@harrystyles blocked - Larry Stylinson Befejezett - ÁTÍRVA

megint veled

louis:

ott ültem a kocsiban némán, miközben az arcomon leszántó könnyeket törölgettem. ez az egy óra olyan volt, mint egy perc.  a torkomat marja valami, a szívem ismét darabokban van a földön. nem értem miért kell ennek történni. mit tehetnék, hogy valahogyan jobb legyen? mert félek, ha ez így megy tovább, akkor elég hamar elvesztem a harcot. 

mikor visszaértünk, én gondolkodás nélkül a fürdőbe mentem, hogy megmossam az arcom. vagy két percig bámultam saját magamat a tükörben. nagyon nem tetszett az a srác, aki visszanézett rám. fáradtak voltak a szemei, könnyesek, arca sem volt kisimult. teljesen kész volt, jobban, mint eddig.
lehajtottam a fejemet, mert nem akartam tovább szemezni az igazsággal. hirtelen egy kis piros pötty cseppent a mosdókagylóba. majd még egy és még egy. az orromhoz kaptam a kezemet, ekkor pedig már rendesen folyt a vérem.
elvettem az egyik kisebb törölközőt, majd odanyomtam. nem akartam josh-éknak összevérezni a cuccát, de inkább ez, mint az egész fürdő. leültem a földre, hogy kicsit összeszedjem magam, mielőtt kimegyek. már rég nem vérzett az orrom. mindig akkor van ilyen, ha nagyon ideges vagyok. de most ez nem igaz. az egyetlen dolog amit érzek, az a mérhetetlen szomorúság.
kopogtak a fürdőajtón.

- ú, vérzik? kérsz rá jeget?- lépett be josh, mire megráztam a fejemet.

-nem, majd elmúlik.- vontam meg a vállamat. leült mellém. pár percig hallgattunk, aztán ő szerezte meg először a szavakat. 

- láttalak titeket harry-vel.- köszörülte meg a torkát. felé pillantottam- tényleg szerethet téged.

- én is ebben reménykedem.- nevettem erőtlenül. sóhajtott egyet.

- nem, tényleg.- folytatta- nem hiszem, hogy ilyet meglehet játszani. ahogy nézett rád..- beharapta ajkait- más nem tud úgy.- bólintott egyet, mintha most értené meg az információkat.

- ki más?- vontam fel a szemöldököm. megrázta a fejét- josh, minden oké? olyan fura vagy mostanában. sokszor csak bámulsz magad elé, pedig ezt nekem kéne a helyzetre való tekintettel. kelly-ről van szó? - kérdeztem, mire kissé felháborodott. 

- jézusom, ennek köze nincsen kelly-hez!- rázta meg a fejét, én pedig kicsit meglepődtem a hevességén- komolyan nem érted?- nézett rám félve. kicsit elgondolkoztam. valami régebb óta  nagyon ott motoszkált a fejemben, de ezt nem is akartam feltételezni.

- nem akarom érteni.- néztem  a törölközőre. a vérzés kezdett elállni, de azért még visszanyomtam az orromhoz-  csak rosszabb lenne.

- szóval akkor tudod?- kérdezte  halkan, mire csak aprót bólintottam.

- szerintem tudom.- feleltem- de tisztában vagy azzal, hogy én nekem nem ugyan olyan? nagyon szeretlek, de csak barátként.- bólintott egyet, majd tenyerébe temette arcát- josh, sajnálom. komolyan sajnálom.- húztam oda magamhoz félkarral, hogy meg tudjam ölelni. most nekem kellet erősnek lenni, mert ő volt gyenge.

a hátát simogattam, hogy kicsit megnyugtassam. a törölközőt csak félredobtam magamtól, mikor elállt a vérzés. josh csak néha-néha szipogott egyet, én pedig nem tudtam megszólalni. fogalmam sem volt róla mi lesz ezután, de nem akarom őt elveszteni. ő az egyetlen barátom, akire komolyan számíthatok. aki itt volt nekem a kezdetek óta. a szülei is irtóra jó fejek, igazolják nekem a sok hiányzást, mert ha egy héten bemegyek két-három napot, akkor már sokat mondok. de a lényeg. josh tényleg megérdemli a boldogságot és félek, hogy ezzel most túl nagy csalódást okoztam neki. azt meg sem merem kérdezni, hogy mióta érzi ezt. én mindig barátként tekintettem rá és azt hittem, hogy jól megvannak kelly-vel, de ezek szerint tévedtem.