KÉSTÉL - Nagy Márk szemszögéből |✓

10. rész

Este fáradtan vágódtam le otthon. A nappali közepén hevert a dzsekim, én pedig a kanapén.

Elég fárasztó ez a szar. Nem azt mondom, hogy nem jó ismertnek lenni. Nagyon is jó, mindenki elájul tőlem, meg ilyenek. És a suli se hiányzik, ráadásul utálat nélkül megúszom. Szóval egyáltalán nem hiányzik a való élet. Csak... Néha már nagyon sok az egész. De soha a büdös életben nem szeretném visszakapni az unalmas, iskolába járós életemet. Megvagyok én így is.

Beka hamarabb hazamehetett, mint én, mert a műsor producere beszélni akart velem.

 – Van valami probléma? – kérdeztem.

 – Nem, viszont akkor ezek szerint nem nézted meg a műsortervet. Holnap meg kell lepned Bexit valahogy! Oldd meg! Kell egy kis izgalom – mondta.

 – Megoldom – mondtam, majd néhány perccel később elmondtam az első értelmes ötletemet. – Majd elmegyek hozzájuk és csinálok neki reggelit, úgy jó lesz?

 – Tökéletes – vigyorgott. – Szólok Bexi menedzserének.

 – Felőlem – vontam meg a vállam.

*

 – Jó reggelt, Beka – kacsintottam a félálomban lévő lányra. Biztos örült nekem reggel 6–kor, mögöttem egy operatőrrel.

 – Mi van? – motyogta inkább magának, mint nekem.

Magam felé fordítottam a kamerát és kommentáltam az eseményeket.

 – Felkeltettük Bexit, aki nem számított rám. Klassz, mi? Nézzétek, milyen fejet vág! – fordítottam újra Beka felé a kamerát, ami megörökítette, hogy pizsamában áll az ajtóban.

 – Megállj, raboló! – ordította ekkor egy hang a lépcsőfordulóból, mire hátra fordultam, és az operatőr is, mindhárman a lépcsőn felfelé szaladó tagra néztünk, aki egy... bárddal (?) szaladt felénk.

 – Ez meg mi a franc? – hajolt ki az operatőr a kamerája mögül, mert ezt a pillanatot a kamerán kívül is szerette volna látni, gondolom azért, hogy megbizonyosodjon arról, tényleg igaz–e.

 – Kemál! – szólalt meg Beka, még mindig félig az álom és félig a valóság között. – Semmi gond, csak egy műsort forgatunk.

 – Ennél bárd van? – kérdezte az operatőr.

 – Dehogy! – rázta meg a fejét Beka. – Gyroskés – Igaza van, sokkal jobb.

 – Műsor? – lepődött meg Kemál.

 – Aha – bólogatott mosolyogva. – Látod? Itt van Márk is – mutatott rám. Szerintem egyébként azóta nem mozdultam, hogy megláttuk Kemált (vagy kit). Féltem a csodálatosságomat, na!

A tag kinyújtott karral felém lépett, amin persze mégjobban beparáztam. Konkrétan visítottam. Ég is a fejem így visszagondolva rendesen.

 – Márk, ne üvölts már! Ő egy rajongód – közölte Beka. Jó tudni!

 – Kard van nála! – néztem értetlenül.

 – Gyrosvágó kés – ismételte meg. – Kemál, add azt ide! – lépett oda és kirántotta a kezéből. Mostmár ő akar meggyilkolni, egyre jobb.

 – Mi ez a visítozás? Megy már a felvétel? – jött ki egy nő az egyik szobából. – Beki, mi van nálad?

 – Kemál kése.

 – Miért van Kemálnál kés? Mi ez az egész? Maga meg ne vegye, kapcsolja már ki! – förmedt az operatőrre, aki szófogadón letette a kamerát, amíg tisztázódik a helyzet.