@harrystyles blocked - Larry Stylinson Befejezett - ÁTÍRVA

epilógus

louis:

- szerinted a fekete vagy a fehér jobb?- mutogatta sasha-nak ismét azt a kettőt, amik közül nem tudott választani. ásítottam egyet, mert elég korán keltem ma, hogy mire végre haza jöhet, minden jól legyen a házában. négy hónap telt el az eljegyzésünk óta és amikor ránézek a gyűrűre, még most sem akarom elhinni, hogy ez komolyan megtörtént. egyébként a milliomosok már egészen kezdenek befogadni arra felé. niall és josh azt sem tudták hova kapjanak, mikor elmeséltem nekik a történteket. először majdnem összeroppantottak, ahogy magukhoz öleltek. mindketten velem örültek, ez pedig nagyon jól esett. kelly-t csak suliban látom, de nem szoktunk beszélni, teljesen eltűnt közöttünk a kapcsolat. akármilyen jól is végződött most ez az egész nekem, akkor sem vagyok hajlandó elfelejteni, amit tett. úgy is lassan érettségi, és végleg kilép az életemből. 

- harry, még most sem tudom, szerintem dönts te.- adta át neki az újságot sasha, mire harry elhúzta a száját. sasha az egyik itt dolgozó és most harry arról faggatta, hogy melyik kertibútor lenne jobb, ameddig én teát ittam.

a rendőrök leadták a jelentést , miszerint harry rengeteget javult és kár volt, hogy nem vizsgálták akkor rögtön ki, mikor elkapták. egy nagyon jó mentálisan betegnek segítő intézetbe került, ahol minden nap, akár egész nap vele lehettem. most pedig végre hazaengedik és csak néha kell bejárnia még egy-egy vizsgálatra. már neki is van ugyan olyan gyűrűje, mint nekem. apropó a gyűrű.. konkrétan sehol sem veszem le, mert amikor ránézek, akkor mindig eszembe jut, hogy tényleg hozzá tartozom.

- édesem, szerinted?- lépett elém én pedig mosolyogva néztem fel rá.

- hazza, nekem mindegy. annyira túlstresszeled.- nevettem halkan, mire szórakozottan megforgatta szemeit.

- lassan mehettek, ha szeretnétek.- nézett minket mosolyogva sasha. harry-vel egymásra néztünk. túl sok nehézségen voltunk túl ahhoz, hogy ne tudjuk már csupán a másik gondolatából kiolvasni, amit üzent- és sok boldogságot.

- biztosan meghívunk az esküvőre.- öleltem magamhoz a kedves nőt. harry ittléte alatt ő segített a legtöbbet, vele barátkoztunk a legjobban össze. máskülönben harry sem kérdezgette volna őt a kertibútorokról.

már össze voltak pakolva az itteni személyes cuccai hazz-nek, szóval indulhattunk is. kezemet az övére kulcsoltam csupán addig a távolságig is, még a kocsiig mentünk. berakta hátulra a cuccát, aztán be ült a vezetői ülésre. ez egyébként anyáék kocsija, akik egész jól fogadták a hírt, miszerint a fiuk megházasodik egy másik férfivel. anya egyenesen tapsolt, még apa egy férfias kézfogással gratulált, de mintha ő is elérzékenyült volna.

- egyenesen haza.- mondta, mire bólintottam.

- egyenesen haza.- ismételtem el.

mintha az odafele úton elfelejtettük volna a szavakat. mintha egy pillanat alatt ment volna ki a fejünkből, hogy beszélnünk kéne. de ő ott volt mellettem, és ennyi nekem bőven elég volt.
el sem hittem, mikor ketten léptünk be a házba. a betört ablakról nem meséltem neki, sem arról, hogy megtaláltam a naplólapját. majd egyszer elmondom neki, amikor ez a jelen a jövőben már csak a múlt lesz.
letette táskát amiben a cuccai voltak az egyik étkezőszékre, majd rám nézett. egyből hozzá léptem és magamhoz öleltem. állát megtámasztotta a fejemen, én pedig mély levegőt vettem.

- most már tényleg semmi nem állhat közénk. soha többet.- tolt el egy picit magától, hogy szemembe tudjon nézni.

- annyira szeretlek.- álltam lábujjhegyre, hogy végre érinthessem ajkaimmal az övéit.
ismerős íze egyből hatással volt rám, a szívem hevesen dobogott. nyelve egy táncba hívta az enyémet, amit egyből elfogadtam. kezeit a derekamra simította, aztán egyre merészebben játszadozott ujjaival pólóm alatt. tudtam jól, hogy mit akar és én is akartam.
elhajoltam tőle, majd megfogtam a kezét.