Én csak futni akartam

1. Fejezet

Harry

Nevem Harry. A nagy Styles divat cég vezetőjének fia. Óvnak, mint egy drágakövet. Pedig csak egy srác vagyok, aki élni szeretne éppen úgy, mint a többi kamasz. A gyermekkort elhagyva, de még messze a felnőtt léttől. Vigyázzanak rám. Hogy ez mit jelent, ne akard megtudni. Ne akard, mert talán el sem hinnéd.

Azért teszek egy próbát. Képzeld el, hogy élsz egy több ezer négyzetkilométer területű birtokon. Egy hatalmas házban, ahol oly sok szoba van, ahol akár egy hadsereget, is el lehetne szállásolni. Van olyan szoba, ahol talán még nem is jártam. Csak az én szobám tíz lépés széles, tizenöt lépés hosszú. Ja, egy lépés nálam 1,2 méter. Igen egyszer lemértem. Igen, amikor nagyon unatkoztam. Szóval óriási a szobám. Van még gardróbom, fürdőszobám, és van egy kisebb szoba, amit játszószobának hívok. Egy hatalmas tévé, hozzá a legújabb játékok. Természetesen csak is olyan, amit egyedül is tudok játszani, mert nem engedik, hogy a világhálót használjam. Saját – úgymond - szobalányom van, és egy kedves idősebb hölgy, aki az kizárólag velem és a környezetemmel foglalkozik. Apám egy embert csak azért foglalkoztat, hogy velem minden rendbe legyen. Olyan titkár féle. Bevallom szerencsés vagyok, mert kedvelem őket, ők is engem. Szóval így jól kijövünk egymással. Molly úgy gondolkodik rólam, mintha a fia lennék, Bob pedig talán a nem létező testvérének tekint. Családom van. Szerencsére élnek a szüleim, de igazán csak az ünnepek idején látom őket. Magántanuló vagyok. A gimnázium utolsó évét végzem. Apám azt is elintézte, hogy a tanárok – igaz, jó pénzért, de - házhoz jöjjenek. Ez nekem nagyon is kényelmes, ám néha jó lenne társaságba lenni. Vigyáznak rám, mint egy értékes valamire. Egyedül nem mehetek sehova. Ha szükségem van valamire, azt a prospektusokból jelzem és Bob megrendeli, persze, miután az apám áldását adja. Elvileg az ő pénzét költöm. Azért elárulom, hogy van olyan eset, amikor tudom apám feleslegesnek tartaná, ami nekem nagyon kellene ezt Bob rendeli meg és ajándék gyanánt megkapom. Molly a kedvenc ételeimmel igyekszik a kedvemben járni. Családom helyett ők lettek az új családom.

Több hónapnyi könyörgés után sikerült elérnem, hogy éjszaka, amikor ugye senki nincs az utcákon kimehessek a közeli futópályára. Futni akartam. Szabad levegőn. Akaratosságom eredményes volt. Este, igaz pár gorillával, na jó testőrrel kimehetek, akik a biztonságomról gondoskodnak. Bob bevállalta, hogy mellettem, velem együtt fog futni. Ennek nagyon örültem.

Alig vártam, hogy besötétedjen. Már a halban toporogtam indulásra készen. Rövid nadrág két számmal nagyobb méretű póló. Törölköző a nyakamban. A lábamon egy márkás futócipő, ami még azt hiszem nincs is forgalomban, de már nekem van. Ez is a gazdagsággal jár.

Dudaszó jelezte, hogy indulhatunk ki a kocsihoz. Molly kikísért egészen a bejáratig. Ott a fülembe súgta „olyan szép fiú, amikor boldog." A válaszom sem maradt el, Amit tátogva mondtam neki. „Szeretnék mindig ilyen lenni ", majd arcára egy cuppanós puszit adtam mindketten elpirultunk, de nem törődtünk vele.

Tudtam, hogy ezzel az akciómmal több munkát adtam apám testőreinek, de nem érdekelt.

Csak a sofőr és Bob volt velem a kocsiban. Sejtésem, hogy a többiek már a futópálya környékén vannak, órák óta őrzik, hogy ne menjen be senki. Tudtam, hogy ez lesz. Odaérve, ami azt jelenti, hogy a futópálya mellett szálltam ki az autóból, ahol a testőrök főnöke mellém lépett.

- Egy órád van! Ez is rengeteg pénzébe kerül apádnak.

Rosszul estek a férfi szavai. Készültem a válasszal, amikor Bob pálya felé fordított.

- Harry, nem érdemes felmérgelnie magát – mondta, de úgy, hogy a testőr is hallotta.

- Igaza van Bob. Fussunk egy kiadósat – és már ott is hagytam és sprintelni kezdtem, de pár méter után bevártam és egyenletes, nem gyors tempóban róttak a köröket egymás után.