Mit gondolsz, hogy fogják fogadni a duetteteket? Nem félsz, hogy egy női előadóval közös produkció a szavazatok rovására mehet? – kérdezte. Pff... most se kedveltem meg jobban. Lenézi a márkereket, pedig ők imádnak, mint mindenki. 😉 Pontosabban majdnem mindenki.

 – Bízom a rajongóimban – jelentettem ki. – Ők adják, hogy számomra a közönség a legfontosabb. Emellett viszont óriási megtiszteltetés egy ilyen sikeres előadóval színpadra állni – mosolyogtam rá a találkozásunk óta először őszintén. Természetesen nem hitte el. Ez a lány elképesztő!

 – Köszönöm – pislogott rám zavartan, hazudva a kameráknak és a riporternek.

 – Bexi, mi a helyzet a te rajongóiddal? Hogy fogadták a duett hírét?

 – Szerintem felesleges mondanom, hogy a közönségem szintén hatalmas Nagy Márk–rajongó, úgyhogy a duettünk hírére valósággal felrobbantak a közösségi oldalain – válaszolt. Végre valamire az igazsággal válaszolt! Biztos nehéz lehetett!

 – Igaz is, Márk, te osztottad meg először a hírt, ugye?

 – Igen, posztoltam egy képet Bexiről, így tudták meg a nézők a duettet...

 – Előre megbeszéltétek, hogy te jelented be? – kérdezte a riporter.

Itt akadtam el. Akaratlanul is eszembe jutott, hogy mennyit agyaltam azon a bizonyos fotón, ami kikerült. Majdnem kimondtam az igazságot, az agyam azonban kapcsolt, mielőtt bármit tönkre tehettem volna. Már persze nem a műsorral kapcsolatban. Romantikusnak és cukinak találnának az emberek, ez sokat dobna a hírnevemen. Beki viszont csak megutálna miatta, jobban, mint eddig. És kinek van kedve egy olyan lánnyal dolgozni hat napon keresztül, akinek hányingere van tőle? Túlságosan belemerültem a gondolataimba, Beki gyengéd érintése a karomon rázott vissza a valóságba. Ő ezzel az érintéssel azt jelezte felém, hogy majd ő válaszol. Nekem viszont bizsergett a bőröm, ahol hozzám ért. Ha ilyen reakciókat vált ki belőlem, akkor inkább hozzám se érjen!

 – Én tanácsoltam Márknak, hogy ossza meg elsőként a hírt, elvégre az ő műsoráról van szó, én itt csak vendégeskedem – felelt szerényen. Én pedig még mindig az érintése hatása alatt álltam, így azt se nagyon vettem tudomásul, hogy ismét hatalmasat hazudott.

 – Hihetetlen, ahogy kommunikáltok. Biztos, hogy csak most ismerkedtetek meg egymással?

 – Fél órája – nevetett.

 – De olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást – tettem hozzá, csak azért, hogy ne üljek ott annyira szerencsétlenül.

 – Köszönöm, akkor még csinálnék egy fotót, és végeztünk is.

Amint becsukódott az ajtó Beki rögtön arrébb húzódott, én pedig követtem a példáját.

 – Nem tudnál kevésbé nyálas lenni? – kérdezte a hajába túrva.

 – Te pedig nem tudnál kevesebbet szerepelni? Hőst csinálsz magadból – vágtam vissza azonnal.

 – Mi van? Téged mentettelek ki a posztolós kérdésből, mert lefagytál – háborodott fel.

 – Nem fagytam le – feleltem. Csak elgondolkoztam.

 – De igen – erősködött.

 – Nem! – mondtam most kicsit indulatosabban, magasabb hangerővel.

 – Mondom, hogy igen, itt ültem melletted – horkantott fel.

 – Nem kell engem megvédeni – közöltem gúnyosan.

 – Nem téged védtelek. Magunkat. – Áu! Ez mondjuk fájt.

Ekkor kinyílt az ajtó és megjelent az ajtóban Judit, az ének tanár.

 – Zavarok? – érdeklődött.

 – Dehogy,éppen skáláztunk – hazudtam. Nem csak Bekinek lehet! Judit meg általában jófej,szóval komolyabb bajunk nem lesz.