Én csak futni akartam

22. Fejezet

Harry.

Kaptunk öt percet. Öt percet.Kócos ismét a karjaim között, immár szabadon. Várakozással, idegeskedéssel teli hetek után végre papír is van arról, amit mi nagyon szerettünk volna. Papír arról, hogy Louis ellen immár semmilyen vád nincs az elrablásommal kapcsolatban. Újra szabad, újra ölelhetem úgy, ahogy szeretném. Eddig is bújt hozzám, hagyta magát ölelni de most mégis más.

— Tudom hogy nem látszik de ugye elhiszed, hogy boldog vagyok?

— Persze hogy elhiszem. Érzem.

— Talán azt érzed, hogy szégyen nélkül tudok a karjaid közt lenni?

— Pontosan ezt Louis. Nem érzem azt a feszültséget, amit a most semmissé való vád okozott korábban benned.

— Idő kell míg teljesen megnyugszom.

— Louis időnk mint a tenger. Ne siess, ne siettesd az időt. Minden megvárt, nem szalad el semmi.

Az ajtónyitás hangjára mindketten arra fordultunk de nem távolodunk el egymástól.

— Fiúk ideje indulunk. Van ennél jobb hely is.

— Igen menjünk hagyjuk el ezt a helyet végre. - mondom és indulok az ajtó felé Louist  is magam mellett tudva.

— Harry ha megkérlek, egy percre magunkra hagynál minket. - kéri Louis félénken, de azonnal megértettem miért kéri ezt.

Paul beljebb lép a helyiségbe, így könnyedén zárom be maga mögött az ajtót. Lehet örökre titok marad az, ami bent történik, te tudom ez most a kettőjük pillanata.

Kint apa és az ügyvéd kérdőn nézett rám de én csak mosolyogtam.

— Azt hiszem erre a percre mindkettőjüknek szükségük van.

Elég volt ennyit mondanom. Az egy percből kicsit több lett de megérte, hiszen egy mosolygós Louis lépett ki az ajtón, vállát Paul ölelte át.

— Louis. - szólt apa. - Szeretnék most teljesíteni egy kívánságodat. Hallgatlak.

— Szeretnék visszamenni oda, ahol az elmúlt heteket töltöttem, hogy Harry reggeli kérését teljesíteni tudjam.

— Rendben. Paul vigye a fiúkat oda. Vacsorára pedig hozza őket haza. Szeretném ha maga is csatlakozna hozzánk.

— Igen uram. Időben ott leszünk.

A folyosón elköszöntünk apámtól. Még el kellett intézni, hogy Louis lábáról végleg le kerüljön helyzetjelző. Az ügyvéd oda még elkísért minket. Végezve tőle is elköszöntünk, így hármasban mentünk a parkolóban hagyott autóig. Paul a sofőr mellé ült miután mi hátul elfoglaltuk helyünket. A biztonsági öv nem engedte, hogy közel kerüljünk egymáshoz, de abban nem akadályozott meg, hogy ujjaim Louis ujjaival összefonva legyenek.

— Köszönöm úrifiú. - nézz rám mosolyogva.

— Köszönöm kócos barátom. - nézek rá mosolyogva.

Egy szó, a négy varázsszó egyike mégis mást mást jelent most nekünk. Neki talán azt, hogy mellette voltam, vagyok és leszek. Nekem pedig azt, hogy kitartott, bízott, elhitte sikerülhet.

A lakásban belépve Louis kezemet megfogva a nappaliban húzott, majd megáll velem szembe.

—Harry, milliméterre pontosan nem tudom, hogy itt, de kértél tőlem reggel valamit. Szeretném teljesíteni, hiszen lehetőségem van rá. - mondja majd a láncok le akasztja nyakából egy lépést közelebb lépve vissza akasztja az enyémbe. - Köszönöm, hogy ideadtad, ezzel sokat segítve nekem.

— Tudtam, hogy így lesz. A mai nap számodra egy különös nap. Egy mérföldkő az életedben. Egy dátum, amitől boldogabb élet kezdődik számodra. Nem mondom, hogy felejtsd el az eddigieket, nem mondom, hogy töröld ki az emlékeidet. Csupán annyit szeretnék, hogy csak a szép dolgok jussanak mindig az eszedbe.

— Harry nem tehettem meg, hogy törlöm az emlékeket, mert azok is az enyémek. Ígérem, hogy tényleg csak a szép dolgok azok, amire szívesen fogok emlékezni.

— Teszek róla, hogy a legszebb emléked mindig emlékeztessen. - mondom vigyorogva és ismét magamhoz ölelem.

— Igen Harry, te vagy a legszebb emlékem életem előző szakaszának, és te leszel az elkövetkezőben is, de ott már másokkal kell osztoznod kell majd.

— Louis szívesen osztozom a szereteteden Paullal. A döntés, amit meg hoztatok egy titkos vágyamat valósította meg.

— Ezek szerint ti már beszélhetek erről?

— Igen Louis. Akkor azt mondtam, hogy várjunk még vele, de a te kezedben lesz a döntés. - lépett mellénk a férfi.

— Paul. Lett egy felnőtt fia. Kérem nagyon vigyázzon rá.

— Harry, igen lett egy felnőtt fiam. Ezzel lett egy majdnem felnőtt fiam is, mert az az érzésem Louis mellet téged is megkaptalak. Szemtanúja voltam a kapcsolatotok első pillanatainak. Láttam egy mély barátságotok kialakulását. A sors azt akarta, hogy a szerelmetek kibontakozásában már ne csak szemlélő, hanem segítő is lehessek. És mielőtt megkérdeznétek, zavar-e, hogy két fiú önmagára találásánál, kezdődő szerelmünknél kell bábáskodni, a válaszom határozottan nem. Nem zavar. A sorstól kaptam egy második lehetőséget, és ezt nem fogom elmulasztani. Egyszer tehetetlenül végig kellett néznem, hogy két egymást szerető fiút szétszakítanak, mert nem tetszett a szülőknek a kapcsolatuk. A sors most titeket sodort az utamba. Élni fogok a lehetőséggel, és egyengeti fogom a közös utatokat.

Ámulva, de megrendülten hallgattuk a szavakat. Louis könnyes szemekkel nézett rám, majd Paul felé indult engem magával húzva, és pillanatok alatt mindkettőnket erős karok szorítottak a hozzá tartozó erős mellkashoz. Tudom, hogy Louis sír, az én szemeim is könnyesek. Paul érzéseit zakatoló szívverése elárulta el. 

Üdv újra itt kedves olvasó. Köszöntelek szeretettel. Most egy kicsit gyorsabb voltam mint eddig. Remélem tetszett. Tudom van, aki megkapta a magyarázatot Paul viselkedésére.  Nagy ölelés. Millió puszi.