@harrystyles blocked - Larry Stylinson Befejezett - ÁTÍRVA

tetszik amit lát

@ harrystyles megjelölt egy bejegyzésben.

felvontam a szemöldököm amikor megláttam, hogy hajnali négy előtt két perccel posztolt egy képet.

utáltam magam miatta, de sokkal többet időztem el a képen, mint kellett volna. kis tétovázás után rányomtam a kedvelésre. egyből jött az üzenet.

@ harrystyles: oh, úgy látom a kis babámnak tetszik amit lát ;)

@ louistomlinson: mondták már rólad, hogy olyan vagy, akit minden fiú akar?

@ harrystyles: hát persze. de  nekem nem kell más, csak az én kis édes louis-m ;)

@ louistomlinson: miért raksz a végére mindig ilyen emojit?

@ harrystyles:  mert izgató vagy, édesem.

@ louistomlinson: haha, jó vicc.

@ harrystyles: én nem viccelek, édes. csak rád kell gondolnom, és kemény leszek. 

nagyot nyeltem. akaratlanul is rosszra gondoltam. elképzeltem ahogy.. ahogy megteszi azokat a dolgokat, amiket mondott. addig kínoztam magamat, még kezdett egy eléggé sürgető problémám lenni, aminek nagyon nem szabadott volna lennie. beharaptam az ajkaimat.

@ louistomlinson: harreh..

@ harrystyles: igen, lou?

@ louistomlinson: baj van :(

@ harrystyles: ?

@ louistomlinson: hát.. azt hiszem merevedésem van..

@ harrystyles: és ez miért baj? ;)

@ louistomlinson: mert nem vagy itt..

szinte eltátott szájjal néztem a saját üzenetemre. mit mondhatnék ? egy tizennyolc éves, kanos srác vagyok. talán ez lesz a legjobb.

@ harrystyles: ohhh édesem.. ne csináld ezt velem..

@ harrystyles: az egyetlen dolog amit tenni tudok most az az, hogy felhívlak és a hangommal segítelek ki ;)

@ harrystyles: megfelel, lou?

@ louistomlinson: tökéletes.

a kezemben remegett a telefon, de tudtam, hogy már egyáltalán nem tudok kihátrálni ebből a helyzetből, és legalább ezekben a percekben nem is akartam. ahogy jelzett a készülék, hogy harry videó hívást indított, nagyot nyeltem.

a torkomban dobogott a szívem, de végül csak rá nyomtam a fogadásra.

- szi...szia.- mondtam halkan. a torkom is elszorult, ahogyan a telefon képernyőre néztem. az a smaragd zöld szempár.

- megtisztelsz, lou. -nyögött egy nagyot- most, hogy én sikeresen végeztem az édes kis képedre, amit küldtél nekem, rajtad is könnyíthetünk, édes.

- rendben.- fel sem ismertem a saját hangomat.

- vetkőzz le, de úgy, hogy én is lássam.- harapdálta cseresznye piros ajkait. tettem amit mondott, igaz az arcom irtózatosan égett, de igyekeztem nem remegni, ahogyan letettem a telefonomat a párnámnak döntve, majd elkezdtem magamról levenni a ruhákat.- nagyon jó fiú vagy, lou. 

alig kaptam levegőt. zavarban voltam, de meg sem próbáltam takargatni magamat, mert tudtam: ellenezné. és különben is, ez alkalommal én voltam az, aki ezt az egészet elkezdte. 

- ügyes vagy, édes. - dicsért meg- most fogj szépen rá magadra.- utasított, de én teljesen lefagytam- khm, nem voltam elég jól hallható, lou? elismételjem? tudod, hogy semmit sem mondok el kétszer, de ha megteszem, akkor már  ideges vagyok rád!

összerezzentem. végül rávettem magamat a cselekedésre.

- í-így?- jézusom, miért dadogok?

- tökéletes.- felelte- jól van, édesem. kezd el mozgatni magadon a kezedet. képzeld el...képzeld el, hogy éppen én érintelek, még te a nevemet nyögöd.- nem is kellett mást mondania, egyből gyorsítani kezdtem a kezem mozgatásán. minden egyes kis mozdulatnál tényleg harry telt ajkaira gondoltam. ahogy éppen csókol velük vagy..

- baszki..- ziháltam, és ekkora már minden szégyen érzetem eltűnt.

- louis, szádra vigyázz.

- ne haragudj, harry.

- jó fiú.- és páholyból nézhette, amint végeztem kis akciómmal. miközben vettem egy papírzsepit, hogy megtöröljem a kezemet, szinte a nyálát csorgatta rám- ha most ott lennék, egy csepp sem menne kárba, édes.

zavartan pislogtam rá, és fel sem tűnt, hogy még mindig egész testemet mutatom neki. valahogy.. elfelejtettem aggódni emiatt.

- mikor találkozhatunk?- kérdezte. idegesen a hajamba túrtam .

- figyelj, ez elég bonyolult...- válaszoltam- nem is tudják a barátaim, hogy veled csinálom ezt az egészet, vagy hogy egyáltalán beszélünk.

- nem is kell tudniuk.- rázta meg a fejét- elég, ha ez a mi kis mocskos titkunk marad.

- ühüm, de akkor is...

- figyelj, louis.- nézett egyenesen a szemembe - engem kurvára nem érdekel, hogy mit akarsz. én látni akarlak személyesen. érezni akarom az illatod, a bőröd érintését...hogy milyen melletted lenni,  érted édes?

- értem..- egyetlen szavába került, én pedig vakon helyeseltem neki. hogyan álljak meg ezen a lejtőn, amin teljes sebességgel indultam el?