@harrystyles blocked - Larry Stylinson Befejezett - ÁTÍRVA

így viselkedik egy jó fiú?

betettem a fülhallgatómat és kizártam a külvilágot. nem nagyon sütött a nap, kicsit inkább hűvös volt, az égen sötét felhők gyülekeztek. a gyógyszertár egy nagy épület sor mögött volt, ahol főleg csak néhány kis bolt van még, és egy parkoló, ahol nagyrészt olyan kocsik vannak, amikkel egy ideje már nem is mentek sehova. 
a hölgytől a gyógyszertárban kikértem a lázcsillapítót, orrsprayt, aztán elindultam haza felé. a fülhallgatómat már nem tettem vissza, csak a zsebembe gyűrtem. olvasgattam, hogy mennyiszer kell használni az orrsprayt. a lázcsillapító tabletták eléggé nagyok voltak, azt sem tudtam hogyan fogom majd őket lenyelni.

a következő pillanatban villám gyorsasággal fordultam hátra, ugyanis egy egészen apró érintést éreztem a derekamon. a gyógyszert majdnem kiejtettem a kezemből, de még éppen idejében utána kaptam. ahogyan pedig azzal a túl jól ismert zöld szempárral találtam szembe magamat. a piros ajkakon egy önelégült mosoly ült, nekem pedig liftezett egyet a gyomrom.  a kezemből ekkor esett ki a doboz, még ha az előbb el is tudtam kapni. a kezeim remegtek, ahogyan magam mellé eresztettem őket.

- szia, édes.- köszönt, miközben összefonta mellkasa előtt karjait. fejét kissé oldalra döntötte, én pedig nem szólaltam meg. jobban mondva nem tudtam megszólalni. hangja sokkal mélyebb tónusú volt mint amilyennek hittem a valóságban - láttam, amiket írtál.- nagyot nyeltem- seggfej? - vonta fel szemöldökét- eléggé érdekes.

- én.. én nem akartam..- kerestem egyből valami kifogást, de harry csak megrázta a fejét.

- már nem tudod vissza vonni, lou.- legyintett- nem azért kerestelek meg, hogy szavakra fecséreljem a drága időmet.- nyalta meg ajkait, engem pedig elkapott a félelem. lassan hátrálni kezdtem, miközben végig a szemébe néztem- ugye tudod, hogy nem menekülhetsz el előlem?- nagyon is jól tudtam, de akkor is meg akartam próbálni.

nem vártam tovább. egy pillanat alatt fordultam sarkon, felkaptam a két dobozt a földről, még meg is csúsztam, de rohanni kezdtem. most átkoztam igazán, hogy itt van ez a gyógyszertár vagy egyáltalán azt, hogy instagrammon olyan nagy volt a szám. elkerülhettem volna ezt most, ha soha nem mondom azt, amit?
 hevesen kapkodtam a levegőt, miközben végig futottam a parkolón. ő hamar utolért, körmeit a karomba mélyesztette, majd egy egyszerű mozdulattal visszarántott. a kezemben erősen szorítottam a gyógyszereket, még ő egyszerűen lenyomott a földre, majd  ágyékomra ült, hogy ne tudjak felkelni. kezét a számra tapasztotta, ezért csak nyöszörögni tudtam, kiabálni nem. a papírdoboz kezdett elszakadni, ahogyan annyira erősen szorítottam. rettegtem, hogy most mit tesz. senki sem lát minket, bármit szabadon megcsinálhat. de csak nem annyira rossz, ugye? csak nem tenne semmi olyat, ami nekem nem jó. ahogy a hideg beton a hátamnak nyomódott és erősen éreztem bőre illatát, még jobban tudatosult bennem, hogy innen már tényleg nincs menekvés.. 

- mit képzelsz magadról, édes? hát így viselkedik egy jó fiú?- nézett mélyen a szemembe- azt hiszed, hogy ilyen könnyen elmenekülhetsz, huh? hogy nem foglak az utolsó lélegzetvételemig üldözni? örökre követni foglak, louis. örökre.- ahogy a valóságban használta az eddig csak közösségi oldalon használatos beceneveket, elszorult a torkom. megráztam a fejemet és hiába akartam megrúgni, teljesen képtelenség volt. fogai közé vette alsó ajkát, és szinte biztosra vettem, hogy nevetségesnek találja az összes próbálkozásomat.

- most elmegyünk hozzád, okés?- simította meg másik kezével az arcomat, a gyűrűi hidegek voltak - végig kell mennünk az utcán. a kezedet fogom fogni, és ha furán viselkedsz, elkezdesz kiabálni vagy megpróbálsz megint elfutni, garantálom, hogy életed legrosszabb napjában lesz részed. pedig én azt nem akarom.- lágyult meg a hangja. egy könnycsepp gördült le az arcomon, mire eltörölte onnan hüvelykujjával- ne sírj, édes.- húzta el száját- az nem old meg semmit.