KÉSTÉL - Nagy Márk szemszögéből |✓

23. rész

 – Itt vagyunk, állj meg másodiknak a kék autó mögött – tájékoztattam Körtét.

Hogy hogyan kötöttünk ki a házunk előtt?
Eredetileg úgy volt, hogy Bekáék kiraknak Lilivel és Antival a tegnapi „szállásomon" (vagyis Bekáéknál), viszont úgy döntöttem, hogy ma már otthon alszom. Ebben a döntésben Anya kérése is jelentősen közrejátszott.

 – Vedd be a gyógyszereidet! – utasított Körte mielőtt kiszálltam a kocsiból.

 – Rendben. Holnap reggel megyek vissza a dokihoz, utána találkozunk a stúdióban – búcsúzkodtam, majd kinyitottam az ajtót. Ezzel egy időben Beka kinyitotta a hátsó ajtót, ugyanis így, hogy én nem leszek ott, beülhet előre.

 – Jó pihenést – köszönt el tőlem, mire széttártam a karomat.

 – Mi van? – nézett rám kérdőn.

 – Semmi ölelés vagy búcsúcsók? – kérdeztem „csalódottan". A lány szó nélkül kikerült, beült Körte mellé és becsapta az ajtót. Én lehajoltam az ablakhoz és ráérősen bekopogtattam rajta.

 – Mi van? – nevette el magát, miután lehúzta az ablakot.

 – Fogadjunk, hogy egész este rám fogsz gondolni – néztem a szemébe magabiztosan.

 – Ahogy elhajtunk, azt is elfelejtem, hogy ismerjük egymást – közölte vigyorogva. Erre már nem tudtam reagálni, ugyanis Körte elhajtott. Néhány másodpercig még néztem ahogy távolodnak, majd besétáltam a kisajtón.
A házban senkit nem találtam, ami fura volt, ugyanis Anya külön kérte, hogy legyek otthon. Na mindegy! Elfoglaltság hiányában lezuhanyoztam, majd csináltam magamnak egy szendvicset és a laptopommal a kezemben lehuppantam az ágyamra. Épp elindítottam volna egy filmet, amikor rezegni kezdett a telefonom. Izgatottan kaptam fel magam mellől, de amikor rápillantottam a kijelzőre csalódottan vettem tudomásul, hogy csak Anya az. Elolvastam az üzenetét, reagáltam, hogy „Oké!" és még gyorsan felnéztem a netre.
Beka három perce posztolt egy képet. A képen három srác tépi egymást, az egyik alól pedig kilóg egy tálca... piskóta (?) lóg ki. A kép feletti szöveg egyszerű volt: „Fellépésre megyek az FBA kíséretében. Csokispiskóta-harc a hátsó ülésen!" Megjelölte rajta az együttest és külön-külön mindhárom srácot. Bogyó, Pepe és Puding? Mivan?
Hosszas gondolkozás után beszíveztem a képet és írtam egy kommentet: „Vigyázzanak rád! Jó fellépést, holnap találkozunk. Márk"
És én esküszöm, csak kedves akartam lenni. Vele az akartam. Ezután a telefonomat visszadobtam magam mellé és mostmár tényleg elkezdtem a filmet.

 – Szia Anya! – köszöntöttem. Miután befejeztem a filmet a konyhába indultam valami innivalóért és összefutottam vele.

 – Szia! De jó, hogy itthon vagy! – sóhajtott.

 – Csak egy éjszakát töltöttem Bekánál – néztem rá értetlenül.

 – Tudom, csak... Csak ugye én egyre többet dolgozok, te a műsorba járkálsz és...

 – Úgy érzed, mintha távolodnánk – fejeztem be.

 – Igen – felelte halkan. Erre nem nagyon tudtam mit mondani neki, csak odaléptem hozzá és szorosan átöleltem.

 – Ráérsz? – kérdeztem.

 – Igen, miért?

 – Csináljunk valamit? – néztem rá mosolyogva, mire ő bólintott egyet.

 – De először mesélj! – utasított.

 – Oké.

Talán fura lehet, hogy 18 évesen anyámmal beszélgetek. De nekem csak a szüleim voltak. Mindig csak ők és eszem ágában sincs megbántani őket, eltávolodni pedig végképp nem akarok tőlük. És ha egyszer anyának szüksége volt rám, vagy csak egy kis beszélgetésre, annyit igazán megtehettem, hogy meghallgatom.