@harrystyles blocked - Larry Stylinson Befejezett - ÁTÍRVA

mondd már el neki

megemelt lábaimnál fogva, és a vissza vitt a szobámba. egyenesen a falnak nyomott, miközben ajkaink végig egymáson voltak. kezeimmel erősen kapaszkodtam vállába, mikor pedig végre elhajolt tőlem, egy nyálcsík húzódott köztünk. a fenekembe markolt és annál fogva tartott meg.

- ugye te még szűz vagy?- lihegte közel hozzám. félve néztem szemeibe- akkor már nem sokáig.- nyalta meg ajkait, majd minden más nélkül az ágyra dobott. 

ahogy a matracomra érkeztem, nyikkantam egyet. rémülten figyeltem, ahogyan kicsatolja és félre dobja övét, aztán hozzám mászik az ágyon. a paplanomat az ökölbe szorítottam, még egész testemben remegtem.

- kérlek,  én nem akarom..- éreztem, hogy egy könnycsepp lefolyik az arcomon.

- kérdeztem én, hogy mit akarsz és mit nem, lou? nekem adtad magad, nem emlékszel? azt teszek, amit akarok.- simított végig arcomon és egy lesajnáló mosolyt villantott rám.

- harry, te beteg vagy, neked segítség kell!- mondtam eléggé meggondolatlanul, mert erre még jobban a matracba passzírozott.

- szóval így állunk, louis? - vonta fel a szemöldökét- szerinted beteg vagyok? szerinted nem vagyok normális?- ajkai a nyakamhoz értek pár pillanatra, ameddig nyomott oda egy csókot- merész szavak valaki olyantól, aki ilyen helyzetben van, mint te.

hirtelen tettem a kezeimet arcom elé, mert rá sem akartam többet nézni. nem akartam, hogy úgy hozzám érjen, legalábbis még most biztosan nem. én nem ilyennek akartam az első alkalmam. a pánik teljesen kezdett rajtam eluralkodni, amikor is.. csöngettek.

- ki kell nyitnom!- másztam ki alóla, amire csak egy elégedetlen morgást kaptam reakció gyanánt.

sosem siettem még ennyire lefele a lépcsőn. majdnem le is estem, de még az is megérte volna. pár lépessel átszeltem már azt a távolságot, ami az ajtó és köztem volt, majd meg sem néztem, hogy ki az az éjszakában, egyszerűen kinyitottam. aztán mikor megláttam a rikító , szőke tincseket, megkönnyebbültem.

- niall!- ugrottam a nyakába, mire ő kicsit meghátrált.

- whoa, mi baj?- tartott meg- figyelj, harry itt van?

- mi?- lepődtem meg és hátrébb léptem- ez most.. mindegy, gyere be.- léptem félre. vonakodva, de bejött. arcán megbánást láttam, és valami miatt nagyon bűntudata volt, nekem pedig egyből rossz érzésem támadt. mindenesetre kimondhatatlanul örültem, hogy niall itt volt.

olyan zavartan állt ott az előszobában, mintha először lenne itt. kezeit tördelte, ami nagyon nem szokása. megfordult a fejemben, hogy a szüleivel történt valami megint, de azt biztosan elmondta volna.

- itt van? beszélnem kellene vele.- nem szállt le a témáról, én pedig már semmit sem értettem.

- igen, itt van.- lehunytam a szemeimet, ahogy meghallottam harry hangját. mellém lépett és derekamra tette a kezét- ő lenne niall?

- igen és-

- nem kell ez a színjáték, styles.- szakított félbe őt a szöszi barátom- mondd már el neki, a rohadt életbe!- túrt idegesen a hajába, ahogyan elfordult tőlem.

- mit? niall, mi ez az egész?- néztem rá volna rá, de nem kaptam meg a tekintetét, pedig arccal ismét felém volt.

- meséld el neki, horan.- harry hangja kárörvendő volt- hadd hallja csak tőled az igazságot.- nézett le rám.

- rohadj meg, harry!- köpte felé a szavakat niall- lou, én annyira sajnálom...

- mit? mit csináltál? honnan ismeritek ennyire jól egymást?- harry a csuklómat fogta meg erősen, mintha érezte volna, hogy meg akarok indulni niall felé.

- harry miattam ismer. én beszéltem neki rólad.- mondta ki végül, és szinte láttam, hogy ez által mennyire megkönnyebbült- megláttam a profilját és bekövettem, aztán rám írt, de nem érdekelt még barátként se nagyon, ezért mondtam, hogy az egyik barátom, azaz te, mennyire jó fej. és elkezdtem neki rólad mesélni. valószínűleg soha, a büdös francba nem találta volna meg a profilodat, ha én nem vagyok. ha én nem kezdek el már az első beszélgetéskor rólad beszélni. én csak.. én csak le akartam rázni őt. nem akartam neked rossza, lou.- nézett rám szinte már sírva- louis, sajnálom. kimondhatatlanul sajnálom, én nem akartam-

- hogy mit csináltál?!- az egész világ fordult velem egyet niall szavai után- normális vagy?! vagy teljesen elment az a kurva eszed?!- vesztettem el teljesen az irányítást, és elkezdtem kiabálni niall-lel- mit képzeltél? mit csinálsz?- ha harry nem fogta volna a csuklóm, szó szerint nekiugrottam volna. így viszont visszarántott maga mellé, én pedig idióta módon sírni kezdtem, mert sosem tudtam kezelni a stresszt.

- sajnálom.. annyira sajnálom..- nézett rám keserű arckifejezéssel, harry pedig megfeszült mellettem, majd elengedte a csuklómat.