KÉSTÉL - Nagy Márk szemszögéből |✓

7.rész

Amikor beértem Kriszhez (a stylist) az öltözőbe, rögtön csevegni kezdett a Mr. A tökéletes ruhájáról. A műsor szerkesztői tisztában vannak vele, hogy ehhez a produkcióhoz valami különlegesen ellenállhatatlan kinézetet kell nyújtanom a hitelesség érdekében. Mintha amúgy nem lennék az! Közben arra gondoltam, hogy hamarosan itt lesz Beka. Ennek egyszerre örültem, de közben mégsem vártam a találkozást.

Rá kellett jönnöm, hogy pontosan mit akarok tőle. Azt sem tudtam igazából, hogy mit érzek. Más reakciókat váltott ki belőlem, mint a többi lány, de nem akartam elhamarkodott döntést hozni. Valahogyan meg kell ismernem őt. Összebarátkozni vele, ha a tegnapi után ez még lehetséges.

És akit vártam, hamarosan meg is érkezett... Kinyílt az ajtó és belépett rajta az említett lány. Ezzel egyetlen egy probléma volt: alsógatyában és egy zokniban álltam. Ő meg ahelyett, hogy elájult volna a tökéletességemtől, inkább csak poénkodni kezdett. Nagyon vicces volt, mondhatom. Bár, ha nem engem piszkált volna, biztos aranyos lett volna,

 – Hány lájkot ér szerinted, ha posztollak egy szál alsóban? – emelte fel a telefonját én pedig magam elé kaptam a kezem, mintha az olyan sokat segítene.

 – Meg ne próbáld! – mondtam kissé hisztérikus hangon.

 – Ugyan! A zoknid például kifejezetten szexi – nevetett. De nem fotózott le, innen látszik, hogy van szíve. Néha.

 – Bexi! – „köszöntötte" Krisz. Bár én a hangsúlya alapján már menekülnék. Akkor szokott ilyen hangja lenni, ha gáz ruhát hoz, mert azok tetszenek neki, bármelyik normális már nem. – Összeraktam neked is az elképzeléseimet – mondta és két puszit nyomott az arcára. Neki hamarabb sikerült, mint nekem! Jó, mondjuk Beka eléggé hülyének nézne, ha random ezt tenném vele, főleg a tegnapi párbeszédjeink után.

 – Oké, kíváncsi vagyok. Ahogy látom, Márk Backstreet Boynak öltözik. – mutatott rám. Ekkor már egy fehér ing is volt rajtam. Félig. Még be kellett gombolni.

Ez nem a közös produkciótokhoz lesz, hanem az egyéni dalához, amit másodiknak ad elő – magyarázta neki Krisz.

 – Mi a dal? – kérdezte Beka.

 – AJ McLean: Mr. A – mondtam, miközben az ingemet igazgattam.

 – Hahahahahaha! – röhögött ki kedvesen, aztán Krisz megjelent a neki szánt ruhával. Azonnal abba hagyta a röhögést, és amolyan „most végem van" fejét vágott. És most rajtam volt a sor, hogy röhögjek. Meg is tettem.

 – Nagyon remélem, hogy ez itt Márk ruhája – mutatott Beka a piros estélyire. Valljuk be, Krisz sokszor túlzásba esett már, de ez... Ez már tényleg sok volt. A megjegyzését hallva a stylist csak legyintve nevetett. Ezt látva a lány, ha lehet, még jobban kétségbe esett. Elővette a telóját és gyorsan írt valamit.

 – Gyerünk, gyerünk, nincs sok időnk. Bexi, ott tudsz átöltözni. Gyerünk! –mondta és elráncigálta egy paraván mögé.

Ekkor viszont nem tudom mi történt velem. Valahogy megzavart az, hogy nem messze tőlem, egy paraván mögött áll és öltözik. Ilyenkor előtör belőlem az igazi fiú, és akaratlanul is másra terelődik a figyelmem, mint amire kéne. Emiatt „párszor" félregomboltam az ingemet. Képtelen voltam azokra az apró gombokra figyelni, a gondolataim ezerszer jobban elfoglaltak.

 – Készen vagy Bexi? – türelmetlenkedett Krisz.

 – Pillanat! – kiállított.

 – Márk, megint félregomboltad az inged, koncentráljál már egy kicsit! – Ennél tapintatosabban nem is közölhette volna, hogy képtelen vagyok begombolni egy hülye inget.