Én csak futni akartam

14. Fejezet

Harry

Egy hirtelen ötlettől vezérelve kértem Louis feküdjön mellém. Megtette, de láttam furcsállja a  helyzetet. Tekintetünk egymásba fonódót, és ott bennem felszínre tört egy érzés, egy érzés, amit még nem igazán értettem, de már ott bújkált egy ideje és most végre megszületett. Lehet meg kellett volna ijednem tőle, de én mégsem tettem. Ahogy néztem a kék szemekbe szívem eddiginél gyorsabb ütemben kezdett dobogni. Lehunytam szemének és mosolyogtam.

- Boo, nagy bűn, ha olyat érzek, ami lehet nem szabadna?

- Mit érzel? - hallom a kérdést, mire ki pattannak a szemeim. – Tudd, semmi érzés nem bűn, csak szokatlan számodra. Tudod mit még ne mondd el!

- Akkor ne féljek tőle? - kérdezem.

- Soha ne félj attól, amit érzel. Hagyd, hogy hozzá szokj. Szép lassan magadévá válik, legyen akár milyen idegen, meglepő is még számodra.

- Köszönöm. Kicsit nehéz de megbirkózom vele.

- Ne birkózz, ne hadakozz, hagyd magad. Hogyha kósza érzés elmúlik, de ha nem az veled marad örökre.

Lehunytam szemeimet és egy mondatot mantráztam magamban." Érzés kérlek maradj velem"

Egy simogató kezet éreztem arcomon, majd érzem, ahogy Louis közelebb csúszik hozzám. Fejét vállgödrömbe fúrja, kezét mellkasomon nyugtatja.

- Haza, köszönöm, hogy mellettem vagy.

- Boo, én is köszönettel tartozom.

Finoman rá helyeztem karomat a félig rajtam fekvő fiú hátára. Erre a pillanatra szükségem volt.

Telefonon pittyenése jelezte csak az idő múlását, hiszen bennünk dúló érzelmek elnyomták idő érzékünket.

- Hamarosan itt lesz a testőröm. Ideje készülődni.

- Igen – emelkedik el rólam, hiszem egy millimétert nem mozduljunk egy ideje. - Még mindig izgulok, hogy ki, illetve mi miatt kell úgy kiöltöznöm. Mert tudd, azok a ruhákban már kiöltözöttnek fogom magam érezni.

- Kint megvárlak. - állok fel az ágyról magam is és az ajtóhoz lépkedtem de onnan hátrafordultam. – Nyugalom.

A konyhába mentem, hogy üdítőt öntsek kettőnknek, amit be is vittem a nappaliba. Az ebéd gondolatát most elvetettem, mert éreztem Louis nem fog tudni enni, én pedig kibírom, de azt, hogy csokit együnk azt javasolni fogom. Sőt ragaszkodni hozzá. A kanapén ülve a korábbi perceken gondolkozom. Hihetetlen gondolatok, hihetetlen szavak, amikkel Boo biztatott. Talán ő már tudja azt, amire én még csak most kezdek rájönni magamról. Bevallom egy kicsit megijedtem de most már tudom nem bűn, ha nem azt követi az ember ami a megszokott. Utánanéztem, hogy milyen másnak lenni a világban, de amit láttam kicsit megrémített. Talán ezért is voltak a félelmeim. Nevem amint a szobában lévő ejtett kizökkentett vissza gondolataimból.

- Harry gyere be kérlek! – hallom meg ismét.

- Megyek már! – mondom, és már indulok is befelé.

A lendület, amivel benyitottam azonnal alább hagyott, amikor az elém táruló látványt felfogtam. Egy kócos hajú fiút találtam a szoba közepén, a kiválasztott ruhákban és szemeid eltakarva állt a tükör előtt.

- Mi történt? - kérdezem.

- Nem merem kinyitni a szemeimet. Gyere ide mellém kérlek.