KÉSTÉL - Nagy Márk szemszögéből |✓

5. rész

Ekkor megunta Judit a várakozást és rámförmedt.

„Mi lenne?" – írtam. „Hagyjál már!" – küldtem még egyet.

 – Márk! Tedd már el! – szólt rám.

 – Még egy perc – mondtam oda sem figyelve.

Szerencsére azonban az ő telefonja is megszólalt, ezért végre békén hagyott.

„Mi? Most nem is írtam semmit!" – írt vissza azonnal.

„Ezt úgy általában értettem." – írtam vigyorogva.

„Te hülye vagy." – felelt nem túl kedvesen.

„Megint írogatsz." – hagytam figyelmen kívül a sértést.

„Mert válaszolok az üzenetedre!" – írt én pedig gondoltam, hogy idegesítem egy kicsit.

„Ne válaszolj!" – közöltem egyszerűen.

„Akkor ne írj!" – írt vissza mégis.

„Megint írsz."

„Oké, mostantól nem válaszolok neked!" – Hagyhattam volna így a beszélgetést, de az nem én lennék, ugyanis mindig enyém az utolsó szó. Ez van. 😉

„Na végre!" – írtam folyamatosan vigyorogva.

„Márk!" – írt megint max. 1 perccel később.

„Mi van??? Próbálni szeretnék!" – hazudtam.

„Van nálad autogramkártya?" – kérdezte, mire felvontam a szemöldökömet.

„????" – kérdeztem teljesen meglepődve.

„Nyugi, nem nekem lesz, én megvagyok nélküle." – írta. Valahol mélyen sejtettem, hogy ez lesz.

„Van nálam." – írtam, de már nem vigyorogtam. Utáltam, hogy folyamatosan a tudtomra adja a véleményét rólam. Ez pedig nem épp egy pozitív dolog.

„Szeretnék kérni egyet." – írt azonnal.

„Valld be, hogy neked lesz!" – szívattam.

„Mondom, hogy nem!" – írta, és éreztem, hogy kezd türelmetlen lenni.

„Akkor nincs, sajnos elfogyott." – írtam.

„Ne csináld már!" – Szinte láttam magam előtt a dühös tekintetét.

„Halljuk!"

„Jó, nekem lesz..." – értem el azt, amit akartam. Én mindig elérem.

„Na azért. Gondoltam, hogy Márker vagy." – írtam.

„Kitolnád a hatalmas arcod a kártyával a bejárathoz?" – kérdezte.

„Próbálok."

„Mondd, hogy én kereslek, és nagyon fontos!"

„Azt hiszed, hogy ilyen befolyásos vagy, Beka?" – írtam le a véleményemet. A becenév meg csak úgy jött. De jobban hangzott, mint gondoltam volna. Nem tudom, hívta–e valaki valaha így, de nekem kifejezetten tetszett.

„Ne becézgess! És amúgy meg, próbáld csak ki" – Csak azért is így fogom mostmár hívni.

 – Judit! – fordultam a nő felé.

 – Igen? – takarta le a telefont a kezével.

 – Kimehetek? – pislogtam ártatlanul. Nem mintha ez olyan sokat segített volna abban, hogy kijussak a lányhoz.

 – Nem! – vágta rá azonnal.

 – Bexi keres. Azt mondja fontos – egészítettem ki a mondanivalómat.