Én csak futni akartam

23. Fejezet

Louis.

Egy kocsiban ülünk, megyünk valahova. Fogadott apám meglepetés készített nekünk. Feltétlen bizalmunkat kértek, amit meg is kapott. Szemünket kendőt akarja, hogy ne is lássuk merre tartunk. Ez még izgalmasabbá teszi a dolgot. Harryvel egymás kezét fogva vagyunk. Szótlanul saját gondolataimba burkolózva, de az összeérintett ujjak a másik társaságát biztosította.

Két hét telt el a tárgyalás óta. Sok minden történt velem. Most van lehetőségem újra számba venni azokat.

Első szabad estém a szép házban kezdődött csak nagy meglepetéssel. Kaptam egy szobát, így nem kellett visszamennem,hogy egyedül kelljen töltenem az éjszakát. Erre nem számítva semmit nem hoztam magammal. Harry azonnal szaladt és hozott mindenből, amire szükségem lehet az este folyamán. Természetesen mind vadonatúj volt, eredeti csomagolásban.

— Azért adom, hogy legyen itt neked mindenből sajátod, hogy itt maradhass, ha erre nem is készülsz. Így bármikor megteheted ezt. A pizsamád ugyan olyan lesz mint az enyém.

A viselkedése, lelkesedése most egy kicsit gyerekes volt. Egy boldog nagy gyerek benyomását keltette, de ennek ellenére bennem csak jobban elmélyítette az iránta való érzéseimet.

Második meglepetés akkor ért, amikor a vacsora előtt a nappaliba belépve megláttam kik vannak ott. A bíró, a vizsgám alatti felügyelő tanár, akik tudom, hogy Harry keresztszülei, de ott volt az ügyvédem Paul és Mr. Styles.

— Louis. - lépett mellém Harry édesapja. - Szeretném ha ettől a perctől nemcsak a fiam barátja, Paul fogadott fia, hanem a Stylest család fogadott tagja is lennél. A két idősebbről tudod kicsodák, de szeretném neked bemutatni fogadott fiúkat is, aki nem más, mint az ügyvéd.

Azt hiszem ha Harry nem áll mögöttem, hátra esek a döbbenettől.

— Hihetetlen. - motyogó. - Mikor fogom én ezt meghálálni. Egy egész család állt mellettem.

— És fog melletted állni. Sajnos nem lehetünk minden olyan mellett, akinek szüksége lenne erre, de a sors azt akarta hogy te megkaphassa ezt.

Harry keresztanya lépett mellém és olyan ölelésben vont, amit eddig soha nem kaptam Harryn kívül senkitől. Szeretettel törődéssel teli.

— Louis fogadd el, amit a sors ad neked. A kitartásodat hálálja meg így.

— Tudtam, hogy ki kell tartanom, de azt nem sejtettem, hogy ilyen szerencsés leszek, ilyen ajándékot kapok a sorstól.

— Kaptál egy lehetőséget élj vele.

— Csak ezt tehetem. Köszönöm mindegyikünknek, hogy megmentettek.

— Fiam, mi nem megmentettük mi csak hozzá segítettünk téged ahhoz, amihez jogod van.

— Louis jogod van élni és úgy, ahogy kell. Ezt kaptad most. - lép mellém Paul. - A többieknek eddig volt szerepük. Innen igaz a többiek támogatásával, szeretetével, mégis magadnak kell megtervezni a jövődet.

— Nem tehetem hiszen olyan szegény vagyok, mint a templom egere. Hogyan tervezhetek így?

— Ezennel adok neked egy bankkártyát. 500.000 font egyenleggel. Szóval azt hiszem ennyi elég lesz,hogy ne mondd magad, ne hasonlítsd magad a templom egeréhez.

— Kérem hálám jeléül fogadják most el, hogy nem ájulok el, vagy nem szaladok világgá.

A szavakat igenis komolyan gondoltam, de jól esett a mosoly, amit láttam amikor körülnéztem.