Harry
- Harry - lépett be Paul a konyhába, ahol a gyors reggelimet fogyasztottam. - A kezemben van az igazgató levele, melyben megírja mikor lesz Louis vizsgálja.
- Mikor? - Tudakoldom izgatottan két falat között.
- Pont egy hét múlva. Reggel nyolcra kell ott lennie, kilenckor kezdődik a próba tétel.
- Szigorúak a feltételek?
- Ez majd csak azután tudom megmondani, amikor a bírói engedély a kezemben lesz.
- Tudom nem mehetek vele, de engedd, hogy Molly és én ott a lakásban várjuk meg. Készítenénk egy finom ebédet.
- Ennek semmi akadálya. Beszélj vele erről Mollyval is. Harry, köszönettel tartozom neked. Köszönöm, hogy nem kell arról beszélgetnem veled miért nem jöhetsz te is.
- Paul. Hidd el bármennyire elakarom felejteni azt, ami a valóság, nem tehetem és nem is fogom. Azt nem ígérem, hogy nem fogok izgulni érte.
A testőr a fejét ingatta, majd az órájára való mutatással, amivel jelezte lassan indulnunk kell kiment a konyhából.Gyorsan befejeztem az evést és magamhoz vettem a szokásos csoki adagot, ami a hátizsákomba került, és a hűtőtáskát, amiben egy meglepetés van Louisnak, és alig 5 perc múlva már úton is voltunk.
- Milyen izgatott lesz megint Louis.
- Igen, de te ott leszel és lefoglalod mert nem lehet folyton tanulnia. Próbáld majd elterelni a figyelmét. A vizsga előtti napon pedig meg lesz tiltva, hogy akárcsak ránézem a tanulnivalóra.
- Szerintem el kell tőle vennéd. Akkor biztos nem fog éjjel tanulni.
- Ezt fogom tenni. Rád bízom, hogy figyelmeztesse erre.
Bólintottam, majd a telefonomon egy emlékeztetőt állítottam be, hogy tényleg biztosra menjünk. Ezzel is elérjük, hogy Louis nem fogok vizsga előtti éjszaka is tanulni.
- Remélem ügyes lesz.
- Higyj neki. Mivel mással, ahogy mondja nem tudja viszonozni azt, amit kap a legjobb tudása szerint fog teljesíteni. Kétségem sincs a jó teljesítménye miatt.
- Nekem sincs csak miatta aggódom. Bár már ott tartanánk hogy túl lenne rajta.
- Úgy, ahogy mindenen és tudna végre nyugodtan élni.
Meglepődtem a hallottakon. Ezek szerint az elmúlt időszak alatti tettei nem voltak véletlenek.
- Paul, ugye milyen szerethető az a fiú?
- Harry ha azt mondom elérte nálam, hogy a testőri iskolában "belénk verték, hordjunk páncélt" sikerült megrepeszteni elég?
- Azt hiszem igen. Köszönöm, hogy így érzel. Magad is látod mennyire szüksége van és lesz majd,hogy valaki majd igazán törődjön vele.
- Igen, vagyunk és leszünk páran. Miért érzem úgy, hogy te más miatt kérdezed tőlem ezt?
Egy ideig zavartan hallgattam mert testőröm átlátott rajtam. A valódi kérdésem már olyan túl személyes lenne, de tudnom kell a választ.
- Elég átlátszó lehetek, de nagyon szeretném tudni a válaszodat. Az apám rád bízta most Louist, de utána is mellette lennél? Tudod, úgy mint egy apa?
YOU ARE READING
Én csak futni akartam
Non-FictionEgy fiú, akit a "milliomos" átok magányra ítél. Egy fiú, aki ott talál barátra, ahol nem is gondolná.