Én csak futni akartam

3. Fejezet

Harry

Lassan egy hete, hogy az új asztalon a szobám ékessége.

Az újonnan szerzett mások számára csak egy egyszerű, nekem igen is egy csodaszép bútordarabnak tűnő melletti széken ülök, de felső testem és a karomon az asztal lapján van. Fejemet karjaimon nyugtatom. Élvezem a friss fa illatát, ami bár belengi az egész szobát, de ilyen közelről meg intenzívebb. Lehunyom szemeimet, és a Kócos ismételgettet.

"Érezd azt a szeretetet, amit a mester bele csempészett készítése közben. "

Nem csak érezni, hanem még is akarom tapasztalni. Közelről. Tudom Molly és Bob is szeretnék, de én többre vágyom. Olyanról, akit én is viszont szerethetek úgy, ahogy szeretnék. Úgy olyan baráti szeretettel.

Most érzem igazán, hogy mennyire magányos vagyok. Most, amikor a sors az utamba sodort valakit, aki naponta vállalja, hogy a testőreim átmotozzák mielőtt a közelembe engedik. Az órára nézve, ami nem más, mint egy több ezer dolláros darab, látom, hogy alig három óra és ismét együtt róhatjuk a köröket. Gyorsan egy házi dolgozat megírásába kezdek. Muszáj jól teljesítenem, mint magántanuló. Apám kijelentette fizeti a magán egyetemet is, de ahhoz megfelelően kell teljesítenem a középiskolát. Ami egyenlő a tiszta kitűnő bizonyítvánnyal. Már csak unalom űzés gyanánt is tanultam. Nem okozott gondot.

A szokott időben a bejáratnál álltam teljes futó felszerelésben, izgatottan. Újra mellettem lehet Louis, az elnyúzott futó cipőjében, a viseltes póló rövidnadrág kombóban. Emlékszem az első alkalommal szégyellte magát öltözéke miatt, de amikor azt mondtam, hogy szívesen cserélnék vele, egy "nem hiszem én azt úrifiú „mondattal meg is iramodott, és kellett egy kör mire utol értem. Neki nem mondtam, be meglépett a gyorsasága. Mára is egy kihajtjuk magunkat volt betervezne. Molly egy üveg vizet nyomott a kezembe, de a fülembe súgta, hogy a táskámba ott van a párja is, amit Louisnak szánt. A gesztus egy gyors arcára adott cuppanós puszit váltott ki belőlem. Sajnos ez a jókedven addig a pillanatig tartott, amíg Paul mellett meg nem jelent a biztonságiak főnöke.

- Indulás te futó bolond kölyök. – szólt majd indult is, mi pedig szótlanul követtük

- Harry, ma egyedül fogsz a pályán lenni. Ne haragísd magasra Greget. Majd én beszélek a fiúval.

- Köszönöm. Mond meg neki, hogy sajnálom, hogy nem lehet újra mellettem.

- Ő is hidd el. Ha végeztél nagy valószínűleg itt lesz a közelben. Keresd majd a tekinteteddel.

- Mond meg neki, legyen ott, ahol eddig. Ott megtalálom majd.

A pálya mellett a kocsiból kiszállva én csak egy pillanatra néztem Louisra, és fordultam a pálya irányába. Paul egy biztató, egyben nyugtató vállveregetéssel köszönt el, és indult a csalódott fiú felé.

A csalódottság miatti állapotom olyan adrenalin löketet adott, hogy megállás nélkül rólam a köröket. Azt vettem csak észre, hogy Paul előttem áll és egyenesen a karjaiba rohanok.

- Elég lesz mára. – mondja és érzem elengedhetem magam, mert erősen tart. – Ülj le és lassan igyál. A fiú vár téged.

Elvettem a felém nyújtott vizes palackot.

- Ne haragudj, de muszály volt. – ittam a kérésnek megfelelő módon.

- Tudom, de nem szabad tönkre tenni magad.

Percekig ültem a pálya mellett, lassan elfogyasztja a vizet. Légzésem rendeződött.

- Louis azt üzeni, hogy a szokott helyen megtalálod.