@harrystyles blocked - Larry Stylinson Befejezett - ÁTÍRVA

én vagyok

kaptam tőle száraz ruhát. igaz sokkal nagyobb volt rám a cucca, mint az én méreteim, de választhattam ezt, vagy a csurom vizes saját ruháim.

reggel  bátortalanul ültem le a kanapéra, még harry a konyhába ment. törökülésbe húztam a lábaimat és kicsit körülnéztem. egészen elvont, művészi képek a falakon, amiket meg sem próbáltam érteni. volt egy nagy, selymes babzsákfotel is az egyik sarokban. hangfalak amik a nagy plazma TV-hez voltak kötve. krémszínű tapéta. a nappaliból vezetett egy üvegajtó a magasított teraszra, ahol fekete, mintás kerítés  zárta el az utat. kint is ugyan olyan tisztaság volt, mint bent. elképzeltem ahogyan harry a babzsákfotelban fekszik és éppen velem írogat. a szívem hevesen kezdett dobogni, és mielőtt még észbe kaphattam volna, az első könnycsepp már kezdett legördülni az arcomon.  miért vagyok én egyáltalán itt? én nagyon nem vagyok idevaló. 

arcomat a kezeimre húzott pulcsiba temettem és hagytam, hogy nedvesek legyenek a sós cseppektől. ez nem az otthonom illata. ez harry illata. mindenhol. mikor mehetek haza? miért jöttem ide? hogyan meneküljek el saját magam elől? 

a hirtelen érintésre a combomon összerezzentem. elvettem kezeimet az arcom elől és egyből azzal a kíméletlen zöld szempárral találtam szemben magamat. ujjai végét óvatosan az arcomhoz érintette, mire bizonytalanul ugyan, de kicsit közelebb húztam magam a jóleső érintéshez. harry ajkai elnyíltak egymástól és enyhén félredöntötte fejét. ott térdelt előttem és várta, hogy csak pár szóval is, de megmagyarázzam mi miatt vagyok ennyire ki. mintha nem tudná.

- te jöttél el.. - szólalt meg végül ő. érdeklődve nézem a ragyogó íriszekbe- ha igazán el akarsz szakadni tőlem, akkor mondd el nekem louis. minek jöttél utánam?- ezzel a kérdésével pedig minden egyes dolgot kivert a fejemből, amin eddig agyaltam- egyszerűen nemet mondhattál volna, de nem, édes.. neked kellek, ezért utánam jöttél. te döntöttél így mindenről.

igaza van. nem ő a legnagyobb probléma, hanem én. én írtam neki vissza. én nem tiltottam le egyből. én titkoltam el mindent a legjobb barátaim elől. én estem kétségbe, mikor azt mondta öngyilkos lesz. én jöttem el ide. én nem ellenkeztem, mikor azt tette velem amit. az egésznek az okozója.. én vagyok. 

akadozottan vettem egy mély lélegzetet. harry mintha egyből megérezte volna, hogy most beletrafált. sőt. ő tudta végig, de nem szólt nekem.

- én.. én..- próbáltam megszólalni.

- igen louis.- bólintott- nagyon úgy tűnik valami köt hozzám.- nyomta feljebb magát, hogy ajkaimhoz érinthesse övéit, s csak egy kis szünetet tartva csókjai között mondhassa rájuk- a szíved.- és ismét a csókok. 

el akartam lökni. el akartam lökni, hogy minden szabályát felrúgva elmondhassam neki mennyire nincsen igaza. de ehelyett egyetlen szót sem szóltam, csak hagytam, hogy megcsókoljon, és a karjaiba húzzon. sosem hittem volna, hogy képes vagyok ilyen helyzetbe keverni magamat. hogy ez lesz a vége annak, hogy szóba állok vele. de miért érzem azt, hogy még a felén sem vagyok túl ennek az egésznek? és miért érzem azt, hogy valami komolyan kezd kötni hozzá?

------

próbáltam megnyugodni, ahogyan az éjjeli lámpa hangulatos fénye az arcomra vetődött. el kell képzelnem, hogy otthon vagyok és akkor talán minden jobb lesz. a telefonom nincs nálam, senki sem tud elérni. suliba még most sem mentem be.  mindent elcsesztem, nem? éppen hogy nagykorúan egyedül lakni pedig még sem olyan jó, mint ahogyan elképzeltem. 

az ajtó halk nyikordulással nyílt ki mire félve pillantottam fel. harry kezében két bögre gőzölgő tea volt.  a kezembe adta a bögrét, amin nem volt semmi minta. egyszerű zöld volt. óvatosan beleittam a forró italba, és nem is néztem a zöld szemekbe. nem akartam rosszul érezni magam, de ő tekintetét le sem vette rólam. szinte égetett. 

- ízlik?- kérdezte, mire csak némán bólintottam- most jön az a rész, hogy duzzogsz, ameddig ki nem engesztellek?- végre ránéztem. kortyolt egyet a teából, én pedig megráztam a fejemet.

- fáradt vagyok. ennyi. - próbáltam többet nem beszélni, de persze, hogy ő nem hagyta abba témát.

- nem lesz ez így jó, baba.- tette le a bögrét és kivette a kezemből is. most mit akar- ha nem mondod el mi baj, akkor nem tudok segíteni.

- te tudsz olyat?- kérdeztem játszva a meglepettet- eddig nem nagyon vettem észre. 

sóhajtott egyet, hiszen már elege lehet belőlem. még sem enged el, még sem hagy békén. valamilyen furcsa okból kifolyólag ragaszkodik hozzám, és tudja, hogy nekem is kezd valamiféle szükségem lenni rá.

olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy fel sem fogtam. az ágyra döntött és fölém hajolt. felhúzta a hasamon a pulcsit, és lereagálni sem tudtam, nedves csókokat nyomott a bőrömre. megtámaszkodtam könyököm, hogy feljebb ültessem magam, mire ő is  felnézett rám. zöld szemei most csillogtak, de nem úgy, mikor dühös rám. állát megtámasztotta a mellkasomon és csak némán néztünk egymásra. egy idő pedig csak azt vettem észre, hogy egy egészen eltévedt könnycsepp szánt le az arcomon.