@harrystyles blocked - Larry Stylinson Befejezett - ÁTÍRVA

akkor nem leszek gyengéd

 a nappaliba menve harry úgy leült a kanapéra, mintha otthon lett volna. úgy álltam ott előtte, mintha én lettem volna egy idegen lakásban. megtámasztotta kezén az állát és végig mért. a szívem hevesen dobogott és akárhogyan is próbáltam lenyugodni, nem ment.

- v-vehetek be gyógyszert?- kérdeztem zavartan, a hangom pedig kicsit meginogott.

- természetesen. - biccentett kifele- de hé, édes.- vissza fordultam hozzá- ha megpróbálsz elszökni, akkor nem leszek gyengéd.- akármit is akartam mondani, az teljesen belém fagyott, ezért inkább csak szó nélkül kisiettem a szobából. 

felmentem a szobámba és becsuktam magam mögött az ajtót, majd a tükrös szekrényem elé  álltam. aki a tükörből visszanézett rám, egy eszetlen, idióta srác volt. rendesen nevetett rajtam, hogy mibe kevertem magamat. igaza volt, hiszen a szívem üvegből volt, egy üveg léggömb. én pedig elengedtem, az égen pedig a nyomás miatt széttört.  annyira ideges lettem arra, aki visszanézett rám, hogy mielőtt bármi tiszta gondolat eljuthatott volna a tudatomig, betörtem a tükröt az öklömmel. ahogy viszont megéreztem a fájdalmat és megláttam a véres szilánkokat, elszörnyedtem magamtól. a bőrömbe több kis üvegdarab is beleállt, és hirtelen a maró fájdalom elviselhetetlennek tűnt.

ajkaimat rágva  néztem a véres öklömet, miközben próbáltam lenyugodni. gyorsan bevettem a dobozban lévő utolsó tablettát, majd a fürdőbe siettem, hogy kicsit lemossam a sebemet. utálom, mikor minden felett elvesztem az irányítást. nem megy tisztán a gondolkodás, mind a feje tetejére áll.
a kis szilánkokat igyekeztem lassan kipöckölni a bőröm alól, de nem volt egyszerű dolgom. még a szemem is könnybe lábadt.

lehetséges, hogy túl sokáig voltam ott, de nem akartam, hogy még jobban fájjon a kezem. magamnak okoztam így is. és hát egyik gyógyszer bevétele sem tart ennyi ideig. ahogy a kis szekrény tükrébe néztem, egy nagyon dühös szempárt pillantottam meg benne. elkaptam a tekintetemet onnan, majd elzártam a csapot, de nem mertem megfordulni. az utolsó dolog ami az eszembe jutott az az volt, hogy szembe nézzek a mögöttem álló személlyel. a mosdókagyló szélén ott voltak a kis szilánkok, amiket a bőrömből szedtem ki.

- megtudhatnám édesem, hogy mit csinálsz?- hangja eszelősen csengett.

- volt egy sebem és meg kellett mosnom.- megint véres volt a kezem, valamivel muszáj volt bekötnöm. a szekrény felé nyúltam, amikor is harry megragadta a csuklómat és megállított a mozdulatomban.

- mit csináltál?- nem válaszoltam-mit csináltál?!- emelte meg hangját, mire összerezzentem. így is teljesen eltűnök mellette, ammenyire magas. 

- a tükröm eltörtem. ennyi, ennyi, ennyi.- ráztam meg a fejemet. a kezemet magam mellé szorította- hadd kössem be a sebemet, kérlek..- motyogtam halkan, ő pedig a kiszedett szilánkokra nézett.

- majd én.- mondta kimérten, aztán ő nyúlt a kötszerért.

hagytam, hogy a kád szélére ültessen, és a kötszert feltekerje. óvatos volt minden mozdulatával, nem kapkodott. kerestem a tekintetét és nem is kellett sokat várnom, mire megkaptam. végig a szemembe nézett , de semmit sem tudtam kiolvasni zöld Íriszeiből. beharapta ajkait, mire éreztem, hogy arcom égni kezd, ezért inkább a földre szegeztem figyelmemet. érdekel, hogy mire gondolhatott az előbb, de szerintem nem tudnám kezelni.

kicsit feljebb nyomta magát a földről, mikor bekötözte a sebet, majd mutató- és hüvelykujja közé fogta az államat, aztán ajkaimra hajolt. nyelve egyből megtalálta az enyém, a szívem pedig hevesen dobogni kezdett. egy idő után teljesen öntudatlanul kezdtem cselekedni. mivel a lábaim egy terpeszben voltak, ő pedig közte, jobban odacsusszantam hozzá. csókja belém fojtott minden egyes szót, kérdést, tiltakozást. fogalmam sincs, hogy mit tesz velem, de már most tudom, hogy ez az egész nagyon nem fog jól végződni.