@harrystyles blocked - Larry Stylinson Befejezett - ÁTÍRVA

akkor maradok

nem tudom miért, de nem húzódott el. hagyta, hogy fejemet a mellkasára döntsem és hallgassam a szívdobogását. nos, tényleg nem volt egy leányálom elsőre és attól, hogy mennyire vigyázott rám, még most sem tudom felfogni. azt hittem majd durva lesz és.. és mindegy. de ha jobban belegondolok, akkor túlságosan előre ítéltem a dolgokat. viszont még mindig tartok attól, hogy mikor csinálok valamit rosszul, mert akkor tuti, hogy nekem annyi.

gondolatmenetemből harry szavai zökkentettek ki. kezét óvatosan húzta végig a bőrömön és ezt ismételgette. teljesen elbódított, ahogyan simogatott.

-ha akarod, hogy maradjak, akkor maradok. de ha látni sem akarsz, akkor már itt sem vagyok.- érdeklődve pillantottam fel rá. most jól hallottam, amit mondott, vagy csak beképzeltem az egészet?

- mi van veled?- kérdeztem bizonytalanul. már hallottam ilyennek a hangját. pontosan akkor, mikor átvert - máskor azt sem vetted figyelembe, ha haldokoltam..- tettem kezemet az alhasára. imádtam a bőre illatát. 

-elkezdett érdekelni, hogy mi is van veled, te butus. - vonta meg a vállát, majd megsimította az arcomat- elégszer törtelek már össze, nem gondolod? - megszólalni sem tudtam. ott kavargott már megint minden a fejemben, de semmit sem tudtam kimondani. 

harry: 

most mindenki valamit olyat várt, hogy: jó volt veled dugni, de ennyi.- ne tagadjátok, hogy erre számítottak. nos, azt kell mondjam, hogy én is. a gondolkodás módom.. fhuu ha arról mesélnék, akkor vagy két napig itt ülhetnék. komolyan, nem vagyok normális, sokkal inkább őrült. viszont ahogy ez a fiú  a szívét a kezembe adta annak ellenére, hogy tudta összetöröm, az több volt, mint meghökkentő. amikor ezt az egészet elkezdtem vele, nem gondoltam ilyenre. azt hittem majd ahogyan megutál, feljelent, elköltözik, mert tönkre teszek neki mindent. de egyiket sem tette meg. hiába vártam, folytattam a zaklatást, egyik sem történt meg. louis ott maradt velem, és még ha át is vertem őt, ő akkor sem tett semmit. beletörődött és velem maradt. ezt pedig egyszerűen nem vagyok képes felfogni.

éreztem, hogy valami hideg csöppen a mellkasomra. beharaptam ajkaimat, mert nagyon is tudtam, hogy mi az.

- jaj, ne kezd.- fújtattam egyet feszülten. magam felé fordítottam őt az eddigi helyzetéhez képest, majd mindkét kezemmel megfogtam kipirult, könnyes  arcát- mostanában mindent sírással oldasz meg, édesem?- töröltem le egy sós cseppet a puha pofiról.

- miért hazudsz nekem, harry?- kérdezte halkan- nem akarom, hogy megint átverj.- szóval ez nyomja a lelkét. most elkotyogta a titkot. 

- akkor tényleg átvertelek. - köszörültem meg a torkom- ennyire megviselt?- tettem fel a legidiótább kérdést, mire louis fújtatott egyet.

- szerinted?- kérdezett vissza szipogva. odahúztam még jobban magamhoz. karjaimat köré fontam, arcomat pedig a puha tincsei közé temettem. imádom az illatát. pedig semmit sem szeretek. de az ő illatát egyenesen imádom- egyetlen egy mozzanattal tettél megint tönkre mindent.

- és mégis itt vagy. még sem vágtad belém a konyhakést. engedted, hogy hozzád érjek.- óvatosan megsimítottam az oldalát- engedted, hogy elvegyem azt, amit már soha életedben nem kaphatsz vissza. az összes szavam és tettem ellenére. louis, ez.. ez több, mint hitetlenlen nekem.

- engedtem, mert hülye vagyok.- szorított még jobban- ajj, harry!- kelt hirtelen fel, majd törökülésbe vágta magát és duzzogva nézett rám. halványan elmosolyodtam, ahogy kifújt egy tincset szeméből- utállak.

- nem rég még nagyon is szerettél.- mikor ezt kimondtam, még jobban kezdett arca színe a rózsáéhoz hasonlítani, amit adtam neki. tényleg, a rózsa. olyan kis buta, hogy nem jött még rá..

- fogd be!- törölgette remegve a könnyeit. haragudott rám- elegem van belőled! meg abból, hogy csak én próbálok tenni azért, hogy megmaradjon a normális kommunikáció vagy mi a franc. utállak harry és nem akarlak többet látni!- elhalkult- most miért mosolyogsz..?- kérdezte alig hallhatóan. megráztam a fejemet, majd felültem vele szembe. megfogtam az ölében pihentetett kezeit aztán odahajoltam hozzá és nyomtam egy puszit ajakaira.

- ugye fogalmad sincs róla, hogy miért pont vörös rózsát kaptál, ugye? - nemlegesen mozdította fejét- afrodité szépségistennő és érosz szerelemisten virága. 

- harry, tudod mit?- sírta el magát még jobban, kék szemeiben pedig kimondhatatlanul rossz volt a könnycseppeket látni- menj a picsába!- kelt fel hirtelen az ágyról, felkapta cuccait, majd kiviharzott a szobából.

ráérősen öltöztem fel, majd mentem louis után. le a lépcsőn, egyenesen a konyhába. megtámaszkodtam az asztalnál, aminek a közepén ott volt egy váza vízben a rózsa, amit kapott tőlem. szipogva törölgette az elmosottakat, én pedig csak sóhajtottam egyet.

- akkor nem küldesz el a picsába?- emlékeztettem őt az előbb elhangzottakra.

- maradjunk annyiban, hogy nem akarom, hogy elmenj.- mögé léptem, kezeimet a derekára tettem. ki hitte volna, hogy elveszi az eszem, ez a bolond ?

- a vörös rózsa: a szerelem, a romantika jelképe, ami szavak nélkül is azt sugallja..- hajoltam a füléhez és belesuttogtam- szeretlek.- több se kellett, úgy olvadt a karjaim közé zokogva, mint még soha. hogyan történhetett ez meg velem?

miért pont te lettél, egy pszichopata  szerelme, lou? miért pont te?