Én csak futni akartam

4. Fejezet

Harry

Zaklatottan ébredtem. Bugyuta álmok nem hagytak pihenni. Még a párnák között vagyok és próbálok emlékezni rájuk, de csak foszlányok vannak meg, és egy hang, ami a bocsanatomért esedezik. Hol, mikor miért az ott maradt az éjszakába. Igyekeztem nem mutatni, de a szemfüles Molly észrevette.

- Mi a baj nagy fiú?

- Nem is tudom. Sok marhaságot álmodhattam össze.

- Megesik az emberrel néha. Menj, sétálj a kertbe. Szellőztesd ki a fejed. Túl sok gondolat rekedt meg odabent.

- Az lehet. Egy finom tejszínhabos kakaó szerintem kezdeti gyógyír szerepét betöltheti.

- Ülj csak le. Pár perc és elkészül, és olyan pohárba teszem, amit ki is vihetsz magaddal.

- Köszönöm. Te egy igazi házi tündér vagy.

Igaza volt Mollynak. A friss levegő, a finom kakaó valóban jó tett. A hátsó kertben egy hintaszékbe telepedve igyekeztem kiüríteni a fejemet. Arra azért ügyeltem, hogy a kócosom ki ne szökjön. Már csak a rá való gondolás is mosolyt csalt arcomra. Nagyon hiányzik. Paul figyelmeztetett, hogy Gregtől ne is kérjek semmit, mert ha ő úgy gondolja, akár a futásomat is megtilthatja. Így maradt a naponta csak pár pillanatig tartó nézzük egymást. Minden nap azt a pillanatot várom, amikor végre magamra vehetem a futó cuccokat, megkapom a szokásos vizeket Mollytól, és az autó robog a futópálya felé. Órákra nézve még van pár óra addig. Szememet lehunyva igyekeztem ellazulni.

Még pár perc, még két saroknyi és pillanatokra végre láthatom. Amint megállt az autó már nyitnám is az ajtót, de időben észbe kaptam. Megvártam, amíg Greg kinyitja azt, majd türtőztetve magamat szállok ki. Rögtön a megszokott irányába nézek, de a fa törzsének kívül nem látok mást. Ijedten nézek körül, de nem látom sehol, de nem is maradhatok kint, hogy várják rá. A pálya irányába indultam, még egyszer visszapillantottam, de ő nem volt ott. Három mondat kattogott a fejembe. A miért nincs ott, és a Hol lehet? Ugye nincs semmi baja? A mondatokat ismételgettem, hátha választ kapok rá, miközben a köröket róttam. A pálya egy fás részénél jártam, amikor hangoskodásra lettem figyelmes, de abban a pillanatban hallom az oly régen hallott egyedi hangot.

- Harry, gyere ide. Itt biztonságban leszel.

Azonnal arra futottam, és már öleltem is magamhoz. Éreztem ölelő karjait magam körül, de azonnal egy rongyot is az orrom előtt. Kezdek kábulni, de kócos szavai "Bocsáss meg nekem" még eljutottak az egyre nagyobb bódulaton keresztül. Karjai szorítása az én gyengülésimmel ellentétben erősödött. Tette és szavai ő nem akarta ezt sugallták. Utolsó amire emlékszem, fejemet vállgödrébe ejtem.

Louis

Végre újra itt van a közelében. Igaz rács válasz el tőle, mert apám bezárta egy elkerített részre. A kulcsot, ami a zárta nyitja egy helységben lévő szekrény tetején van. Nem nyúlhatok hozzá. Ez volt a sokadik feltétele annak, hogy mellette lehetek. Apámat a siker, hogy a gazdagság záloga a kezében van engedékennyé tette ugyan, de tudom, hogy az ő szabályai szerint kell játszanom, amit Harry biztonságáért meg teszek. Nézem, ahogy az altató szer miatt még mindig mozdulatlanul fekszik. Tudom mérges lesz rám, ha felfogja mi történt vele, de az sem fog érdekelni. Én itt leszek, ha a hátát fogom látni egész idő alatt. Gondját viselem, mert ezt is magamra vállaltam. Igaz felügyelet is kaptunk.

Mozgolódás hallatszott a rács másik oldaláról, mire azonnal ott termettem. Néztem, ahogy még kábultan, forgatja a fejét. Ijedten ül fel.