Én csak futni akartam

17. Fejezet

Louis.

Már csak 24 óra van hátra a vizsgáig. Még egy napot tudok tanulni, hogy bizonyítani tudjak mindenkinek, aki hisz bennem. Paul ma fogja közölni velem a bíró úr által felállított szabályokat. Harry ragaszkodott hozzá, hogy az egyik fehér ingét zakóját elhozza, hogy illendően tudják megjelenni. Hamarosan érkeznek. Tudom szidásban lesz részem, mert nem akart fogyni a hűtő tartalma. Az idegesség, ami már napok óta rajtam van az étvágyamra hat igazán. Eszem de jóval kevesebbet mint korábban. Csak remélem megérem megértik, és elnézik nekem. A fotelomban ülök, mert bár jól tudom nem az enyém, mégis magadénak tudom. Várom, hogy újra nyitódjon a bejárati ajtó, ami ismét Harry társaságát jelenti órákra. Bevallom jobban tudok a tételekre figyelni ha itt van mellettem. A jelenléte biztonságérzetet ad, amire csaknem annyira szükségem van, mint az éltető levegőre. Végre eljött a pillanat amikor meghallom a jelző hangot és pattanok is fel, hogy üdvözöljem őket.

- Csak nem unatkozott az én kócos barátom nélkülem? - adja Harry kezembe a vállfás ruha tárolót, amiben tudom a holnapi öltözékem rejtőzik.

- Csak a te társaságod megnyugtatóbb mint a tételeké.. Ennyi.

Nézem, ahogy szavaim a gödröcskés mosolyát csaljál  elő.

- Itt vagyok, és estig itt is maradok veled.

Szavai megnyugtattak, a kezembe lévő dolgot bevittem a szobába és be akasztottam a szekrénybe. Ráér holnap reggel előszedni.

- Louis, gyere ide kérlek. – hallom Paul hangját és tudom, hogy a konyhában van.

- Ne haragudjon rám. Túl ideges vagyok a vizsga miatt. Ígérem, ha túl leszek rajta ismét kieszem a hűtőt. - állom a férfi szúrós tekintetét, majd amikor bólintot egy megkönnyebbült sóhajt követően folytattam. - Köszönöm. Igyekszem nem arra az állapotra visszaesni, amibe voltam, de az étvágyamon észreveszem.

- Rendben, de tényleg nem szeretném ha úgy lenne.

- Igyekszem tartani magam. Bevallom félek.

- Akkor menjünk a  nappaliban, ott megtudsz pár dolgot a holnapi nappal kapcsolatban, hogy annak tudatában töltsd remélem nyugodtabban a napot.

Bólintottam és már indultam is az említett helységbe, ahol Harry éppen egy csokoládét majszol.

- A felét meghagytam neked tessék. – mentegetőzik azonnal és én nyúlok is a nekem hagyott fél tábla karamellás csokiért.

- Ha már tele ettétek magatokat boldogsághormonnal,  akkor figyeljetek most rám egy kicsit. Itt a kezemben az irat, amit a bíró a vizsga napjával kapcsolatban kiadott.

Levegőt se mertem venni, úgy meghallgattam a testőr szavait. A lakásból való kilépést, a vizsga idejére való távol létemet engedélyezte. Kérésemet teljesítve lehetőségem lesz pár percig a tanáraim társaságában lenni a vizsga után. Tiltás is volt, amit be kell majd tartanom. Ez pedig az hogy Paulon kívül senkivel nem léphetek érintkezésbe, és végig ott kell lennie mellettem. A vizsga végeztével minél hamarabb vissza kell térnem ide.

- Végezetül van itt egy levél, ami neked szól. - nyújt felém egy összehajtogatott papír lapot, amit remegő kézzel veszek el.

Louis

Paul elmondta a hivatalos dolgokat, amit mint bíró elrendeltem. Most Harry keresztapjaként szeretnék sikeres vizsgát kívánni. Tudom, hogy megtudod csinálni fiam.