Én csak futni akartam

18. Fejezet

Harry

Fel alá járkálok, olyan ideges vagyok. Most lett vége Louis vizsgájának. Molly belefáradt a nyugtatásomba. Gondolatban újra levetítette a tegnapi pikniknek a legemlékezetesebb mozzanatait, mert ugye örök emlék marad minden perce. Louis izgatottsága, az a gyermeki viselkedése, amikor szinte könyörög, hogy engedjem neki, hogy ő pakolhassa ki a kosár tartalmát a plédre telített abroszra. A sok finomság, egy egy szendvics, sütemény és sok-sok gyümölcs láttán Louis zokogni kezdett, és tényleg kisgyerekként bújt hozzám vigasztalásért. Hamar megemberelte magát és igyekezett kihasználni a kapott szabadság minden percét.

A nagy faliórát szuggerálom, hogy minél hamarabb teljen az idő, hiszen már itt kellene lenniük. Szinte rakétaként rontottam ki a szobából, amikor nyílt az ajtó. Nem törődve semmivel úgy öleltem, hogy szinte a levegőt is ki szorítottam belőle.

- Sikerült Harry. Megtudtam írni. - mondja miután engedek a szorításból és vett pár lélegzetet.

- Egy percig sem kételkedtem ebben. - engedem el, hogy végre tudjon öltözködni.

Láttam valamit a kezében, de nem firtattam mi az, hiszen tudtam elmesélni majd annak a történetét.

- Nagyon nehéz volt? - kérdezem miután már itthoni kényelmes ruhában ült foteljában egy pohár teát kortyolva, amit Molly az imént adott a kezébe.

- Annak, akinek annyi ideje volt tanulni, mint nekem, annak nem, de volt pár kérdés, ami már engem is megizzasztott pár pillanatig.

- Szeretném, ha elmesélném mindent.

- Először egy kiadós ebéd fiúk! - lépett be Molly. - Addig semmi mesélés, az ebéd tálalva

Louis Paulra nézett és korábbi ígéretére emlékezve, amit én is hallottam állt is fel, hogy a konyhába induljon. Én is követtem és meglepetten néztem a három terítéket az asztalon.

- Csatlakozom hozzatok, ha nincs ellenetekre. – hangzottak Paul szavai. - Az izgalmas, eseménydús délelőtt engem is megéheztetett.

- Miért is lenne ellenvetésünk örömmel vesszük a társaságodat.

Így a Molly által itt készített két fogásos ebédet, plusz a desszertet végre nyugodtan idegeskedés nélkül tudtok elfogyasztani, és örömmel láttam, hogy Louis is jó étvággyal eszik még testőr jelenléte sem zavarja. Desszert mellé, amely rafináltan tálalt puding volt nagy adag tejszínhabbal a tetején egy egy kávét is elfogyasztottunk. Molly még ezt is istenien tudja csinálni.

A nappaliban ülünk, miután Louis még a konyhában megköszönte az ebédet Mollynak és egy ölelést zsebelt be tőle. Paul is ölelésbe vonta mondva ez a nap más mint a többi.

- Gyere ide Boo, szeretném ha most végre elmesélnél mindent. Kérlek kezdd el és mindent tudni szeretnék. Onnan, hogy útnakindítottalak miután azt a képet el készítettem rólad. – mutatom, amit titokban készítettem a telefonommal. – Olyan csinos voltál.

- Én inkább úgy éreztem magam, mint amikor egy manóra rá adnak egy óriás ruháját. De a képért még egyszer szabad emberként bosszút állok. - mondja, de azért jobban megnézni magát a képen majd egy mosoly jelent meg az ajkaid. - Most már értem miért mondták, hogy csinos vagyok.

- Mondták? - kérdeztem meglepetten, amikor nevetve bólogatott folytattam. - Louis szélvész kócos barátom itt az ideje, hogy el kezdj mesélni.

Kezemet a kanapé támlájára tettem és magamban vállon veregettem magam ezért, hiszen Louis az oldalamhoz vackolta magát.

- Nagyon izgultam amikor bezáródott mögöttem a lakás ajtaja. – kezdte.