Én csak futni akartam

19.Fejezet

Egy hete volt a vizsgám. Egy hete rengeteg szabadidőm lett. Egy hete tudom mennyi ember szeret. Egy hete kaptam Harrytől az első szájrapuszimat. Az úri fiútól, aki már nincs itt minden nap, mert a miattam elmaradt magánóráit most tudja le, pótolja be, írja meg dolgozatait. Tudom minden sikerülni fog neki.
Még nem kaptam hírt a tárgyalás időpontjáról. Amikor csak rá gondolok összeszorul a gyomrom és félelemmel tölt el mi lesz velem az ítélethirdetés után. Ezt sosem merem felhozni senkinek amikor itt van velem. Paul napi rendszerességgel jön most is. Ismét meg van elégedve az étvágyammal, ennek hangot is adott nem is egyszer. A fejemben csengnek mint a korábbi dorgáló, mind az elégedett szavai.
Gyakran eszembe jutnak a vizsga utáni kellemes percek. A találkozás a tanáraimmal, az osztálytársakkal. Az akkor kapott maci miután töltenetét elmeséltem Harrynek társat kapott, mondván ne érezze magát egyedül. Tehát nem én kaptam, ezt Harry nagyon is kihangsúlyozta. Így már két plüssmacim van, amit valóban én kaptam, mert bármit is mond az úri fiú, azt csak azért mondja, mert nem merte egyszerűen csak nekem adni.
Az óra már bőven délutáni időt mutatja, amikor hallom az ajtó nyitódását. Nem szaladva jutok a folyosóra és reményem, hogy ma Harry is itt lesz beigazolódott. Tárt karokkal várt a folyosó közepén, de én nem bújtam karjai közé, hanem kezét maga mellé vezettem. Én magam lábujjhegyre álltam és úgy öleltem őt magamhoz.
- Hiányoztál. - suttogom neki.
- Te is. A tanulást egy időre szerencsére elfelejtetem. Szóval ismét be tudok segíteni a semmittevésbe.
- Ezt köszönöm, de már most tudom, hogy sokkal fárasztóbb lesz. Olyan szívesen végeznék valamit, ami lefoglal. Soha nem szerettem unatkozni.
- Az unalom fárasztó tud ám lenni. Ezt jól tudom.
- Nagyon. Most, meleg főleg. hogy már nem kell tanulnom.
- Louis, tudom javasolni,  gondolkozz azon, esetleg mivel szeretnél majd foglalkozni a későbbiekben.
- Paul, ezt ne kérje tőlem. Nem akarok olyan dolgot, amit nem tudom mikor valósulhat meg.
- Paul, legyen pont ennek az ügynek a végén. Utána térjünk vissza erre. Tudom, hogy csak pozitív ítélet születhet, de igaza van Louisnak. Csak rossz lesz, ha beleéli magát, majd minden elképzelés borul.
Hálásan néztem Harryre, mert azokat a szavakat mondta ki, azokat használta, amiket én nem mertem. Igen a pozitív ítéletre én  még nem merek gondolni.
- Rendben, elfogadom az érveiteket.
- Köszönöm, hogy le akarja kötni a gondolataimat, mert bizony bevallom időnként az unalom ellenére szárnyalni akar.
- Merre szeretne, ha engednék? - kérdezte Harry.
- Szárnyalna az mindenfele. - mondom, zavaromban lesütöm szemeimet.
- Főleg egy tengerparti naplementénél ugye?
Úgy bólogatok, hogy nem nézek fel rá.
- Tengerpart, naplemente? - hallom meg Paul hangját. - Szép hely csodás látvány.
- Tudod Paul, amikor el voltam rabolva az volt a kártyaparti győztesének a jutalma, hogy majd a másiknak mit kell megvalósítania. Sok ötletünk volt, pedig akkor nagyon is jól tudtuk hogy ez csak a játék részre.
- Szóval egy tengerparti naplemente. - ismételte meg a testőr, de most már olyan jó ezt megjegyeznem hangsúllyal.
Tekintetem Harryre emeltem és a csillogó tekintetét látva tudtam, már gondolatai neki is a tengerparton vannak.
- Harry Louis. Most itt hagylak benneteket. Három óra múlva itt vagyok érted.
- Rendben Paul. Csak kibírja velem a kócos barátom. Ha nem akkor az ajtó előtt megvárlak.
- Ezt most gyorsan felejtsd el. Legszívesebben a lábadra tenném ezt a szerkezetet itt ni. - mutatok a bokámra. - Azt, ami miatt félek az ajtó közelébe menni. Engem már megtanított az ajtó elkerülésére, téged is megtanítana, hogy ne is gondol arra hogy csak úgy itt hagyj.
- Önszántamból soha nem hagynálak magadra ezt jól jegyezd meg.
- Jó, megjegyzem.
Megvártuk testőrünk ránk zárja az ajtót.
- Gyere Boo.
Fogja meg a kezem és nem a nappali felé, hanem a háló felé húz. Én a szoba közepén megállok,ő pedig gondosan fel hajtja az ágyneműt. Vigyázva a két plüss macira simítja el azt, majd hanyatt feküdt az ágyon.
- Még mindig jól mutatsz az ágyamon.
- Te pedig itt mellettem. - paskolja meg a maga melletti területet.
Tudom ismét egy meghitt, egymás mellett töltött percet következnek. Mellé feküdtem de pár pillanat múlva fejem a nyakhajlatában pihent, míg ő kezével átkarolva ölelt.
- Már úgy hiányzott ez a környezet. - mondja és nagyon is tudom mit ért ezen.
- Itt alszom minden este, mégis most érzem, hogy nem hiányzik semmi, hogy teljes minden.
- Boo, abba szép házban, amiben lakom megvan mindenem, mégis itt érzem azt, hogy nem hiányzik semmi már nekem. Itt érzem teljesnek magam.
- Tudod miért van ez? - kérdeztem.
- Mert esetleg megtaláltam másik felemet, aki csak itt lehet mellettem?
  - Igen. Én is ugyanezt érzem. Amikor nem vagy itt mindig hiányérzetem van. Ezt most nem érzem. Szavaidat eldobva teljesnek érzem magam.
- Louis. Egyre jobban azt érzem, hogy egy fiúba lettem szerelmes. Valóban nem bűn az, hogy egyre jobban vonzódom hozzád? 
- Harry,  nem bűn a szerelem. Soha nem volt az. Néha fura játékot játszik az emberrel a sors, de olyan történéseket produkál, amit jónak lát. A sors osztja szerepeket. Neked és nekem ezt osztotta. Mások vagyunk mint a többi fiú ez igaz,  de boldogok mi is ugyan úgy lehetünk. A sors hanem is a legromantikusabb úton, de egymáshoz vezetett. Azt akarja te velem én pedig veled legyek boldog.
- Azt akarod mondani a sors téged küldött hogy megismerjem önmagamat?
- Igen uri fiú. Egy semmirekellő fiút sodort melléd, hogy kócos barátodként melletted álljon mikor rájössz ki és mi is vagy valójában. Örülök, hogy én lehetek az, aki melletted van.  - fonom ujjaimat az ő ujjaival össze.
-Milyen jól mutatnak ujjaim így összefonódva. Én nem mertem ezt megtenni.
- Harry. Én már régen tudom, hogy más vagyok, hogy meleg vagyok. Te csak most ismerkedsz ezzel az érzéssel. Szóval csak nyugodtan tedd azt, amit szeretnél. Lehet én is meg akarom azt tenni, csak nem szeretnélek megijeszteni.
- Akkor mondd ki mi az, amit nagyon szeretnél.
- Nem Haza. A te tempódban haladunk. Szóval mit szeretnél?
Tekintetemet a zöld szemei fúrtam.
- Akkor megengeded, hogy megint megpusziljam a szádat? Nagyon szeretném.
- Tedd csak meg. Én is nagyon szeretném.
Kicsit fészkelődött minek eredménye az lett, hogy már nem kellett fejemet felemelni hogy lássam az arcát. Így alig pár centire voltak ajkaink egymástól. Én nem mozdultam vártam mit fog tenni. Éreztem pulzusa most gyorsabb légzésre is szaporább lett. Pillanatok múlva megéreztem ajkait. Csak pár pillanat volt, de mégis, amikor el emelte azokat máris hiányoztok. Vártam egy pár pillanatot majd én közelítettem felé. Én adtam most egy szájra puszit, de hosszabb ideig tartottam ott ajkaimat az övéin. Nem tudom honnan jövő ösztönből, de nyelvemmel végigsimítottam ajkait, ami mosolygása késztette.
- Csiklanadozott a nyelved. - kuncogja.
- És? - kérdezem kíváncsian.
- Jó érzés volt. - mondja fülig érő mosollyal, ami előcsalta a gödröcskék is.
Bátorságot vettem És bár azt ígértem hagyom lépkedjen, saját tempójában haladjunk nem tudtam parancsolni magamnak. Kezeimet hajába vezettem és miközben tincseivel játszottam ajkamat ismét az övéire tapasztottam.

Halihó olvasó. Üdv a soraim mögött. Most ennyi lett.
Millió puszi.