@harrystyles blocked - Larry Stylinson Befejezett - ÁTÍRVA

nem kell elmagyaráznod

piszok gyorsan elértem a vasárnaphoz. kelly-nek a harry-vel történt összes beszélgetésemről beszámoltam, aminek köszönhetően megkönnyebbültem egy kicsit. túl régóta fojtottam már mindent vissza magamban. viszont volt egy problémám. lemondtam a szüleim vacsora meghívását vasárnapra, pedig ilyet még sosem csináltam. minden hónap végén elmentem hozzájuk, de most hirtelen még sem volt jó, ez pedig feltűnő volt, főleg, hogy normális okot nem tudtam mondani, miért van annyira halaszthatatlan programom, hogy nem tudok hozzájuk menni.  eléggé kételkedve, de végül nem kérdezősködtek tovább. 

bevallom, semmi kedvem találkozni harry-vel. csak csesztet és lenéz, ebből pedig már elegem van. folyton lejátszom a fejemben, újra és újra, ahogyan szánalmasnak nevezett azután, hogy elmondtam neki mindent. akármit is tett eddig, ez esett a legrosszabbul. millió kis darabra tépett belülről, és szinte még visszhangzik a fülemben.

csöngettek. fáradtan mentem az ajtóhoz, de nem az állt ott, akit vártam. 

- niall?- néztem rá meglepve. többet nem hagyott megszólalni, félre tolt az ajtóból és már bent is volt a házban.

- louis meg kell hallgatnod!- kezdte könyörgően, de én elhúztam a szám.

- nem hiszem, hogy kíváncsi vagyok arra, amit mondani akarsz.- ráztam meg a fejemet. megfogta a kezeimet.

- harry nem az, akinek te hiszed.- hagyta figyelmen kívül mondtam.

- miért, szerinted kinek  hiszem?- vontam fel a szemöldököm- honnan tudsz te bármit is arról, hogy én mit gondolok róla?- kérdeztem felháborodva.

- louis, ne rám haragudj, én nem akartam!- elrántottam tőle a kezeimet. kezdett az idegimre menni a folytonos balhézás mindenkivel.

- éreztem már a saját bőrömön, hogy milyen harry, nem kell elmagyaráznod, hogy te mit tudsz.- néztem niall-re.

- sosem fog téged szeretni.- nagyot nyeltem. már megint itt tartunk- tudom, hogy te biztosan érzel iránta valamit, de őt az nem érdekli. egész életedben rajtad fog lógni és tönkre tesz neked mindent!

- úgy ahogy te tetted, mikor beszéltél rólam neki? - kérdeztem vissza , mire niall csak elnyitotta ajkait, de nem tudott megszólalni- niall....nem vagyok kíváncsi  semmire, ami veled kapcsolatos. kérlek, menj el.- tuszkoltam az ajtó irányába.

- én csak meg akarlak védeni!

- nem tudsz attól, amit a kibaszott szívem érez!- csuktam be az ajtót, majd zihálva megtorpantam a hirtelen beállt csendben. idegesen kitöröltem egy könnycseppet a szememből.

nem eshetek szét. megint nem. mindjárt itt van harry, mit szól, ha így lát majd meg?
igyekeztem elfelejteni niall szavait. mit tud ő arról, hogy milyen is igazából harry? őt zaklatta? őt kényszerítette olyan dolgokra, amiket nem akart? őt verte át? nagyon nem, szóval semmilyen beleszólása nem lehet.

egy fél óráig voltam még szabad, aztán ismét csöngettek. ajkaimat rágva nyitottam ki az ajtót. most már tényleg harry érkezett meg. fekete, feszülős farmer és terepszínű, bő pulcsit viselt. a kezében pedig  egy  szál vörös rózsa volt, amit nem enyhén lepett meg. zavartan néztem fel rá.

- nem  sokat kellene ahhoz fűznöm, hogy kinek hoztam.- mondta. éreztem, hogy ég az arcom. a francba. minek csinálja ezt?

- k-köszi.- fogadtam el a virágot, a szívem pedig valahol a torkomban dobogott- gyere be.- léptem odébb, aztán mikor becsuktam mögötte  az ajtót, tudatosult bennem, hogy a vesztemet engedtem be éppen, csak ez alkalommal rózsával érkezett a kezében.