KÉSTÉL - Nagy Márk szemszögéből |✓

27. rész

 – Utálom ezt a nőt – ingattam a fejem, miután végre megszabadultunk tőle.

– Ő is téged – nyugtatott meg. Ezek szerint szar színész a csaj, mert Bekának is feltűnt.

– Tényleg bejelölöd? – kérdeztem felé fordulva.

– Dehogy jelölöm! Nem is vagyok fent saját névvel egy oldalon sem – rázta a fejét.

– Mi? Akkor én kivel beszélgetek? – kérdeztem ijedten, és előhalásztam a zsebemből a telefonomat.

– Mi van? – torpant meg.

– Itt van. Budai Rebeka. Meg a fotód – mutattam meg neki a kamuprofilt (ezek szerint).

– Ezer Budai Rebeka van az én képemmel. Ezek fake profilok – nevetett.

– Basszus – sziszegtem. – Ki a franc ez? Kitörlöm. Azt hittem, hogy te vagy – nyomkodtam a telómat, mint egy idegbeteg.

– Jézusom, nem! Miket írtál neki? – rökönyödött meg.

– Nem sokat. Leginkább kacsintós smiley-kat – mutattam felé a beszélgetést.

– Még jó, hogy eddig terjed az agyad – sóhajtott. – Ebből nagyobb baj is lehetett volna. Miért nem SMS-t írtál? – nézett rám kérdőn.

– Mert be akartalak jelölni – vontam meg a vállam. – Baj?

– Nem, dehogy – mosolyodott el halványan. – De akkor mondom, hogy keress meg. Hannah freakin' Montana – mondta.

– He? – kérdeztem vissza kulturált ember módjára. Ennél jobb nevet ki se találhattak volna. Mondjuk igaz, így nem gyanakszik rá senki.

– Körte ötlete volt... – vont vállat. – Na, megvagyok?

– Ja, elvileg. Visszajelölsz? – kérdeztem.

– Vissza – vette ki a farzsebéből a telefonját.

– Tessék – bólintott, nekem pedig a Facebook már küldte is az értesítést. Hannah freakin' Montana visszaigazolta, hogy ismer. Ez volt minden álmom.

– Oké – mosolyogtam, majd beléptem a Messengerbe, és küldtem neki egy kacsintós smiley-t. Kreatív vagyok, tudom. – Írtam – jelentettem ki.

– Minek? Itt állok melletted!

– Nézd csak meg – hagytam figyelmen kívül az előző mondatait.

– Örülök, hogy ezt megosztottad velem – nézett fel a telefonjából.

– Ugye? – mosolyogtam, és igazi jó emberként kicsit szétnéztem a profilján.

Csak a borítókép megváltoztatásáról volt poszt az idővonalán, meg a profilképéről. Mindkettő egy random, netről szedett kép.

– Aha. Gratulálok, nagyon ügyes vagy – bólogatott halvány mosollyal.

– Azta, de kevés ismerősöd van – lepődtem meg.

– Szállj le a profilomról – rázta meg a fejét, majd tovább indult. Én pedig természetesen utána siettem. Bár kezdem kicsit unni. Napok óta ezt csináljuk. Futunk a másik után. Pedig én tudok egy–két dolgot, ami érdekesebb és jobb lenne.

– Késtél-Geri nincs köztük – mosolyodtam el. Hamarabb lettem Hannah freakin' Montana ismerőse, mint a Késtél–gyerek!

– Nincs. Mert nem ez a neve – sóhajtott.

– Semmilyen Geri nincs az ismerőseid között – vigyorogtam. Eskü feldobott!

– Márk, komolyan mondom. Lazíts egy kicsit, mindjárt kezdődik a Mr. A próbád – próbált valahogyan leszedni a profiljáról. Hát, ahhoz egy kicsit több kellett volna.

– Van meg idő – legyintettem, és már vissza is tértem az előző tevékenységemhez. – Ki az a Puding? – néztem fel a szemöldökömet ráncolva.

– FBA-tag. És mielőtt megkérdeznéd, Bogyó és Pepe is.

– Oké. Körtét ismerem, Lilit és anyukádat is, ott van Anti... – soroltam, Beka pedig közbevágott.

– A fodrászom, egy hangszer boltos ismerősöm és apám. Ennyi.

– Jé! – „csodálkoztam". Igazából eszembe jutott egy tökéletes terv.

– Tudom, nem sok – biccentet.

– Nem az – ráztam a fejem. – Jársz fodrászhoz? – kérdeztem vigyorogva.

– Bunkó! – kapott a hajához. – Nem volt időm megcsinálni, az egész hét egy nagy káosz. De igenis járok, és szép szokott lenni – magyarázott, én pedig mosolyogva figyeltem.

– Miért érdekel, hogy mit gondolok a hajadról?

– Nem érdekel, csak megsértettél – fonta össze maga előtt a karját.

– Mondd ki. Szeretsz – mosolyogtam magabiztosan.

– Márk.Unlak – forgatta meg a szemét, majd ismét tovább indult. Én pedig utánaszaladtam. Mint mindig.