Én csak futni akartam

12. Fejezet

Harry

Hihetetlen ez a fiú. Nyugodtan átaludt éjszaka milyen változásokat tudnál okozni. Eddig még rám sem mert nézni, néha úgy kellett kierőszakolni, hogy láthassam csoda szép szemeit. Azért néha volt olyan, mikor azt is hitte nem veszem észre, hogy lesi mozdulataimat, vagy csak rajtam felejtette a tekintetét, most meg a nyakamba ugrik. Bevallom tetszik nagyon. Azt mindig engedte, hogy én öleljem, ilyenkor szorosan bújt hozzám, de a csuklómon kívül, amit elrabláson alatt szorongatott nem ért hozzám. Eddig. Remélem gyakran lesznek ilyen öröm megnyilvánulásai. Hozzá tudnék szokni. Betartottam az üzenetben leírt csokira való utalásomat, de magam is mellé tettem az én kedvenceimet.

 - Fiúk. – szólt Paul, amikor ismét a nappaliban ültünk. - Van pár dolog, amit meg kell beszélnünk. Louis, heti hat alkalommal lesz itt Harry melletted. Ekkor majd több órát tudtok együtt tanulni.

 - Köszönöm. Ígérem, amikor nem lesz itt és a tanulás lesz az elsődleges időtöltésem.

 - Ez nem volt kérdéses, de az evés es más dolgaidra is figyelj oda.- kérte a testőröm.

Figyeltem Louist, akin már így, beszélgetés közben is észrevehető volt a változás. Bár kezeit még tördelte, mint eddig mindig, de tartása egy kicsit nyitottabb lett.

Számomra olyan, mint egy rózsa, aki a napfény hatására kezd kibontakozni. Tudom, apa mindent megtesz, hogy Louis helyzetet ne változzon meg, és a bíró is hajlandó valódi tényként kezelni a fenyegetés miatti engedelmességet. Igaz ez védekezés, de enyhítő körülményt is egyben. Apától tudom, hogy a bíró igyekszik addig húzni a tárgyalás időpontját, amíg a vizsgának vége. Hálás voltam és kértem apát adja majd át a bírónak köszönő szavaimat, hogy hagyja az én kócos barátomat levizsgázni.

 - Harry. – nevemet meghallva fordulok a testőröm felé. - Én most magatokra hagylak benneteket. Most 10 óra van. Ebédetek van bőven. Szóval 16 óra után jövök majd érted.

 - Akkor ma hat egész órát tudunk tanulni.

 - Nem. – szólok határozottan, amitől kicsit össze része, mire azonnal mellette termek, és az ijedt arcára simítok. - Az hirtelen sok idő. Csak a felét, és majd mindig többet és többet. Nem akarom, hogy most, amikor végre jobban érzed magad a tanulás okozzon problémát.

 - Úri fiú, hogy okozna problémát az, amit szeretek csinálni?

 - Úgy. - vágtam durcás arcot. - hogy az aggodalom helyét átveszi az a sok tétel, ami most az asztalon hever.

Louis meglepetten néz rám, majd tőle eddig nem hallott kacagásba kezd.

 - Harry, ugye azt a mondatot akartad mondani, hogy attól félsz, nem lesz hely a fejemben a gondolataim között rád?

 - Igen azt. - suttogom.

 - Akkor tudd, már régen nem a gondolataimban laksz, hanem a szívemben. Szóval csak hagyd, hogy az összes tétel belemenjen a fejembe.

Szavaira felkapom a fejemet.

 - Tényleg a szívedben lakom úgy, mint egy barát?

 - Nem úri fiú, úgy, mint az egyetlen barát. Tied az egész. Nem kell osztoznod senkivel rajta.

Zavarba bejöttem szavait hallva. Enyém a szíve, csak én birtoklom.

 - Soha nem akarok kikerülni onnan.

 - Nem fogsz, ezt meg ígérem.

A szavai lelkemet melengették. A csodálatos két szemeiben, amivel most állja a tekintetemet csillogást véltem felfedezni, amik biztattak, hogy igaz minden kimondom szó.

Paul.

A kocsiban ülök már egy ideje. Ismét magukra hagytam őket. Már sokadszor, de talán első alkalommal nyugodt szívvel. Louist mióta ismerem, ilyen nyugodt még soha nem volt mint ma, de még nagyon messze van a teljes nyugodságtól. Jól emlékszem arra a fiúra, aki bánatosan kullogott le a futópályáról, amikor Harry miatt lezárták, arra a  bátorra, aki nyelvet öltöt, de mint kiderült kétségbeesetten, az asztalos mesternék lévőre, de az a fiú is előttem van, aki boldogan futok, mikor engedélyeztem, hogy Harry mellett legyen. Arra is jól emlékszem, amikor ott a rajtaütésnél a rács előtt állt Harryt védelmezve, majd a kezeim közt reszketőre, akit meg kellett bilincselnem. Arra a suttogó köszönömre, amikor levettem róla. Emlékszem arra a pillanatra, amikor megértette, hogy nem kell börtönbe mennie, arra, amikor könyörögve néz, hogy minél hamarabb menjek vissza, rémült hangjára, amikor először szólt bele a telefonba. Arra amikor Harryt újra megpillantotta. És megannyi pillanatra azóta is. A tegnapi volt talán az, ami legjobban megviselt. El se tudom képzelni mennyi fájdalom lehet a lelkében, de ma végre azt láttam, amit már egy ideje szerettem volna. Bizakodó fiút, aki elhiszi magáról, hogy értékes. El kell hinnie és segítséggel megtanulja, tudni fogja majd magától is.

 - Igen uram. - vette fel a telefont, ami gondolataimat megszakította. - Már otthagytam őket. - feleltem Mr. Stylest kérdésére. – Képzelje uram, a fiának olyan élményben volt része, ami majdnem a földre döntötte. Egy Louis landolt a nyakába, egy lelkileg is gyógyulás útjára lépő fiú. - meséltem a reggeli jelenetet. - Igen uram én is láttam. Hosszú, lassú útja lesz, de ha mind ott állunk mellette, akkor, amint elérkezik az idő, egy bátor, erős fiú fog előttünk állni.

Ismét a vonal másik végén lévőt hallgattam, aki olyan mondatot mondott, ami még engem is meglepett.

 - Ezek szerint lesz egy kellemes délutánuk? Én is hálás vagyok és tudom ők is azok lesznek. Ebben biztos vagyok. Értettem uram titokban tartott Mr. Styles. Köszönöm, hogy engem bízott meg, hogy a fiúról gondoskodjak.

Mielőtt a telefont letettem volna elmondta, hogy már akkor nem volt kérdés, tudta rám fogja bízni, amikor ott a pincében meglátta, hogyan viselkedem vele. Hosszú percekig csak bámultam a telefonomat. Mit közölt velem nagyon meglepett, hát még majd az érintetteket, amikor aktuális lesz. Hihetetlen még számomra is, hogy egy fiú, aki csak túlélte az elmúlt éveket a sors olyan embereket sodort az útjába, aki csupa jót akarnak neki. A hír is egy ilyen, és aki ezt ki találta jelképesen örök hálára kötelezi majd mint két fiút. Harryt is, akinek megvolt mindene mégis, azóta él igazán, mióta Louis megismerte. Addig a percig egy engedelmes elfogadom, amit el kell és nem akarok semmit fiú volt. Talán a futás lehetősége volt az, amiért valóban szinte már könyörgök. Az engedély megérkezése egy másik Harryt varázsolt elő, és a fiú megismerése pedig csak még jobban ki teljesítette az alig 18 éves fiú életét.Érzelmek sokaságát élte meg ő is, és még a mai napig új dolgokat kell megtapasztalnia, de az a milliomos kisfiúból, egy fiatal érett fiút faragott.

Jó volt látni milyen hatással vannak egymásra. Milyen érzéseket táplálnak egymás felé. Na és az érzést, amit ők még nem is tudnak megnevezni, de én már borítékolni merném a szót, ami a sors akaratára, tudatuk alatt, de kezd kialakulni közöttük.

Azt hiszem itt az ideje, hogy én is megköszönjem a sorsnak, hogy évek óta Harry mellett lehetek, azt, hogy Louis védelmét megkaphattam, és talán a kettőjük körül érzelmi hullámvasúton mellettük lehetek. Mellettük mint barát, mint felnőtt, de néha apaként is.

Üdv Néked soraimmal olvasója. Köszönöm, hogy itt vagy ismét. Puszi.