Én csak futni akartam

2. Fejezet

Harry

Már egy hete minden este a futó pályán vagyunk, Bob hűséges társamként tart velem. Napi fél óra futás, majd a többi olyan kocogó tempó. A kezdeti izomláz is elmúlt, hiszen más egy futópadon való futás és más egy pályán végezni ezt a tevékenységet.

Ma hamarabb értünk oda, és láttam, ahogy a gorillák kitessékelik az eddig itt tartózkodókat. Néztem beletörődő arcukat, szinte látom a gondolataikat. Magamban bocsánatot kérek tőlük, hiszen miattam kell idő előtt abba hagyniuk a testedzésükét.

Láttam egy fiút, aki lehajtott fejjel kullogott a többiek után. Nem tetszett neki a dolog. Ez jól látszott, de amikor a kocsi, amiben vagyok mellett lépkedett fejét felemelte autó felé fordulva kinyújtott a nyelvét. Egyenesen rám. Szóval tudja, a kocsiban vagyok, hogy miattam van ez az egész. Kicsit elszégyelltem magam. Hány embernek rontottam el az egész napi rohanás utáni kikapcsolódását.

Nem gondolkodva nyitottam ki a kocsi hátsó ajtaját és a távozók után kiáltottam, amikor már a kocsi mellett álltam.

- Bocsássanak meg. Nekem csak így engedik, hogy fussak.

Két testőr azonnal mellettem termett és rángattak a pálya felé. Tudtam kapni fogok ezért, de ezt kellett tennem.

- Harry. Elment az eszed? – üvölti a gorillák főnöke. - Nem. Csak rossz volt látni, hogy miattam kell elmenteniük. - Ugyan az van minden este. És ez lesz továbbra is. Így tudjuk a biztonságodat szavatolni.- Megértem, csak azt hittem rég zárva van a pálya, amikor én jövök.- Na irány a pálya. Fáraszt le magad.

Én szót fogadva az eddig kezemben tartott törülközőt nyakamba tettem és egyedül - mert Bob előző nap lesérült - indultam, hogy rójam a köröket. Most szinte az egy órát megerőltető tempóban futottam, igyekeztem kiűzni a bosszankodva távozókat. Egy idő után, ahogy egyre több kört teszek meg már csak egy arc marad meg. Egy nyelvet rám nyújtó, bozontos hajú fiúé.

Otthon Molly megvár. Az esti a megszokott rituálé után, a konyhában a könnyű vacsorámat eszem. Jól esik, hiszen a szervezetemnek szükséges a kalória utánpótlás, de a hangulatom más, mint eddig.

- Harry mi bánt? – kérdezi tőlem Molly.- Ennyire látszik? – teszem fel a kérdést, mire bólint. – Láttam, hogy miattam mennyi embernek kellett elhagynia a futópályát. Eddig azt hittem kapuzárás után megyünk. De nem, hiszen megtudtam minden nap úgy mond kizavarják az embereket onnan.- Harry. A pálya a nap huszonnégy órájában nyitva van. Csak addig van zárva, míg te vagy ott. - Ezt én miért nem tudtam? Ha ma nem érünk oda korábban, akkor még most sem tudnám. - Figyelj rám. Vannak dolgok, amit úgy kell elfogadni, ahogy van. Futni akartál sikerült. Ez legyen fontos ne az, hogy ez mivel jár. - Mától a bűntudat fog mardosni – felelem.- Ne engedj neki. Fusd ki magad. Igyekezz azt az egy órát felszabadultan eltölteni. - Nehéz lesz, de megpróbálom – sóhajtok, majd egy mosoly jelenikmeg az arcomon, amikor a nyelvét rám öltő fiú jutott eszembe. - Azt hiszem az én Harry valami szépre gondol most – kuncog Molly. - Egy undok torzonborz fiú jutott eszembe, aki szintén ott volt a pályát elhagyók kötött. Bánatosan kullogott. A kocsink mellé érve egyenesen a hátsó ablak felé fordult és kinyújtotta a nyelvét egyenesem rám. Honnan tudta, hogy az autóban vagyok? - Azt nem tudom, az undoksága ellenére mintha szimpatikus lenne neked, igaz?- Csak csodálom a bátorságát. Nem félt a gorilláktól sem. - Hidd el félt ő, csak akkor nem törődött az esetleges következménnyel. Ha holnap is ott lesz próbáld meg ott tartani. Úgy tudom Gregnek holnap fontosabb dolga akadt, mint te. Paul megy veled. Kérd meg. Bob egy ideig nem fog tudni veled menni. Egyedül nem jó a köröket rónod. - Köszönöm. Molly holnap délelőtt szeretnék veled menni, amikor Bob kávéját felveszed neki. Bár tudom hol van a szobája, de nem akarok egyedül oda menni. - Rendben, engedem, hogy te vidd neki a kávét. - Köszönöm. Nem is tudom mi lenne velem, ha nem ti lennétek mellettem. - Akkor lenne más, akit ugyan úgy szeretnél, mint minket, szeretnének téged, úgy, mint mi.- Mert engem csak szeretni lehet– mondom, miközben csillogó zöld szemeimmel, csábító mosolyommal nézek rá. - Igen, téged csak szeretni lehet.