Én csak futni akartam

30. Fejezet

Paul

Egy ember soha nem lehet elég hálás a sorsnak. Elég hálás, hogy megköszönjem azt, amit adott nekem. Nekem egy egyszerű ifjúnak, aki kitartásának köszönhetően álma valóra vált. A Stylest vállalat igazgatójának testőrségébe kerültem. Végigjárva a ranglétrát, amit kellett és pár éve mint személyi testőr találtam magam egy örökös mellett, aki bizony egy hatalmas vagyon várományosa de. Na igen ez a de ott volt és bizony rányomta a bélyegét egy fiatal fiú életére. Úgy élt, mint egy kalitkába zárt madár, elzárva mindentől és mindenkitől. Igen megvolt mindene de. Igen ez a de oly sok mindent jelentett. De nem járhattak rendes iskolába, de nem voltak barátai, de nem tehette azt, amit a vele egykorúak mert ő volt Harry Styles a milliomos gyermek, aki bizony azért mert létezett célpont lett. Célpont, amiről csak sejtése volt de elfogadta azt az életet, elfogadta a de jelentését, mert nem tehetek mást. Önálló akarata sokáig nem létezhetett de egyszer mégis engedtek neki. Ő csak futni akart de nem futópadon, hanem a szabad levegőn. De végül sikerült elérnie . És itt ez a de egy új élet kezdetét jelentette számára. Emberrablást, barátságot, önmegismerést, szerelmet, terveket, diplomát, de egy álom megvalósulását is. Emberrablást, hogy mások pénzhez jussanak általa, barátot talált egy elkeseredett mégis bátor fiúban, akit a sors az útjába sodort. Egy csodás szerelmet a fiú iránt, aki a felnőttkor küszöbén kezdett élni, miután apja büntetendő dologban rángatta, de a sors az ártatlanságát bizonyította, sorsának jobbra fordulását jelentette, egy gy szép jövőt, ahol barátra, segítőkre, szeretetre, szerelemre és bennem egy pótapára lelt.

Igen három külön személy élete a sors akaratának köszönhetően összefonódott, ami miatt egy percig sem ellenkezdtünk. Eleinte Harrynek voltam testőr, olyan felnőtt bizalmasa, aki egy kihasználom, hogy én lehetek a főnök engedékeny lettem. És ha azt kérdezi tőlem Valaki, így utólag is ugyanezt tettem volna igennel válaszolok. Akkor engedtem, hogy egy fiú, aki szótlanul tűrte motozásomat vele futhasson. Újra megtenném, hogy tanúja lehessek egy barátság kezdetének, mert a történtek hatására oly erőssé vált, hogy azt ember erő szét nem tépheti, tanulja egy szerelemnek, mely mellett a sors megadta nekem, hogy bábáskodjak, majd mellettük állva részese lehessek annak kiteljesedésének, és én magam is boldogna lenni, mert ők is boldogok.

De volt bizony olyan is, amit kihagytam volna szívesen de nem tehettem és erős mentsvárként  álltam egy fiú mellett, akit el akartak tiporni, de erős volt és segítséggel immár diplomával a kezében egy boldog párkapcsolatban élve, nekem mondja hogy apa.

Emlékszem arra, amikor diplomaosztója napján tetőtéri lakrésze nappalijában ültünk, és egy egy pohár gyönyörű pezsgővel ünnepeltük őt.

-  Szeretnék bemenni a börtönben.

Harryvel egymásra néztünk és én már vettem is a telefont elő. Nem kérdeztünk semmit. Tudtuk ott kell lennünk mellette. Az ügyvéd pedig 24 óra alatt el is intézte az engedélyeket és azt vettük észre, hogy négyen várunk valakire mert az ügyvéd ragaszkodott, hogy ő is ott legyen velünk, ami ellen Louis nem is ellenkezett. Az ablaknál álltak. Louis egyik kezében a diplomát szorongatta másikkal Harry kezébe kapaszkodva keresett biztos kapaszkodó.

-  Nyugalom. Elmondod neki amit akarsz és már itt sem vagyunk. - hallom, ahogy Harry suttogva beszél és az arcát simogatja.

Tudtuk milyen nehéz a pillanatokat élt át Louis, de azt is, hogy szükséges ez az elégtétel, hogy még nyugodtabban tudjon tovább élni. Tudatnia kell azzal a férfival, aki hamarosan belép a helységben mire vitte, hogy végre lezárhatja ezt az életének ezen részét. Az ajtónyitódása jelezte a börtön éveit élő férfi érkezését. A két őr bizony nem sok mozgásteret adott neki, de sajnos a száját nem tudták bilincsbe verni.