16. Fejezet

215 27 5
                                    


            Harry

- Harry - lépett be Paul a konyhába, ahol a gyors reggelimet fogyasztottam. - A kezemben van az igazgató levele, melyben megírja mikor lesz Louis vizsgálja.

- Mikor? - Tudakoldom izgatottan két falat között.

- Pont egy hét múlva. Reggel nyolcra kell ott lennie, kilenckor kezdődik a próba tétel.

- Szigorúak a feltételek?

- Ez majd csak azután tudom megmondani, amikor a bírói engedély a kezemben lesz.

- Tudom nem mehetek vele, de engedd, hogy Molly és én ott a lakásban várjuk meg. Készítenénk egy finom ebédet.

- Ennek semmi akadálya. Beszélj vele erről Mollyval is.  Harry, köszönettel tartozom neked. Köszönöm, hogy nem kell arról beszélgetnem veled miért nem jöhetsz te is.

- Paul. Hidd el bármennyire elakarom felejteni azt, ami a valóság, nem tehetem és nem is fogom. Azt nem ígérem, hogy nem fogok izgulni érte.

A testőr a fejét ingatta, majd az órájára való mutatással, amivel jelezte lassan indulnunk kell kiment a konyhából.Gyorsan befejeztem az evést és magamhoz vettem a szokásos csoki adagot, ami a hátizsákomba került, és a hűtőtáskát, amiben egy meglepetés van Louisnak, és alig 5 perc múlva már úton is voltunk.

- Milyen izgatott lesz megint Louis.

- Igen, de te ott leszel és lefoglalod mert nem lehet folyton tanulnia. Próbáld majd elterelni a figyelmét. A vizsga előtti napon pedig meg lesz tiltva, hogy akárcsak ránézem a tanulnivalóra.

- Szerintem el kell tőle vennéd. Akkor biztos nem fog éjjel tanulni.

- Ezt fogom tenni. Rád bízom, hogy figyelmeztesse erre.

Bólintottam, majd a telefonomon egy emlékeztetőt állítottam be, hogy tényleg biztosra menjünk. Ezzel is elérjük, hogy Louis nem fogok vizsga előtti éjszaka is tanulni.

- Remélem ügyes lesz.

- Higyj neki. Mivel mással, ahogy mondja nem tudja viszonozni azt, amit kap a legjobb tudása szerint fog teljesíteni. Kétségem sincs a jó teljesítménye miatt.

- Nekem sincs csak miatta aggódom. Bár már ott tartanánk hogy túl lenne rajta.

- Úgy, ahogy mindenen és tudna végre nyugodtan élni.

Meglepődtem a hallottakon. Ezek szerint az elmúlt időszak alatti tettei nem voltak véletlenek.

- Paul, ugye milyen szerethető az a fiú?

- Harry ha azt mondom elérte nálam, hogy a testőri iskolában "belénk verték, hordjunk páncélt" sikerült megrepeszteni elég?

- Azt hiszem igen. Köszönöm, hogy így érzel. Magad is látod mennyire szüksége van és lesz majd,hogy valaki majd igazán törődjön vele.

- Igen, vagyunk és leszünk páran. Miért érzem úgy, hogy te más miatt kérdezed tőlem ezt?

Egy ideig zavartan hallgattam mert testőröm átlátott rajtam. A valódi kérdésem már olyan túl személyes lenne, de tudnom kell a választ.

- Elég átlátszó lehetek, de nagyon szeretném tudni a válaszodat. Az apám rád bízta most Louist, de utána is mellette lennél? Tudod, úgy mint egy apa?

Én csak futni akartamWhere stories live. Discover now