Én csak futni akartam

27.fejezet

Paul szemszöge.

Lassan 9.00. Közel egy órája vagyok itt a szálloda haljában, már a második kávémat kortyolom. Az elmúlt hetek eseményei peregnek le ismét gondolataimban. 

Apa lettem. Kaptam egy lassan felnőtt fiút, aki talán azután kezdett élni, amikor az ájulásból magához térve megtudta szabad ember, ejtették a vádat ellene. 

Az össze költözésünk, az, hogy szabadon dönthetett. Igaz segítséget kérve szinte mindenhez, mert még szokatlan volt számára az önállóság.

A pillanat, amikor rájött, egy egész család van mellette, akik szeretettel fogadták be őt. 

A kapcsolatuk Harryvel, aki mindig is fontos volt számomra, hiszen olyan            " szeretetre vágyom " fiú volt. Most ő és a fiam a sors akaratának eleget téve alkotnak szerelmespárt, bontogatják a meleg szerelem szárnyait tudva, rám mindenben számíthatnak. 

Így kerültek a tengerpartra, a szállodába és így élhették át első közös egy ágyban töltött éjszakájukat.  Egy olyan helyre hoztam őket, ahol már úgy léphetek be az ajtón, hogy önmaguk lehettek kézenfogva és nem titkolózva.

Órára nézve, ami 9.00-t mutat telefonomon üzenetet küldtem neki, hogy itt várok rájuk. Tekintetemmel a liftet figyeltem. Percek múlva egymás kezét fogva lépnek ki onnan. Boldogan, kipihenve, mosolyogva keresnek tekintetükkel.  Szatyorral a kézben lépkednek felém és amikor elém érnek szatyraikat letéve kezeim után nyúlva húznak fel és azonnal egy hármas ölelésben találom magam. Ott a halban, sok ember előtt, de nem foglalkozol senkivel.

-  Köszönjük. - suttogják egyszerre.

-  Én köszönöm, hogy megtettem veletek. - mondom és most én szorítom magamhoz őket. - Büszke vagyok rátok.

-  Paul hálásak vagyunk neked.

-  Apa boldoggá tettél minket. Nagyon boldoggá. - mondja Louis is könnyes szemmel.

-  Akkor mind a hárman boldogok vagyunk mert engem a ti boldogságotok tesz boldoggá.

A szálloda éttermében egy asztal várt minket. Ismerem őket, így már korábban megrendeltem reggelinket, így amikor elfoglaltuk helyünket percek múlva elénk is kerültek a nem csak kinézetre, de ízre is remek falatok. 

-  Van mára is valami meglepetésed apa? - kérdezi Louis, amikor mindhárman már a reggeli emésztésével voltunk elfoglalva.

 -  Igen van. Két napja birtokomban van egy neked címzett levél. Tudom oda adhattam volna, de a megfelelő pillanatot vártam. Azt hiszem most van itt az a pillanat.

Mind a két fiú kíváncsisággal nézi, ahogy a zakója belsejéből kiveszem a borítékot. Louis felé nyújtom, aki könnytől csillogó szemmel nézi azt, hiszen azonnal felismerte honnan érkezett.

-  Louis, honnan kapsz te  levelet?

-  Harry be kell vallanom neked valamit. - fordul az említett felé a fiú. - Pár hete beadtam a jelentkezésemet egy főiskolára. Igen eltitkoltam előled, mert szerettem volna, ha akkor leszel büszke rám, amikor próbálkozásom eredménye már a kezemben van. Hát most ezt tartom a kezembe. Kérlek bontsd fel. Bízom abban, hogy a várva várt eredmény közlöd velem.

-  Rendben, add már ide! - szinte kitépi a borítékot, de lassan, egy nem használt késsel bontja azt fel, veszi is ki az összehajtott papír lapot és látom, hogy tekintetébe a sorokat olvassa.

- Na mond már Harry!

- Azt hiszem Louis, egy ideig osztoznom kell rajtad a főiskolával. Ezennel kijelenthetem, hogy a szerelmem immár főiskolás, hiszen felvételt nyert a Bántalmazott gyermekek lelki egészségéért nevet viselő karra.

-  Mutasd! - veszi el fiam a lapot, hogy ő is elolvashassa tartalmát. - Tényleg ez áll itt.  Sikerült a tervem. Idővel segítségér-e lehetek olyanoknak, akik hasonló helyzetben voltak mint én, csak őket időben felfedezték.

- Louis, büszke vagyok rád. Tudom mit jelent ez neked.

-  Igen Harry, sokat jelent ez a papír és annak tartalma. Így talán a diplomával a kezemben elmondhatom, a bizalom, a szeretet belém vetett magja, amit ti vettetek el bennem megérett. Akkor talán én is azt érzem, vagyok valaki, aki tettével bizonyít majd.

-  Olyan büszke vagyok rád Louis, olyan nagyon büszke. Tud már el is felejtettem, hogy eltitkoltad előlem a tervedet. 

- Bevallom féltem, ott volt, hogy ha nem sikerül akkor csalódsz bennem és ezt nem akartam. 

-  Kócos, akkor is büszke lettem volna rád és tudod miért?

-  Mert megpróbáltam? - kérdezi félénken.

-  Igen, mert megpróbáltad. Mert akartál valamit. Egyedül találtad ki, nem mondta senki mit tegyél. 

- Igen az elhatározás, amihez nektek köszönhetem az esélyt az enyém. Apa előtt is titkolóztam napokig, de átlátod rajtam és amikor rákérdezett

-  Remegő hangon beszéltél az ötletedről, kérted ki a véleményemet és elfogadtad a segítségemet. Igen Harry ketten tudtuk ezt csak, és tudnod kell milyen lelkiismeretfurdalása volt Louisnak, hogy titkolózik előtted. Bevallom én már ismertem a levél tartalmát hiszen az igazgató felhívott és elmondta,  nem kérdéses a tanulmányaidat hol kezet hetek múlva. Igen nehéz volt nem odaadni, hogy ne aggódj feleslegesen, de az elmúlt órák eseményei elfelejtették veled várakozás miatt idegeskedés.

-  Sikerült elfelejtetted vele Paul. - intézi hozzám szavait. - Köszönöm minden percét, minden erőfeszítését annak, amit teszel.

 -  Harry, nem erőfeszítés az, amit teszek. Említettem kaptam egy második lehetőséget és ezt nem szalasztom el. Erőfeszítés nélkül teszek mindent a boldogságotok ért.

-  Amiért hálásak vagyunk - mondjak szinte egyszerre.

-  Ne hálásak legyetek, hanem boldogok, de ne én miattam magatokért. 

-  Azok vagyunk és megígérjük, azok is maradunk ugye Louis.

-  Boldogok vagyunk és ígérjük azok is maradunk.

Szia kedves olvasó. Itt lennének végre azok a sorok, amikben kiderült a utolsó, de talán a legnagyobb meglepetés, a nagyon jó, talán a nagyon nagyon jó dolog, ami történhetett. Igen, a mihaszna kölyök főiskolás lesz, nem is akár milyen szakon. Köszi, hogy ismét itt jártál. Millió puszi, nagy ölelés.