@harrystyles blocked - Larry Stylinson Befejezett - ÁTÍRVA

mióta

a reggeli nap sugarai az arcomat érték,  ahogy pedig kinyitottam a szememet, az első dolog amit észre vettem, az az volt, hogy harry mellettem alszik. arca nyugodt volt és kisimult, most egészen békésnek tűnt. lehetne mindig ilyen, de közel sincsen ehhez az állapothoz, mikor ébren van.

felkeltem anélkül, hogy észrevette volna. még mindig aludt szerencsére. nekem pedig már elegem volt mindenből, de legfőképpen az életemből. nem találtam semmi értelmet benne. a fürdőbe mentem, és ugyan nem volt rajta zár, de már nem is zavart. harry úgy is aludt. nem volt szép, de kicsit turkáltam a szekrényében, ameddig meg nem találtam a borotváját. könnyen kipattintottam belőle a pengét,  aztán végig húztam rajta az ujjam hegyét. nem kellene ezt tenned- mondtam magamban, de a hangom teljesen elveszett a fejemben lévő többi gondolat között, amik mint azt suttogták, hogy de, tegyem meg. 

az érzéstől kirázott a hideg. szép kis sebeket kezdtem felfesteni a bőrömre a pengével, a vérem a mosdókagylóba cseppent, és szépen lassan elkezdett lefolyni. a tükörbe néztem. még mindig nem tetszett az, aki visszanézett. valamikor én nem ez voltam, de úgy látszik azt a személyt már soha nem kapom vissza. elrontottam, ennyi. minden az én hibám.
újabb vágások, még több seb, de már nem érdekelt. csak meg akartam szabadulni ettől a szenvedéstől.

nem figyeltem, ezért már csak arra lettem figyelmes, hogy a fürdőajtó nyílik, én pedig teljesen ledermedek. a tekintetünk összetalálkozott harry-vel, és a reggeli órákhoz képest már semmi fáradtságot nem láttam benne.

- mi a szart csinálsz?!- üvöltött rám, majd megragadta a csuklómat. olyan erővel csavarta ki a kezemből a pengét, hogy azt hittem eltöri a csontomat.

- semmit, ne haragudj..- mondtam halkan, de ekkor már nem volt, ami lenyugtassa.

- normális vagy?!- állított magával szembe és magyarázatot várva nézett rám- meg akartad magad ölni? mi a francot gondoltál?! louis, elment az eszed?! ez kurvára nem játék, ez a bőröd, a tested, az életed!

- csak nem éreztem magam jól, ennyi az egész.- mondtam könnyes szemekkel. most egyenesen rettegtem harry-től, pedig most tényleg úgy tűnt, mint aki aggódik. 

- és ez a megoldás? bármi baj van, te tönkrebaszod magad!?- kezdett nagyon eltörni a mécses nálam, és végül nem bírtam tovább.

- minden baj, harry!- emeltem meg én is a hangom. látásomat erősen homályosították a sós cseppek- rohadtul elegem van! én csak jót akartam neked, de te mégis kihasználtál! ide jöttem hozzád az éjszaka közepén, mert féltettelek, hogy valamit teszel magaddal! féltem, hogy bajod lesz! de téged ez nem is érdekelt, mert egy szörnyeteg vagy!- meg sem szólalt, csak szótlanul nézett rám- nekem nincs többé miért élnem, hát nem érted? voltak barátaim, fantasztikus szüleim, de most mindent elvesztettem. már azt sem tudom mit keresek az életben, nem tudom mi a célom, mi motiváljon, nem tudom ki vagyok én többet, és mind ez mióta...mióta...- fuldokoltam a könnyeimtől, hogy ki mondjam a szavakat- mióta beléd szerettem..- erőtlenül elengedte a kezemet, és némán nézett a szemeimbe. láttam rajta, hogy meg akar szólalni, de nem mondott semmit. az ég világon semmit, ez a hallgatás pedig jobban fájt, mint a karomon lévő sebek.

- nem tudom miért vagy mikor.- folytattam- de megtörtént. - kezemre már kezdett rászáradni a vér, de az ő tenyerén is volt belőle- de te  lehetsz az egyetlen végem.. csak abba halhatok bele, amilyen vagy, érted? de te fel sem fogod, hogy mit teszel velem. .tudom. fiatal, szűz, barom vagyok, aki azt sem tudja mit jelent szeretni. nos, ha ez így van, akkor te vagy az üres lap, én meg aki próbálja elolvasni .- olyan hirtelen jöttek a szavak, hogy még én sem tudtam felfogni a jelentésüket, de abban teljesen biztos voltam, hogy minden egyes dolog amit mondtam, az igaz volt.