@harrystyles blocked - Larry Stylinson Befejezett - ÁTÍRVA

ha végeztél, gyere le

harry némán nézett rám, aztán megrázta a fejét.

- mosd meg az arcod. szánalmas vagy .- lépett odébb tőlem szemeit megforgatva- találsz kötszert abban a dobozban. ha végeztél, gyere le.- és egy pillanat alatt törte össze minden reményem. szánalmas  vagyok?

bekötöztem a karomat, miközben végig, megállás nélkül ömlöttek a könnyeim. sosem fájt még ennyire a szívem. sosem alázták még meg ennyire. én mindent elmondtam neki, végre kimondtam, hogy minden tette ellenére mégis beleszerettem, erre ő ezt adta nekem válaszul. visszapakoltam a dolgokat, mert nem akartam rendetlenséget hagyni, aztán elindultam a földszintre ebben a hatalmas házban.  ott ült az asztalnál és még csak rám sem nézett. mindent elárultam neki, amit eddig magamban tartottam és ezt kapom cserébe? szánalmasnak nevez és figyelembe sem vesz?

leültem az egyik székre, aztán vártam. vártam, hogy megszólaljon, mondjon valamit. hogy elmondja mennyire sajnál, hogy ennyire rosszul választok mindig vagy bármit. de ehelyett csak némán nyomkodta a telefonját, aztán mikor jelzett a mikró, kivette belőle az ételt és szó nélkül letette elém. az ő adagját is betette melegedni, én pedig nem bírtam magamat rávenni az evésre. a szívem darabokban, az eszem meg sehol. jól elbasztam..

- legalább néz rám, nem lóg rajtam cafatokban a bőröm.- szólaltam meg az éveknek tűnő csend után. rám emelte végre tekintetét.

- nagyon rossz emberbe szerettél bele, édesem.- szólalt meg reggeli, rekedtes hangján. elszorult a torkom- lehet viszonzást vársz, de tőlem nem fogod megkapni.

- jól tudom, harry. jól tudom.- bólintottam és beharaptam ajkaimat- te utolsó rohadék..- motyogtam az orrom alatt, de ő meghallotta. miért ne hallotta volna meg? már mellettem is volt.

olyan hirtelen csapott elém az asztalra, hogy összerezzentem.  lehunytam a szemeimet, mert már megint a sírás fojtogatott. 

- ezzel nem oldasz meg semmit, édes.- hajolt hozzám egészen közel- tudod most már kicsit bánom, hogy tegnap nem csináltam mást veled, mert-

- akkor miért nem tetted?- emeltem meg a hangomat és álltam a zöld szempár pillantásait- mi a franc gátolt meg, huh? mert nem hiszem , hogy az érzéseid. - mondtam az utolsó szót direkt gúnyosan. harry szemei elsötétültek. azt hiszem ezzel nagyon túllőttem a célon.

megragadta a karomat, majd felrántott a székről, egyenesen magával szembe. erősen szorított, biztosan lesz nyoma. 

-nagyon elengedtem a gyeplőt, úgy látom, lou.- tette másik kezét a nyakamra- mit szólnál ahhoz, ha itt az asztalon dugnálak meg? tetszene, mi?

- nem..- feleltem halkan.

- engem nem érdekelne.- mondta- de nem teszem meg. tudod miért? tudod miért, édesem?- csendben voltam- mert nem vagyok szörnyeteg, ellentétben azzal a képpel, amit a kis fejecskédben alkotsz rólam. - engedett el- most pedig egyél, vagy kiöntöm.

rendesen visszaestem a székre. nagyon kellett összpontosítanom,  hogy lenyeljem a falatokat, mert  meg akartam tőlük fulladni. ez életem legrosszabb napja. minek jöttem utána? minek gyártom magamnak a problémákat? oh, igaz. mert szeretem őt. kimondhatatlanul és viszonzatlanul. 

------

egyedül mentem haza fele. a gondolataim meg akartak ölni, ezért fél úton irányt váltottam, mert tudtam, hogy egyedül nem leszek képes ezt végig csinálni. el kell mondanom mindent kelly-nek. ő az egyetlen, aki segíthet nekem. az egyetlen, aki annyira aggódik értem, mégis az utóbbi időben, teljesen elhanyagoltam. igazából én vagyok a szörnyeteg? 

- louis, még aludtam...- nyitotta ki az ajtót ásítva kelly, aztán meglátta, hogy teljesen ki vannak sírva a szemeim és alig kapok levegőt- jézusom, mi a franc történt?-  tért magához egyből- gyere.- fogta meg a kezemet.

felterelt a szobájába, majd hozott egy pohár vizet is. kis időbe tellett, még összeszedtem magamat, de türelmesen várt.

- tudod.. tudod volt az a srác instáról.- szipogtam. idegesen bólintott- nem voltunk vagy vagyunk barátok.

- miatta, nem tudtalak elérni? miatta ráztál le?- kérdezte, mire helyeseltem- ki ő?

- szépen sorban..- nyeltem egyet, mert tudtam, most mindent el kell neki mondanom.