@harrystyles blocked - Larry Stylinson Befejezett - ÁTÍRVA

itt vagyok neked

miért nem aludtam hajnali egykor? túlságosan egyszerű a válasz.

a szívem félt, rettegett az átveréstől. viszont sokkal hosszabb ideje tart ez az egész, mint az előző eset, amikor hittem neki. ez nem lehet kamu. ahogyan harry megérintett és a dolgok amiket mondott, kizárttá teszi, hogy hazudjon, ugye? annyira, de annyira el akarom hinni, hogy ez alkalommal az igazat mondja.  

úgy ölelt magához, mint egy plüssöt. arcát a hajamba fúrta, miközben mélyeket lélegzett. kezeit az enyémre kulcsolta. ilyen pillanatokról eddig még csak fantáziáltam egy teljesen semleges alakkal. nem gondoltam volna, hogy pont ő lesz az..

- olyan jó illatod van, lou.- húzott még jobban oda magához.

- miért változott meg minden?- kérdeztem hirtelen. 

- elegem lett.- felelte egyből- csak magamnak akarlak. csak az enyém vagy, kellesz nekem.- igyekeztem feldolgozni szavait. csak magának? és kellek neki? milyen csúfos álom ez, amiben most vagyok?- ne agyald túl, édesem. egy picit próbáld meg elhinni, mert tényleg így van.

- de, olyan hihetetlen.- egyből az arcomhoz ért, mintha érezte volna, hogy elengedtem egy könnycseppet. felkuncogott.

- aranyos vagy, mikor sírsz. de mindennél jobban fáj olyankor rád néznem.- ölelt magához még jobban- ne foglalkozz a szüleiddel, kelly-vel vagy niall-el. csak velem. én itt vagyok neked. csak rám van szükséged.

- de ők a szeretteim...- feleltem halkan, mire csak ciccegett egyet.

- kételkednek benned, átvernek, nem örülnek a boldogságodnak.- a fülemhez hajolt- engedd el őket. itt vagyok neked, és ennyi elég. nekem csak rád van szükségem, neked pedig csak rád.

a karjai között aludtam el, miközben az arcomat simogatta. tényleg nagy hatással voltak rám a szavai. kelly nem örült annak, hogy most minden rendben lett? vagyis jobban mondva nem is hagyott megszólalni, hogy megmagyarázzam a dolgokat. de mégis csak a legjobb barátom és meghallgatott, amikor kellett. csak most rosszul esett a tegnapi. niall eszméletlenül megbántott azzal, hogy végig kamuzott nekem. nem ismeri harry-t, persze. a szüleim pedig hát.. nos, ők folyton túlaggódják a dolgokat és mindenről tudni akarnak. josh-ról nem is tudok semmit, de őt ezek szerint nem is érdeklem. harry bántott, de most annyira más. félt engem az emberektől, akiknek eddig helye volt az éltemben. tényleg be tudnám érni vele az összes többi személyt? tényleg elég lenne csakis ő nekem? senki más?

reggel a fejem nagyon fájt, és ez biztosan az időjárás miatt lehetett. tegnap még tök szép idő volt, most meg teljesen beborult. harry már az ágy szélén ült és engem nézett. arcom elé húztam a paplanom.

- hány óra van?- kérdeztem álmosan.

- fél nyolc.- felelte. jézusom, de korán van. habár.. ma hétfő van, vagyis ideje lenne visszamennem a suliba, mert túl sok igazolatlanom van. legalább azt a rohadt érettségit valahogyan meg kellene csinálnom. 

éppen meg akartam szólalni, amikor is csöngettek. tekintetünk összekapcsolódott harry-vel.. egyiken sem tudtuk, hogy ki az. 

szorosan mögöttem jött le a lépcsőn, egy pillanatra sem ment odébb. komolyan biztonságban éreztem magam mellette. ahogy elfordítottam a kulcsot a zárban, kinyitottam és megláttam kik állnak ott, azt hittem össze esek. a torkom elszorult, miközben a tüdőm kétségbeesetten akart normálisan levegőt kapni, de nem volt rá képes.

- louis tomlinson?- kérdezte a férfi. lefagyva, mozdulatlanul néztem rá- ön pedig bizonyára harry styles.

- mit szeretnének az urak?- ő velem ellentétben nem félt. én pedig egész testemben remegtem.

- ő az?- fordult a másik rendőr...kelly felé.

- igen, biztos urak.- kérdőn néztem a szemébe, de nem tudtam semmi kiolvasni a tekintetéből.

- harry styles, le van tartóztatva testisértés és zaklatás vádjával.- löktek engem egyszerűen félre. a szívem a torkomba ugrott, és az egész jelenet olyan volt, mintha lassítva történt volna meg. az a két nagydarab pasas...hátra törték harry karjait, aki hiába ellenkezett, nem tudott mit tenni.

a bilincs kattanása visszahangzott a fülemben, a kezemet pedig a szám elé kapva próbáltam visszatartani a könnyeimet.

- kérem, hadd magyarázzam meg ezt az egészet!- könyörögtem nekik. harry rángatta karjait , de mi haszna volt. szemei elsötétültek, ahogy kelly-re nézett.

- kicsinállak, te büdös kurva! - ordibálta neki, a lány pedig nem is mert rá nézni- a pokolban fogsz megrohadni!

- egy veszélyes pszichopata, aki évek óta mentális betegségekkel küzd. louis, maga tudta ezt?- nézett rám a férfi - már rég elmegyógyintézetben kellene lenni. - csak szótlanul, teljesen lesokkolva néztem a rendőrre, képtelen voltam magam rábírni a beszédre.

- harreh...- kaptam utána, de a rendőr csak visszatartott.

- maradj erős, lou!- fújt ki egy tincset a szeméből és ahogy megpillantottam az íriszeit..

úgy tükröződtek, mint amikor beadta, hogy megöli magát. de most valahogy mégis más volt. aggodalom és fájdalom volt benne, ami csak még jobban össze törte a szívemet. 
a rendőrök kivitték őt, kelly pedig belépett az előszobába. komolyan azt hittem, hogy kilököm az ajtón.

- louis, jól vagy?- kérdezte és úgy nézett rám, mintha ő egy szent lenne, és most olyan jót tett volna.

- te rohadtul nem vagy normális!- összerezzent, ahogy megemeltem a hangomat- mit csináltál?!

- én csak segítettem!- nézett rám. idegesen a hajamba túrtam. az arcomat már teljesen eláztatták a folyamatosan ömlő könnyeim.

- mit? mi a francot segítettél?- kérdeztem - egyetlen kicseszett  alkalommal sem voltam még szerelmes, te is nagyon jól tudod, mert te vagy a "legjobb"- mutattam az idézőjeleket- barátom. neked mondtam csak el, hogy mit érzek, erre te mit csinálsz?  kibaszottul beletaposol a közepébe!

- te voltál teljesen ki, hogy mennyire rossz neked! azt hiszed, csak neked szar?- kérdezte gúnyosan.

- figyelj, húzz el innen! most azonnal...képtelen vagyok egyáltalán rád nézni is!- mutattam az ajtó felé- látni sem akarlak, érted? tönkre tettél mindent!

- szíves örömest elmegyek.- nyitotta ki az ajtót nagy hévvel, majd még visszafordult- de rám többet ne számíts.- és becsapta maga mögött.