@harrystyles blocked - Larry Stylinson Befejezett - ÁTÍRVA

valamit el kell mondanom

a földre estem. a lábaim úgy csuklottak alattam össze, mintha zseléből lettek volna, a kezeim pedig remegtek. a falnak döntöttem a hátamat, nem érdekelt, hogy mennyire hideg. nehezemre esett levegőt venni, komolyan azt hittem, hogy megfulladok. nem hiszem el, hogy kelly ezt tette! tegnap tudom, hogy nem valami barátságos viszonyok között váltunk el, de ez mindenen túl lőtt. ezzel akart jót? ezzel? hogy elszakít attól, akit életemben először tényleg szeretek? fogalma sincsen róla, hogy mennyit roncsolt most bennem, mert így is nehezemre esett egyben tartani a dolgokat.

a kezem már jég hideg volt. feltápászkodtam a földről, majd felmentem a szobámba. ott volt a párna, amin harry aludt. az arcomhoz nyomtam és csak élveztem az illatát. a könnyek igaz eláztatták, de nem érdekelt. úgy szorítottam magamhoz a tárgyat, mintha pótolhatná őt. pszichopata. pszichopata. ízlelgetnem kell még ezt a szót. szóval tényleg igaz..

kivel beszélhetnék erről az egészről?

most már hivatalos. annyira egyedül maradtam, mint még soha. 

-------

megint elaludtam, de legalább addig nyugodt voltam. ahogyan felébredtem, a szemeim nagyon fájtak. az ágy közepén feküdtem, miközben még mindig nálam volt a párna. mindenemet odaadtam harry-nek, most pedig el is ment vele. jobban mondva elrángatták őt. szó szerint semmim sincs. barátaim, támaszaim, családom, szerelmem, semmim. eddig nem tudtam, hogy ilyen értelemben is lehet szegénynek lenni. 

felültem. ahogy körül néztem a szobámban, teljesen idegennek éreztem mindent. miért vagyok egyáltalán itt? bárhol máshol lehetnénk. valahol, bárhol. nem akartam egyedül lenni, nem akartam, hogy a csend tovább marcangoljon. olyan üres volt minden. a nagy kiabálás és dulakodás után olyan volt a csend, mintha kitéptek volna belőlem egy darabot.

lentről hallottam meg a telefoncsörgést, viszont nem érdekelt. akárki is hív, biztosan tud várni. a csörgés nem maradt abba, de én csak visszadőltem az ágyra, viszont aztán valaki megdobta az ablakot egy kaviccsal. erre már felkaptam a fejem és egyből odamentem. ahogy lenéztem, josh-t láttam meg. kinyitottam az ablakot, majd teljesen kihajoltam rajta.

- josh! te mit csinálsz itt?- kérdeztem, miközben megtámaszkodtam a párkányon.

- louis valamit el kell mondanom!- kiabálta fel. megráztam a fejemet, mert erre most egyáltalán nem volt hangulatom.

- ez nekem nem a legalkamasabb most.- szépítettem a választ

- kérlek, lou! fontos lenne!- a hajamba túrtam. végülis jót tenne, ha nem lennék egyedül ,ugye? senki más nincs már, aki mellettem maradna, csak josh. talán ő megértené, amit érzek.

- oké, gyere az ajtóhoz.- csuktam be az ablakot, majd gyors léptekkel elindultam a földszint felé.

nem tudom, hogy elmondom-e neki, amik történtek. vagy azt az egészet ami harry és köztem van. az még kockázatosabb. nem tudom hogyan reagálna, hiszen végülis kelly a barátnője. én meg úgy beszéltem vele ahogy. ki tudja. lehet most megver. viszont az lenne most a legkisebb bajom. még fogalmam sincs arról, hogyan szerzem vissza harry-t. 

ahogy kinyitottam a bejárati ajtót, josh egyből magához ölelt. olyan hirtelen ért ez az egész, hogy le sem tudtam reagálni. magával szembe állított.

- ne haragudj, amiért nem kerestelek az elmúlt időben, de annyi minden agyaltam, hogy-

- josh, nyugi.- csuktam be az ajtót- nekem is összejött minden, semmi baj.- simítottam meg a hátát.

- te sírtál?- vette észre, hogy a szemeim fel vannak dagadva.

- nem, nem.- ráztam meg a fejem nevetve- csak takarítottam, a sok por. tudod, az allergia.

- louis, ne már..- nevetett idegesen- sok mindenről szeretnék veled beszélni, őszintén. kérlek te is áruld el nekem, ha valami baj van.

- rendben csak..- kerestem a szavakat- mindegy. menjünk fel. 

ahogy a szobámban voltunk, a párnát máris magamhoz szorítottam. tudtam, hogy josh meg akarja kérdezni, miért ennyire fontos ez nekem, de nem tette. ezt is szerettem benne. sokszor inkább elhallgatta a kérdéseit, ameddig én úgy nem döntöttem, hogy elárulok mindent önszántamból.

- szóval...- köszörülte meg a torkát- szakítottam kelly-vel.- meglepve néztem rá.

- tessék?- az állam a földet súrolta- hogyhogy? miért?- néztem rá zavartan.

- sokat veszekedtünk és hát.. azt hiszem mást szeretek. jó fej, meg minden, de talán még sem illettünk annyira össze.- magyarázta kissé elszomorodva.

- igen, jó fej.- miután elválasztott életem szerelmétől, tényleg annak mondanám- sajnálom, josh.

- ugyan.- legyintett- csináljuk úgy, hogy most te mondasz valamit, utána én.- javasolta- én a te helyedben azt osztanám meg, hogy miért vannak úgy kisírva a szemeid, mint amikor egy lányt először dobnak.

- kösz.- forgattam meg a szemei- tudod bonyolult..- szorongattam a párnát.

- van időnk, louis. és ígérem, nem foglak elítélni, bármi is történt.- mosolygott biztatóan, nekem pedig a második mondat kellett ahhoz, hogy feladjam, és elmondjak mindent.

közben a kezébe is adtam a telóm, megnyitva a harry-vel való beszélgetésemet. nem érdekelt, hogy elolvassa a perverz részeket. így kevesebbet kell legalább magyaráznom. csak úgy falta szemeivel a sorokat és nagyon sok féle érzés suhant át az arcán. aztán mikor felém nyújtotta a készüléket, elmondtam neki azt is, ami az instagram után történt.

kezeit tördelte, pedig nagyon nem szokása. kezdtem magam kínosan érezni, pedig már évek óta az egyik legjobb haverom volt, de most mégis valahogy valami más volt.

- elküldtem kelly-t a francba.- dobtam odébb a telefonom az égyon- nem tehetek róla, teljesen tönkre tett mindent. - rágtam a szám- harry.. harry volt az első és az egyetlen, akinek képes voltam minden következményekre való tekintet nélkül odaadni mindenem, pedig tudtam, hogy félredobja. aztán mikor szerelmet vallott azzal a rózsával.. minden olyan tökéletes volt. de kelly erre.. nem azt mondom, hogy csak őt hibáztatom, én sem vagyok a tökéletes barát, de ezzel mindenen túl ment.- fogtam a fejemet.

- na, még egy ok akkor, amiért jó, hogy szakítottam vele.- mondta- és szerintem tökéletes vagy.- lesütöttem a tekintetemet.

- köszi.- mosolyogtam rá- csak tudod ezzel semmire sem megyek, mert pokolian hiányzik harry. 

nagyon agyalt valamin, de nem kérdeztem meg. mintha most elbizonytalanodott volna , viszont nem tudom miben. komolyan semmit sem tudok.

lehet fel kellene adnom?