@harrystyles blocked - Larry Stylinson Befejezett - ÁTÍRVA

gyere ide!

mennyi idő telhetett el? az éjszaka közepén, nulla időérzékkel, nem a legjobb dolog lenni. a falnak támaszkodva figyelem az ajtó alatt beszűrődő fényt. idegesítenek a kint hallatszódó léptek, hiszen ők mehetnek oda, ahova akarnak. a kopogóm cipők hangja..
 én pedig itt vagyok, napi fél óra udvari szünettel. kezdek már most jobban megőrülni. a fürdésről ne is beszéljünk. louis-t akarom. most. 

nem sokára elaludtam. akkor legalább nem agyalok, de a bekövetkezési folyamata is maga a pokol. miért nem tarthatom louis-t a karjaimban? akkor sokkal könnyebben menne minden.

-------

- styles, kelljen fel!- ütögette meg az arcomat valaki. a hangja ismerős volt. jefferson. minek tolta ide vissza a pofáját? kinyitottam a szemeimet, majd ránéztem. megint a füzetben bámult valamit- jó hírem van.

- kivisznek innen?- kérdeztem szarkasztikusan.

- nem, de találkozhat azzal a bizonyos tomlinson-nal.- egyből felkaptam a fejemet és egy pillanat alatt szállt ki az álmosság a szememből- egy órára, holnap délután.

- úristen..- mondtam magam elé elképedve- k-komolyan?- néztem félve fel rá és próbáltam felfogni az előbb elhangzott szavakat.

- ezzel nem viccelek.- köhintett egyet- szóval készüljön fel lelkiekben, satöbbi.- mondta hanyagul, majd sietősen távozott.

felszenvedtem magamat a földről, hogy a kényelmetlen ágyra menjek. látni fogom őt ..látni fogom louis-t.. végre. egyetlen életem, annyira hiányzol.

louis: 

- louis! louis kellj fel, csak rossz álom!- rázogatott meg josh. végre sikerült kinyitnom a szememet. ez josh szobája. zihálva néztem az említettre- istenem, gyere ide.- ölelt magához, én pedig visszafojtottam a könnyeimet. 

már megint egy ilyen álom. én futok harry felé, de nem jutok közelebb, ő pedig elfordul tőlem. lassan, de biztosan esek szét. próbálok erős maradni, de fogalmam sincs róla, hogy mit tehetnék. ez még csak a hatodik nap nélküle. mi lesz velem ezek után? hogyan tartom tovább egyben magamat? már most sem megy.

- vissza akarom őt kapni..- suttogtam a csendben. josh fájdalmasan sóhajtott egyet, majd a szemeimbe nézett.

- én hiszek abban louis, hogy vissza fogod. csak ne add fel.- mosolygott szomorúan.

- próbálom, de.. de..

- nincs de.- szakított félbe- feküdj le aludni. én már fent maradok, hogyha megint rossz álmod lesz, akkor fel tudjalak kelteni.

- köszönöm.. nem tudod mennyit jelent most nekem ez a törődés.- helyezkedtem vissza. igyekeztem nem harry-re gondolni. ki kell zárnom őt a fejemből.  akkor talán jobb lehet. de már minden könnyemet felhasználtam, csak némán tudok sírni. harry..

körülbelül fél óra múlva aludtam el. amikor kinyitottam a szemeimet, már a napsugarak sütöttek be az ablakon.  josh nem volt a szobában, ezek szerint lement reggelit csinálni vagy ilyesmi. szerencse, hogy a szülei kedvesek és megengedik, hogy itt legyek. semmi kedvem nem volt még felkelni és végig szenvedni egy egész napot. viszont pár pillanat múlva josh rontott be.

- louis, ezt nem hiszed el!- majdnem kiejtette kezéből a telefont, de még idejében megfogta- találkozhatsz harry-vel!- el sem jutott először a tudatomig, hogy mit mondott- ma délután ötkor az intézetben, ahova vitték. egy óra áll rendelkezésre.- megráztam a fejemet, mert nem bírtam elhinni.

- találkozhatunkk?- kérdeztem, mintha nem hallottam volna kristálytisztán a szavakat.

- pontosan.- bólintott mosolyogva- elviszlek majd, oké?- és itt ténylegesen elejtette a telefonját, mire halkan felnevettem. a készülék megcsörrent. josh megnézte a nevet, majd minden további nélkül kinyomta. felvont szemöldökkel néztem rá- kelly.