@harrystyles blocked - Larry Stylinson Befejezett - ÁTÍRVA

h-harreh?

megnyitottam a zuhanyt, hogy hosszú percekig csak állhassak alatta, és megpróbáljak kicsit ellazulni. péntek délután, jövőhét szerdán pedig végre újra mehetek suliba.  harry nem nagyon írt, én pedig nem is kerestem a niall-es eset óta, de úgy látszik ma kivétel volt, ugyanis csörögni kezdett a készülék.

majdnem elcsúsztam, ahogyan kihajoltam a telefonért. videóhívás. ha nem veszem fel, azzal megint csak feldühítem, arra pedig nagyon nincsen szükségem. sóhajtottam egyet, majd végül felvettem, de elfordítottam a kamerát.

- szia, lou. miért nem látlak?- kérdezte egyből, tudtam, hogy nem fogja csak úgy szó nélkül hagyni.

- mert éppen zuhanyzom...-feleltem zavartan.

-  azért beengedsz?

- tessék?

és kinyomta. elzártam a csapot, majd megtörölköztem és a derekamra tekertem a törölközőt. a szobámban magamra kaptam egy pulcsit és egy melegítőt, aztán lesiettem a lépcsőn. sötétedett kint, ezért felkapcsoltam a kinti lámpát és kinéztem az ajtónak a kis ablakán. nem láttam senkit, ezért kinyitottam a zárakat és kimentem. kicsit hideg volt, így magam köré fontam a karjaimat. sehol nem volt egy lélek sem. a kapu zárva volt, de talán elég alacsony lehetett a kerítés, hogy beugorjanak rajta. fújtatva megráztam a fejemet, majd visszafordultam, hogy bemenjek, amikor is hallottam valami mozgást a hátam mögül. egyből hátra kaptam a fejemet és minden irányba néztem, hogy honnan jöhetett.

- van itt valaki?- kérdeztem kissé bizonytalan hangon- menj el innen!- emeltem meg a hangomat.

önelégült mosollyal az arcán lépett ki a sarok mögül és megtámaszkodott a falnál. lazán hajába túrt, ajkait pedig fogai közé vette pár pillanatra.  a hideg is kirázott, de nem az időjárás miatt. zöld szemeiben kíméletlenség tükröződött, kezén ott volt az a sok gyűrű, amiket a parkolóban is éreztem a bőrömön, amikor megérintett. megnyalta ajkait, én pedig egészen az ajtóhoz felvezető lépcsőig hátráltam, az első fokba pedig beleakadt a sarkam, így hamar a földre ültem. kissé remegve néztem fel rá.

- h-harreh? mit csinálsz itt?- nyeltem nagyot. úgy tett, mint aki gondolkodik. körmeimmel a betont kaparásztam, a szívem a torkomban dobogott

- lássuk csak.- kezdte- eljöttem az én kis angyalomhoz, akkor mikor az én kedvem diktálta, mert a drága nem adott meg időpontot. pedig felajánlottam neki. érdekes ez a világ, nem?- kérdezte kissé oldalra döntött fejjel.

- kérlek, menj el. nem alkalmas ez most nekem..- próbáltam egyből elküldeni.

- semmikor sem az, lou. - vágta rá durván- én meguntam, hogy várok. most már akarlak téged.- jött közelebb, én pedig egyre feljebb kúsztam a lépcsőn- oh, csak nem menekülsz? mondd, ez minden találkozásunkkor így lesz most már? múltkor sem jött be.- csúsztatta végig ujjai hegyét a korláton- csak nem félsz, édes? nem kell, én nem akarok neked semmi rosszat.

egy pillanat alatt fordultam meg és szinte már négy kéz láb mentem fel a lépcsőn, ő pedig rögtön utánam. mielőtt becsaphattam volna az ajtót, már erős karjával kijjebb nyomta, így pedig teljesen veszve volt az egész. egyik ajtón sincs zár a házban, most mégis mit csináljak? mit csináljak?

egészen a ruhafogasig hátráltam, ameddig a hátam a falnak nem ért. pár vállfa a fejemre esett, majd a földön egy kisebb koppanással földet értek. hirtelen fagytam le, az adrenalin szinte teljesen megőrjített. harry elfordította a zárat. tetőtől talpig végig mért, én pedig meg sem mertem szólalni. azt sem tudtam mit mondhatnék.

- lou, nézz rám.- szólalt meg, mikor az ajtóra pillantottam a háta mögött. harry hirtelen túl közel volt hozzám, hogy érezhettem a hőt, amit a teste árasztotta. 

a mellkasomhoz ért, én pedig ösztönösen odanyúltam. nem hiszem el, hogy mibe kevertem magam. karjait lassan körém fonta, mire ösztönösen is nekidőltem, még ő arcát a nyakhajlatomba döntötte és egy puszit nyomott az érzékeny bőrre. kezeimet óvatosan a hátára simítottam, mert abban sem voltam biztos, hogy én megérinthetem-e őt.

- lou baba, nyugi. én csak örömet akarok neked szerezni. nem akarsz jó fiú lenni? az én jó fiúm? - suttogta a fülembe a szavakat mély, recés hangján. tenyerét a derekamra simította, majd apró simításokat kezdett ott ejteni. annyira.. annyira furán éreztem magamat. szinte bizsergett a bőröm ahogyan megérintett. öklömbe szorítottam a pulóvere anyagát, majd felütöttem a fejemet, ajkaimat pedig óvatosan az övéinek érintettem. 

- de, az akarok lenni.- suttogtam a szavakat, mire harry ajkaira mosoly szökött.

- ó, louis.- vezette végig kezét az oldalamon- az vagy. - bólintott- az én jó fiúm. örökre.