KÉSTÉL - Nagy Márk szemszögéből |✓

34. rész

Beka tényleg a fodrásznál volt, szerencsére még nem rángatták el egy másik helyre, így nem okozott nehézséget a megtalálása. Csak Hajnal Brigitta mellett jutott neki hely, amit őszintén sajnálok, de Beka nyugodtan üldögélt a székben, miközben a hajával csináltak valamit. A fodrásznál ez nem túl meglepő dolog.

– Hé, Beka – léptem oda hozzá.

– Mi az, mégis feltöltötted a jobb szemöldöködről azt a képet, amiről megpróbáltalak lebeszélni? – pillantott rám a tükröm keresztül.

– Nem. Vagyis igen, és elképesztően sok lájkot kaptam, azt írják, hogy az én szemöldököm a „legszexibb" – vigyorogtam büszkén.

– Gratulálok, egy ilyen titulus minden előadó álma – forgatta meg a szemét szórakozottan. – Mit akartál mondani eredetileg? Azelőtt, hogy szokás szerint magadról kezdtél volna beszélni?

– Ja, igen. Hogy ez mi? Vagy ki? Ismered? A Facebook–falamon volt szponzorált reklámként – nyomtam a kezébe a telefont.

A lány a képernyőre pillantott, majd elkerekedett a szeme, és feszültté vált. Ideges mozdulatokkal görgette az oldalt, én pedig néhány másodperc után egyszerűen túl kíváncsi voltam, hogy kussban maradjak, így újra rákérdeztem.

– Na? Ki ez? Ismered?

– Pszt – csitított el. Na kösz.

Türelmesen vártam, hogy végigolvassa a hirdetést, miközben a hajamat nézegettem a tükörben.

– Mi a...? – kezdett bele a mondandójába, és abban a pillanatban fel is pattant.

– Bexi, ne ficánkolj, mert megégeted a... – kezdett bele riadtan a fodrász is, de kicsit elkésett vele, ugyanis Beka felsikoltott, majd a szobában lévő összes létező élőlény, talán még a pók is a sarokban, ránk pillantott.

Beka kétségbeesve, könnyes szemekkel nézett rám.

– Hívd Körtét, de nagyon gyorsan – kért.

– Oké – bólintottam, majd elsiettem. Körtét az előtérben találtam meg, nem túl nyugodt állapotban. Mondjuk ő elég ritkán nyugodt, de azért egyszer-kétszer az a csoda is megesik az emberrel.

– Márk! – sietett oda hozzám, amikor meglátott.

– Hol van a gyerek, beszélnem kell vele!

– Ő is beszélni akar veled.

– Én komolyan lecsapom – idegeskedett. – Jegyet adott Nádornak, érted?? – üvöltötte.

– Öhm... Ki az a Nádor? – kérdeztem összezavarodva.

– Te úgy ismered, hogy a Késtél-gyerek – legyintett.

– Itt van? – kerekedett el a szemem, és Beka anyukájára pillantottam. A körülötte állókból csak Lilit és Antit ismertem. Persze azonnal azt a szemetet kerestem a tekintetemmel, csak a hiányos ismereteim alapján nem találtam meg.

– Fhuu, kit csapjak le? – kattogott a menedzser.

– Körte – szólaltam meg, mire rám nézett. – Melyik az? – túrtam fintorogva a hajamba.

– A falnak támaszkodva nyomkodja a telefonját – segített ki kérdőn nézve rám.

Biccentettem egyet, majd megtaláltam a srácot. Ahogy Körte mondta, a falnak támaszkodott, és teljesen belemerült a telefonjába. Az a tipikus gimnáziumi menő gyerek. A karján pedig a tipikus rikító rózsaszín VIP karszalag ragyogott. Honnan a fenéből szerezte?? Nem tudom, hogy meddig nézhettem, ugyanis Geri felnézett, és egyenesen rám pillantott. Gúnyosan felvonta a szemöldökét, és végigmért. Késztetést éreztem, hogy odamenjek hozzá és behúzzak neki egy jó nagyot.

– Márk – bökött meg Körte, mire ráemeltem a tekintetemet. – Hol van a gyerek?

– A fodrásznál – indultam meg a folyosón, Körte pedig utánam sietett.

Épp benyitottam volna az ajtót, amikor Körte arrébb tolt, majd kivágta az ajtót. Vagy be, ha úgy vesszük, hogy befelé nyílik.

– Gyerek! Megjött a közönség, most vezették be őket a stúdióba. Mi a francot keres köztük GERGŐ? – üvöltötte el magát. Ha eddig nem bámult minket mindenki, akkor mostmár tuti.

– Ki az a LEXI? – kiabált Beka is.

– Láttátok már a jobb szemöldökömet közelebbről? – kérdeztem, hátha egy kicsit feloldódnak. Hát, nem éppen úgy sikerült, ahogy terveztem.

– Micsoda? Geri itt van? – motyogta Beka.

– Honnan tudsz Lexiről? – fagyott le Körte is, majd megragadta a lány karját, és nem törődve a fodrász kiabálásával, kirángatta a folyosóra.