@harrystyles blocked - Larry Stylinson Befejezett - ÁTÍRVA

te és én

az utcán nagyon nehezemre esett, hogy ne sírjam el magam. harry erősen fogta a kezemet, egy pillanatra sem engedett el. mikor a házhoz értünk, kinyitottam az ajtót, majd mély levegőt véve léptem be. ez az én házam. az én terepem, itt nem lehet nagyobb esélye, mint nekem.

- felmehetek a fürdőbe?- kérdeztem pár másodperc csend után.

- megyek veled.- felelte egyből, mire sóhajtottam egyet. a gyógyszerekkel babráltam közben a kezemben- beteg vagy, lou?- hangja most hirtelen törődő volt, de ez nem nyugtatott meg. még mindig nagyon közel álltam ahhoz, hogy elbőgjem magam. 

- semmiség.- motyogtam.

gondolhattam volna, hogy a fürdőbe sem egyedül megyek be. végig nézte, ahogyan egy pohár vízzel bevettem a lázcsillapítót, én pedig végig a tükörrel szemben álltam.  nem akartam újra felé fordulni, viszont mást nem tudtam tenni. keserű arckifejezéssel bámultam rá.

- ha nem lettél volna rossz, akkor nem ilyen lett volna az első találkozásunk.- ezzel most tényleg mindent jóvá tett-  a közösségi oldaladon pedig bárkinek is írsz, bármit csinálsz, én látni fogom, szóval úgy használd. nem akarok neked rosszat, édes. de nem akarom kockáztatni az égést, mikor megúszhatom a sérülést.

- ó, persze-

ajkait enyéimnek nyomva vágta el az egész mondatomat. a mosdókagylónak nyomódtam, tovább már nem tudtam hátrálni. durván, birtoklóan csókolt. csak úgy falta az ajkaimat, miközben kezei a derekamon állapodtak meg. erősen szorítottam a mosdókagyló szélét, ajkaim kezdték felvenni az ütemet az övéivel. éreztem, hogy ez alkalommal nem tudtam a könnyeimnek parancsolni, hiszen már így is túl sok ideig tartottam vissza őket. úgy éreztem, hogy kifut a lábaim alól a talaj. ahogyan pedig később abba a megszállott szempárba néztem..

- bőgőmasina.- köpte felém a szavakat. fogaimat összeszorítottam, és azon voltam, hogy ne törjön el nálam még jobban a mécses.

- é-én..

-  ahogy tudom, a kis barátaid átjönnek délután, addig viszont még van rengeteg időnk. csak te és én. gondolj csak bele. - törölgette könnyeimet az útból, én pedig tenyereimet a mellkasának nyomtam, hogy ne hajolhasson ismét közelebb.- sírj csak. mást úgy sem tudsz, nem igaz? édes kis lou. - lehunytam a szemeimet. harry illata volt az egyetlen, ami átjárta az egész tudatomat, és már azt sem tudtam hol vagyok. túlságosan el volt gyengülve ahhoz a szervezetem, hogy tovább képes legyek ébren maradni, vagy legalábbis tiszta fejjel tudjam felfogni, hogy mi is történik körülöttem. homlokomat harry kulcscsontjának döntöttem, aztán hagytam, hogy ő tartson meg a karjai között. most nem zavart, hogy közel van hozzám, de tudtam, hogy ez nem garancia semmire.