KÉSTÉL - Nagy Márk szemszögéből |✓

36. rész

Arra eszméltem fel, hogy Körte maga előtt tol kifelé a kellékes helyiségből.

– Ti menjetek a backstagebe, mert mindjárt elő kapcsolás van a híradóból – utasított engem és Bekát. – És hol a fellépő ruhátok? És mi van a füleddel? És hogy áll a hajad? – tette fel folyamatosan a kérdéseket. Ösztönösen a hajamhoz kaptam, aztán leesett, hogy ez valószínűleg Beka félig besütött hajának szólt.

– Megyünk már – sóhajtott a mellettem álldogáló lány.

– Gyerek – szólalt meg váratlanul. – Mit csinál az a tetű Geri a nézőtéren? – kérdezte mégegyszer, és utoljára. – Hogy kerül ide?

– Nem tudom – rázta meg a fejét Beka.

– Tudom, hogy tudod! Ezért még számolunk, csak most tolerálom, hogy hólyagos a füled, felbukkant az első utánzód, és két órán belül elő műsorban lépsz fel. De utána nem úszod meg!

– Rendben – bólintott végül.

Körte telefonja megcsörrent, ő pedig felkapta azt, és elsietett a folyosón.

– Mi történik velem? – motyogta Beka kétségbeesetten.

– Ki fogok esni – suttogtam.

– Mi van? – kapta fel a fejét.

– Ma ki fogok esni! Érzem! – közöltem egy cseppet hisztérikus hangsúllyal.

– Márk, megvesztél? – kösz Beka, kedves vagy. – Gyerünk a backstagebe, mert mindjárt kapcsolnak. És nézd – lengette meg a telefonját a fejem előtt. – Megvan a háromezer lájk a szemöldöködre – próbált felvidítani. Csak tudnám, hogy miért volt neki megnyitva az én oldalam!

– Szar a Mr. A-produkcióm. Én képtelen vagyok ma előadni – motyogtam, majd egyszerűen visszamentem a kelléktárba.

Leültem, a hátamat az egyik kartondoboznak támasztottam, majd úgy tettem, mintha el akarnám törni az ujjam. Amilyen erősen tördeltem idegességemben még lehet, hogy sikerült is. A barna hajam a szemembe lógott, és most egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy arrébb fésüljem azt, csak tovább kattogtam. A jövőn, a múlton, Bekán, a csókon.

– Bejöhetek? – nyitotta ki Beka az ajtót. Kb. három másodpercet töltöttem nélküle. Sok volt ez mindkettőnknek. :)

– Gyere – bólintottam. Lehuppant mellém, aminek köszönhetően megcsapott az illata, szóval az eddig sem létező nyugodtságomnak annyi volt.

– Mi van veled? Mi történt? – nézett rám.

– Besokalltam – vontam vállat, miközben nem tudtam, hogy áldást mondjak-e azért, hogy tudok ma este énekelni a műsorban, vagy szidjak valakit/valamit azért, mert nem dugult be az orrom, emiatt pedig éreztem a lány illatát, amitől felgyorsult a szívverésem.

– Mitől? Az előbb még semmi bajod nem volt. A szemöldököd is nagyon jól szerepelt – mosolygott rám.

– Hajnal Brigitta egy golyón fog lógni a Wrecking Ball alatt. Nem fogom tudni legyőzni.

– Ugyan már! A Mr. A jó lesz. Az a szám te vagy! Nincs is olyan, amivel könnyebben tudnál azonosulni, mint azzal az önimádó szöveggel.

– És mit érek el vele?

– Hogyhogy mit? Amit szoktál. Mutogathatod magad, és robogsz tovább a győzelem felé – mondta, bár egy kicsit összezavartam.

– Minek? Már úton van az új Nagy Márk – utaltam arra az infóra, amit ő osztott meg velem. Indul az új évad.

– Hogy érted? – rázta meg a fejét.

– Jön az új válogató. Mindjárt indul az új Pop/Rock. Te befutott előadó vagy, és nézd meg, rád indítanak egy majdnem Bexit. Egy Lexit. Akkor én mire számítsak? Egy műsorban darálódok, a következő évadban mindenki kacsingatni fog – motyogtam. Beka pedig felnevetett (?). – Szerinted ez vicces?

– Bocs, csak elképzeltem egy válogatót, ahol mindenki tikkel – mondta nevetve, aztán én is elmosolyodtam. – Nagy Márkból csak egy van – tette hozzá.

– Egy ideig. Már belőled is kettő van. Aztán majd lesz három... Alakíthatnátok egy együttest. Bexi, Lexi, Plexi. Lehetnétek Tripla X – jutott az eszembe.

– Most erre mit mondjak? – sóhajtott fel. – A saját lemezkiadóm kezdett klónozni – mondta, és láttam rajta, hogy csalódott.

– Engem meg a saját műsorom fog – vontam vállat.

– Tudunk tenni ellene?

– Nem.

– Hát akkor? Csináljuk, ameddig tudjuk. És úgy, ahogy akarjuk – közölte egyszerűen.

– Megvan az ezer lájk az oldalán – nyújtottam neki a telefonom. Amikor visszaadta nem zártam be az oldalt, csak kinyomtam, így amikor feloldottam a telefont rögtön Lexi oldala jött be.

– Nagyszerű – motyogta, és visszaadta a telóm.

Ott ültünk egymás mellett, a két szerencsétlen, akik körül most sincs minden teljesen rendben, de később még rosszabb lesz. Aztán gondoltam megörökítem a pillanatot.

– Nézz bele – nyújtottam ki a kezem.

– Ezt nem töltheted fel – takarta el az arcát.

– Nem töltöm fel, csak magamnak csinálom – ráztam meg a fejem.

– Ja, az úgy oké – bólintott, majd a vállamra hajtotta a fejét.