@harrystyles blocked - Larry Stylinson Befejezett - ÁTÍRVA

hamarosan újra találkozunk

a szemeimet megdörzsölve ültem fel az ágyamban. nem volt rajtam kívül senki a szobában, egyedül voltam. az éjjeliszekrényemen hamar megpillantottam a gyógyszereimet, illetve egy kis cetlit is, amin volt egy üzenet.

hamarosan újra találkozunk, louis - h

nagyot nyeltem a szavakat elolvasva. ebből már tényleg nem tudok kihátrálni, akárhogyan is próbálom. de most nincs itt, szerencsére elment. legalább mára meg tudok könnyebbülni.
a telefonomért nyúltam, a záróképernyőn pedig ott volt az értesítés, hogy jött kelly-től egy üzenetem. 

@ kellylulu: szia, lou. mikor csöngettünk, nem nyitottad ki, szóval biztosan aludtál, így elmentünk. holnap próba lesz a suliba műsorra szóval nem tudunk jönni, de majd mindképpen írok. remélem hamar jössz te is újra suliba. jobbulást, nyomorék :P <3

írtam egy gyors választ, és csak reménykedni tudtam, hogy kelly nem vesz benne észre semmi szokványostól eltérőt. aztán jött valaki mástól is üzenetem.

@ harrystyles üzenetet küldött.

@ harrystyles üzenetet küldött.

nem nyitottam meg, mert semmi kedvem nem volt ezek után vele foglalkozni.
kimentem a fürdőbe és megálltam a tükör előtt. az arcom már nem volt annyira piros. fájt a fejem, féltem és csak el akartam menekülni, körülbelül úgy az egész világ elől.. nem akarok tovább csinálni semmit. eddig is voltak nehéz dolgok az életemben, de úgy érzem, hogy kezd ez az egész túl sok lenni.

összeszedtem pár cuccomat, a gyógyszereket, majd mindet bedobáltam a táskámban és még tettem be egy üveg vizet. nem is zártam be az ajtót, csak elindultam kifelé. az úton ahogy mentem, senki nem volt hiszen már kezdett lemenni a nap. a könnyeim folyni kezdtek az arcomon, ahogyan a történtekre, harry érintéseire gondoltam. idegesen törölgettem a sós cseppeket, egészen addig még meg nem hallottam, hogy valaki a nevemet kiállítja és sietve utánam nem jön.

- louis! állj már meg!- fogta meg a vállamat niall- mi van veled? nem írtál meg semmi. én most a családi balhé miatt nem járok suliba, de olyan rég nem láttalak mi van veled?

- hagyj most, niall, nem érek rá.- ráztam meg a fejemet és egy pillanatra sem álltam meg.

- de mi van? miért nem érsz rá, hova mész? william tomlinson, azonnal állj meg!- mikor a középső nevemen szólít, akkor már nagyon haragszik rám. niall-t már egészen kis korom óta ismerem, és ennyi idő alatt bőven kitapasztalhatta, hogy mikor hazudok. őt tényleg nem tudom átverni.

- oltári nagy hülyeséget csináltam!- túrtam a hajamba és éreztem, hogy továbbra is folynak a könnyek az arcomon.

- mi? mi csodát?

én leültem a járdaszegélyre, mert már nem bírták ezt a gyors tempót a lábaim. elhadartam neki, hogy minden intés ellenére el kezdtem beszélgetni harry-vel, belementem valamibe, amiből nem merek kiszállni, és hogy ő tépte meg az ajakaimat és nem a szél fújta ki. mindent olyan gyorsan mondtam a dolgokat, hogy sokszor már nekem folytak össze a dolgok. niall végig figyelmesen hallgatott és bólogatott. a végére teljesen szét csúsztam és hagytam, hogy magához öleljen én pedig karjai között sírjam ki magam.  a hátamat simogatta, miközben igyekezett megnyugtatni.

- félek, niall és nem tudom, hogy mit kéne csinálnom.

- jelentsd fel.- mondta egyből.

- de nem merem.- hazudtam. nem akartam feljelenteni és fogalmam sincs, hogy miért. csak egyszerűen ahogyan arra gondoltam, hogy börtönbe mehet.. elkapott a hányinger.

- akkor pedig mondd el neki, hogy nem akarsz vele többet beszélni, hagyjon téged békén. hogy kiszállsz ebből a hülye dologból. ő is ember, tovább lép és megérti. - nézett rám- mást nem tudok mondani, ha nem akarod feljelenteni.- az órájára nézett- nekem haza kell mennem. neked is. át jössz? anya biztos örülne neked.

- nem zavarnék? 

- te? soha.