KÉSTÉL - Nagy Márk szemszögéből |✓

32. rész

– Nagy Márk, neked bejön Bexi? – olvasta fel a kérdést a srác.

– Ki kérdez ilyeneket? – tárta szét Beka a karját.

– Írd, hogy „Kinek nem?", nagy röhögéssel – utasítottam. És teljesen komolyan gondoltam a dolgot. Beka gyönyörű és kedves lány. Akinek nem tetszik legalább egy picit, az hülye. Jó, ha rokonok, akkor nem probléma.

– Senkit nem zavar, hogy itt vagyok és beszélek? – kérdezte Beka teljesen kiakadva. Egész aranyos volt.

– Kérdés: Bexi, mi a kedvenc férfiparfümöd?

– Mi? – kerekedett el Beka szeme, a srác pedig már gépelt is. – Ne! Ne küldd el azt, hogy „amit Márk használ!" – akadt ki még jobban.

– Ne már, komolyan, válaszolok én, csak ne írj helyettem – kérte a srácot.

– Kérdés: Nagy Márk, melyik a kedvenc számod Bexitől?

– A Ments meg! – vágtam rá azonnal.

– Nem is tudtam, hogy ismered azt a számomat – nézett rám meglepődve.

– Ismerem – mosolyodtam el.

– Hű. Köszi, ez meglepett, mert szerintem is az egyik legerősebb, mégsem lett nagy nézettsége...

– Kérdés! – szakította félbe Bekát. Vajon zokon veszi, ha tényleg leütöm? – Bexi, mit kedvelsz a legjobban Nagy Márkban?

– Hogy olyan szerény – mondta nevetve, én pedig mosolyogva néztem rá. – Mi az, hogy a „mosolyát"? Én ilyet nem mondtam. Jó, persze, akkor írd azt – adta fel.

– Kérdés: Bexi, Nagy Márk produkciói közül melyik tetszett a legjobban?

– Erre válaszolni akarok! Kérlek, hallgass meg – kérte Beka, a gyerek pedig megszánta. – A ma esti szólóprodukciója a kedvencem, hamarosan kiderül, hogy mi az – diktálta. A srác pedig leírta. (Azta!)

Beka elég sok kérdést kapott az albumával kapcsolatban, a válaszok pedig engem is érdekeltek volna, de a srác mindegyiket átugrotta. Még az album címe se érdekelte, hogy esetleg leírhatná, vagy ilyenek, mindet átugrotta ugyanazzal a három szóval. Én pedig akármennyire is szerettem volna, nem tudtam meg az album címét.

*

– Hogy ment? – érdeklődött Brigitta a rocksztárral az oldalán.

– Nagyszerűen. Hagyd, hogy gépeljenek helyetted – tanácsolta Beka, majd kikerülte a lányt, én pedig nevetve megráztam a fejem és követtem.

A színpad felé indultunk, ahol a duettdal főpróbája várt ránk.

– Mi az új albumod címe? – kérdeztem hirtelen.

– Offline – válaszolt. Mintha zavarban lett volna. De miért?

– Offline?

– Aha. A címadó dal miatt – bólintott. – Gyors szám, rockosabb, szerintem elég erős első single-nek.

– Nálad van? – kérdeztem.

– Csak a demó, a telefonon.

– Mutasd – kértem.

– Még nem jelent meg – húzta el a száját.

– És? Mitől félsz, hogy gyorsan feléneklem és kiadom? – nevettem el magam, mire Beka is elmosolyodott.

Elővette a telefonját a farzsebéből, keresgélt egy darabig, majd bedugta a fülhallgatóját és a felét felém nyújtotta. A telefonra meredve hallgattam a dalt, és közben végig éreztem magamon Beka tekintetét. Amióta tudom, hogy mi történt a Geri gyerekkel, azóta akármelyik dalát hallom, mindig késztetést érzek arra, hogy behúzzak neki egy jó nagyot. Beka csodálatos, hogy lehet csak azért dobni, mert sikerült neki az, ami a Geri gyereknek nem?

„Hagyj el, lépj le, tűnj el végleg, engedj, kérlek, csak hadd legyek, offline!" – szólt Beka hangja a fülemben, én pedig elmosolyodtam.

– Mi az? – kérdezett.

– Baromi jó – bólintottam.

– Köszönöm – piszkálta a haját.

– Ez jön ki elsőnek?

– Ühüm – bólintott mosolyogva. – A jövő héten forgatunk hozzá klipet.

– Milyen lesz a klip? – érdeklődtem.

– Széttörhetek benne egy laptopot – vigyorgott boldogan.

– Viccelsz? – néztem le rá.

– Nem, komolyan. A forgatókönyvíró szakítós-bosszúállós videót képzelt el hozzá, amiben a volt barátom laptopját teszem tönkre, miután megláttam, hogy megcsal – magyarázta.

– Miért nincs neked boldog számod? – néztem mélyen a szemébe.

– A boldogság nem motivál – vont vállat. – A boldogtalan embereknek legalább mindig van mire vágynak. Ez a legjobb inspiráció.

Boldogtalan emberek. Beka nem boldog? Hiszen sikeres. Megvan majdnem minden, amire vágyik. Kivéve az a szemét Késtél-gyerek. Komolyan miatta nem boldog Beka? Egyetlen egy aprócska féreg miatt? De jó lenne, ha boldoggá tudnám tenni...

Odaértünk a színpadra vezető ajtóhoz, az egyik technikus pedig beengedett minket.