Én csak futni akartam

9. Fejezet

Két hete vagyok itt. Hivatalosan házi őrizetnek nevezik, de számomra egy álom hely. A nappaliban lévő immár törzshelyemen ülök. A Harrytől kapott kendőt nézegetem, amit csak a fürdő használatakor veszem le magamról. Sokat vagyok egyedül, Paul csak a szükséges időt tartózkodik a lakásban. Az itt létem legkellemes percei akkor vannak, amikor Harry is itt lehet velem. Ezt minden másnap esetleg ha valami közbe jön akkor harmadnap van így. Ha nem is lehet itt, akkor hosszú perceket engednek nekünk, hogy beszéljünk telefonon. Emlékszem a testőr, akit Mr. Styles mellém adott a hivatalos, szükséges dolgok megbeszélése után feltett kérdésére. "Van valami, amit nagyon szeretnél?" Én csak bólogatni mertem, de amikor rá néztem már szólásra is nyílt a szám.

- Szeretném minden nap hallani Harry hangját. Tudja ő nekem olyan mint egy éltető erő. A levegő után az ő jelenléte a legmeghatározóbb eleme az életemnek.

- Részemről nincs akadálya a kérésed teljesítésének. Azt is tudom, hogy Harry sem fog a hívás miatt ellenkezni.

- Köszönöm.

- Louis. Itt nyugalom vesz körül. Használd ki.

- Igyekszem, de egy félelem, ami állandóan kísért ezt nehezen engedi. Uram, elvehetik tőlem mindezt?

- Egy bírói végzés van arról, hogy ez a döntés visszavonásig tart. Szóval nem mondhatom, hogy nincs okod félni. A visszavonás, az a tárgyalás kitűzött időpontja lesz, de biz Mr. Stylestban. Nem fog cserbenhagyni, ahogy akkor sem tette, amikor az aggódás okozta bosszúvágy uralkodott rajta. 

A testőr szavai némi nyugalmat hoztak számomra. A félelem továbbra is társam maradt, de a bizakodás is kullogott mellette.

Eddig két alkalommal volt itt Molly. Igen nekem is Molly, mert szó szerint megparancsolta. Majdnem le harapta a fejemet, amikor asszonyomnak mertem szólítani. Megszeppenésemet látva egy olyan anyai ölelésben vont. Ez ideérkezésem után három nappal volt. Megmutatta a mosógép működését. Akkor ebédet hozott, de egy frissen készített pitével meglepett bennünket. Szégyen vagy nem, de már az illatok is mennyeiek voltak, de a látványa és az íze az maga volt a földi paradicsom számomra.

Amikor csak tehette Hazza, mert magamban az úrifiút lecseréltem erre e becenévre itt volt mellettem.

Ilyenkor néha órákra magunk maradunk. Sokat beszélgettünk, és miután Harry hozott magával kártyát, az lett ez első számú időtőltésünk. Mondhatnám, hogy ott folytattuk, ahol napokkal azelőtt abbahagyták, de nem lenne igaz. Egyik alkalommal szóba került a jövő.

- Mond csak Kócos, mi leszel ha nagy leszel? Vannak terveid?

- Úri fiú, ne kérdezz tőlem ilyet. Azt se tudom mi lesz velem holnap. Mikor veszi el tőlem egy újabb bírói döntés mindazt, ami körbevesz most. – mutatok mindarra, ami körülöttem van. - Minden este egy elsuttogott köszönömmel fekszem le. Reggel pedig amikor beágyazok, azt suttogom, hogy holnap is meg akarom ezt a műveletet ismételni. Szóval nem tudok válaszolni a kérdésedre. Azt azért nagyon sajnálom, hogy nem tudom befejezni az iskolát. Csak pár hónapon lett volna a záró vizsgámhoz. Gondolom, már meg is szüntették a tanulói viszonyomat.

Egy héttel később.

- Harry. Megkaptam az engedélyt. Mehetek vizsgázni. Lesz díszkiséretem, némasági fogadalmat kell tennem és még ezer szabály, amit nem szeghetek meg. Megteszek mindent, csak ne vesszen el az eddig tanulással töltött időm.

- Nagyon örülök. Látom egy engedékeny bírót fogtál ki.

- Én inkább emberségesnek nevezném. – mondom.

- Igen, ez jobb szó rá. De ugye tudod, hogy ez mivel jár?

- Egy kitűnő vizsga eredmény?

- Pontos kócos kis barátom. Egy kitűnő vizsgaeredmény. Szóval van egy hónapod a tanulásra.

- 30 X 10 óra az rengeteg idő.

- Akkor már csak a vizsga tételeket kell megszerezni.

- Igen. Gondolom Paul beviszi ezt a papírt az igazgatónak.

- Én pedig elkérem a jegyzeteket. Ha kell segítek a tételek kidolgozásában is.

- Köszönöm. Mindig igyekeztem, hogy ne maradjak le a többiek mögött. Sokszor éjjel, amikor elvégeztem a házi munkát, az asztalos mestertől kapott zseblámpa fényénél tanultam, a paplanom alatt. Apám nem vette jó néven, ha tanulásra fecsereltem a időmet. Mindig azt hajtogatta, hogy nincs értelme tanult embernek lenni, mert csak a kétkezi munkával lehet pénzt keresni, tudással nem.

- Pedig ez nem így van. A tudást csak tanulassal szerezheted meg.

- Nem feltétlen, hiszem a régi őregek sem a könyvekből szerezték a tudásukat.

- Igaz. – mondta Harry. – Mégis sokkal okosabbak voltak.

- A tudást azt megfigyeléssel, nyitottsággal szerzi meg az ember. A könyvek azok csak szavak sokaságát tartalmazzák, de nagyon is fontosak, hogy teljes embernek érezhesd magad.

Lépteket hallottunk a folyosó felől. Paul lép egészen mellénk.

- Egy időre magatokra kell, hogy hagyjalak benneteket. Beszéltem az igazgatóval. Látni akarja azt a papír, amit kaptál.

- Tessék. – nyújtóttam át az engedélyt tartalmazó iratot.

- Valószínűleg, hogy a jelentkezési lapot is hozni fogom.

A kapott jó hír, mely lehetővé teszi, hogy letehessem a záró vizsgát olyan plussz energiát adott, hogy a világot is át tudmám ölelni. Halottam, ahogy Paul elhagyja a lakást. Gyorsan felpattantam a fotelomból. Harryt álló helyzetbe húztam, majd a tekintetemet az övét kerestem.

- Harry kérhetek tőled három dolgot?

- Ezret is teljesítenék.

- Csak három. Nem több.

- Halljam.

- Kérlek csípj meg erősen. - mondom és magam elé emelem a karomat.

- Csak ennyi? - kérdezi csalódottan, de tette, amit kértem.

- Nem álmodom, mert éreztem a fájdalmat. – simítom meg a csípés helyét.

- Te kértem, én teljesítettem. Jöhet a második.

- Ölelj át kérlek.

Haza egy pillanatig a szemembe nézett, majd bólintott. Karjait körém zárta. Eleinte gyengéden, majd úgy, hogy azt hittem az összes levegőt kinyomta belőlem. Így tartott egy ideig. Ellépve tőlem ujjával állam alá nyúlva akarta, hogy tekintetem ismét az övére fúrjam. Így álltunkegy ideig.

- Harmadik?

- Őrizd az álmomat egy kicsit. Szeretnék egy kicsit aludni most. Tudod felek egyedül, így az alvásom se olyan.

- Maradj itt, ahol vagy .

Harry már indult is, hogy egy párnával és pléddel térjen vissza. Párnát az ágy végébe tette. Engem ölbe kapott és a kanapéhoz vitt, ott lefektetett. Betakart.

- Most pedig tedd, amit kell, hogy a harmadik kívánságod is teljesülhessen. Itt maradok melletted. Megtalálsz ha felébredsz.

- Köszönöm. – suttogom, miköznem a hirtelen rám törő, azonnal aludhatnék ellen nem küzdök tovább.

Sziasztok. Köszönöm az elmúlt perceiteket. Tudom nem izgalmas, nem akció dús, de az enyém.