Én csak futni akartam

Untitled Part 20

Louis

Csendes hetek, a Harryvel töltött órák egy nyugodt körülményt teremtettek körülöttem. Igaz nem hagytam el a lakást, de nem is volt rá szükség, hiszen nem történt semmi olyan, ami felzaklatott volna. Olyan vihar előtti csendnek mondanám, de igyekeztem ezt az érzést addig mellőzni amíg csak lehet.

Ismét hétvége közeledik. Ez nemcsak Harry hanem Molly társaságát, és közös főzés jelentett, mert bizony befogott minket is. Egyik ilyen alkalommal megkértem, hogy készítse el azt a rizses desszertet.

— Jó, de akkor itt leszel mellettem és figyeled, hogyan készítem. - mondta kérésemre.

Én pedig úgy néztem minden mozdulatát mintha az életem mulott volna rajta. Még Harry is magába unatkozott a nappali kanapéján, de okom volt rá, hogy megtanuljam a desszert készítését. Molli még azt is megtette, hogy lépésről lépésre leírta nekem a folyamatot, amit én gondosan a zsebembe rejtettem. Nem mondtam, de rájött meg akarom egyedül is próbálni.

— Harry az eper szirupos át szereti. - súgja és meg is nézi van-e a szekrényben, mosolya elárulta, hogy van.

A desszertet kétszer álltam neki elkészíteni, de csak a másodikat találtam alkalmasnak arra, hogy Harrynek elé tegyem, miután megettük az aznapi ebédünket, mert még előző este elkészítettem és szerencsére nem vette észre.

— Ez nagyon finom és pont az epres ízesítésű a kedvencem. Köszönöm. - lelkendezett mikor megette.

— Meg akartalak lépni a kedvenceddel. Azt hiszem sikerült.

— Köszönöm kócos barátom. Jól esett ez a meglepi. Remélem még sokat fogsz nekem ilyet készíteni.

— Ha lehet minden nap elkészítem neked csak engedjék.

Az utolsó szavak az eddigi vidám hangulatunkat teljesen elsöpörte. Harry széket otthagyva az enyém mögé lép.

— Bízz a keresztapámban. Nem fogja hagyni, hogy olyan ítélet szülessen, amilyet nem akarunk.

— Tudom, hogy ő a bíró. Az ő szava szent de mégis félek attól a naptól.

— Mondd el mitől félsz?

Székemről felállva most én fogom meg az őcsuklóját és húzom magam után a nappaliba. Ott akartam beszélgetni vele. Egymás mellé ültünk le és bizony nem ellenkeztem, amikor Harry karjait éreztem meg magam körül

— Itt minden olyan nyugodt. Ti, akik körülöttem vagytok jót akartok, jót tesztek velem. Itt azt érzem biztonságban vagyok minden rossztól. De ha meglesz a tárgyalás időpontja, az azt jelenti elvesztem mindezt és újra azok közelében leszek, akik elvették tőlem egy rendes élet lehetőségét és újra az leszek, aki korábban voltam.

— Ez nem lesz igaz, ott leszünk melletted és biztosan nem fogják a többieket köztük az apádat a közeledbe engedni.

— De ott lesznek és ez elég lesz, hogy amit eddig tettetek velem akkor azonnal romba dőljön.

— Louis ne hajt, hogy csak a jelenlétükkel legyőzzenek. Sokkal erősebb vagy mint hiszed.

— Szeretném elhinni magamról de nem megy. Tudod, én szinte csak rettegtem amikor otthon voltam. Nem múlt el nap, hogy ne ordítozott volna velem az apám. Semmi nem volt jó neki, és amikor a haverjai ott voltak sokkal rosszabb volt. Ugráltatott, folyton piáért küldött, de egyszer nem mondta vehetek magamnak is valamit. Igaz legtöbbet a szobában voltam, de reszkettem mikor jön be valamelyikőjük az ajtómon és főleg miért. Trevor többször is ott volt. Jól tudta, hogy meleg vagyok. Eleinte csak beszélgetett velem, jópofizott, de később egyre erőszakosabb lett. Ha nem tettem amit akart bizony órákig sajgott az arcom a pofontól, amit adott, aminek a párjával fenyegetve, szinte parancsolt mit tegyek meg vele. Igen ott a pincében is erőszakoskodott, veled zsarolt, mert tudta mennyire óvlak téged. Soha olyat nem csinált még velem mint akkor.